Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-12-03 / 49. szám

Ezzel nem hoz áldozatot, hanem védi saját érdekeit, vagyonát, sőt meglehet életét is. Az ellenséges államférfiak nyilatkozataiból megtudhattuk, hogy milyen szándékaik volnának, ha — amint ők kívánják — felettünk győzelmeskedhetnének. Irgalmat tőlük Ausztria-Magyarország nem várhatna. Mert különösen ennek a monarchiának a „felosztása" szerepel az ö programmjuk és szándékaikban. De csak építsenek légvárakat! Erős a hitünk és meggyőződésünk, hogy minden törekvéseiket meg fogjuk hiúsítani és hogy a békefeltételeket a központi hatalmak fogják diktálhatni. Erre azonban szükséges az összes erőknek teljes megfeszítése és ebben a feladatban serikinek sem szabad félre állnia vagy hátra maradnia. Midőn a vagyonos polgár a közérdek szolgálatába áll, ezzel nemcsak a hazáját, hanem saját érdekeit is védelmezi. Valamint az utolsó szolgálatképes embernek fegyvert kell fogni, épúgy szükséges a vagyonnak a mozgósítása a védelemben. Egészen eltekintünk attól a ténytől, hogy az államnak a kötvénye teljes biztonság mellett dúsan kamatozik. De a pénznek az abszorbeálása az állam által növeli a pénznek az értékét, annak vételerejét és így a vagyont is. Többször volt már e helyen alkalmunk kifejteni, hogy mennél több a pénz, mennél nagyobb a plethora, annál inkább csökken a pénznek az értéke és vásárló képessége. Tegyük fel az alig elképzelhető esetet, hogy a monarchiának két állama az eddigi hadikölcsönök helyett kénytelen lett volna a költségeket papírpénz kibocsátása által fedezni, akár köl^ csön útján a jegybankót, akár államjegyek nyomtatása útján. A következményeket még elgondolni sem lehet. A drágaság még sokkal nagyobb volna a mostaninál, még a vaspénznek is volna ázsiója és a háb- rut a devalváció folytán nem lehetett vo! i folytatni és el kellett volna fogadni az ellenség diktatúráját. A pénzbőségnek, mely amint többször említettük, részben szintén okozója a drágaságnak, nem lehetett máskép határt vonni, mintha az állam a felesleget időnként igénybe veszi. Aki tehát ezen abszorbeálást megnehezíti azáltal, hogy pénzét az államnak nem bocsátja rendelkezésére, hanem inkább elzárja vagy takarékbetétben heverteti, az ellensége a saját vagyonának vagy betétének. Segít az árdrágítóknak, mert a pénzérték csökkenésével mindent, amire szüksége van, drágábban kell fizetni. Az állami kölcsön sikere legfelsőbb érdeke a lakosságnak, biztonságának az előfeltétele és különösen a vagyonos osztály hivatott jól elfogott saját érdekében hozzájárulni a védelemhez. Nagyon téves felfogások uralkodnak sok helyütt az állam kötelezőinek biztosságáról. Hogy mennyire elhibázottak ezek a nézetek, ezt már elegendően bizonyítják az új adótörvények, melyekkel a pénzügyminiszter megmutatta, hogy erős elhatározása, miszerint az állam minden körülmények közt, és ha a polgárokat bármilyen nagy áldozatokkal kell is megterhelni, megfelelhessen a kötelezettségeinek. Téves továbbá azon nézet, hogy a pénzt máskép is, még pedig biztosabban és jobb gyümölcsözéssel is el lehet helyezni. Különösen a háború alatt meggazdagodottak pályáznak most ingatlanokra, ház- és földbirtokra, azt hive, hogy ennek a birtoka menti meg őket minden veszélytől és veszteségtől. Elfeledik azonban, hogy a jelen időben mindent túl kell fizetni. A drágaság okairól nemrég nyilatkoztunk. Az új milliomosok megfizetnek minden árt. A pénz értéke csökkent. A mezőgazdaság óriási rentabilitást hoz. Hogy ez nem mindig fog megmaradni, ez kétséget nem szenvedhet. A kormánynak a rendelete a házbéreket illetőleg már mutatta, hogy nem engedik a kiaknázást a legvégsőig. A hajsza a földbirtok után szintén véget fog érni a háború végével. Mert a kenyér legalább is oly szükségleti cikk, mint a lakás. Ép úgy mint a kormány kénytelen volt elejét venni a házbér uzsorának, ép úgy és még inkább kötelessége lesz a kenyér árát visszaszállítani lehetőség szerint a normális mederbe, amint megint normális viszonyokba kerülünk. A gabonaárak csökkenésével persze lépést fog tartani a földek ára is és sokan, kik ma mesés árakat fizetnek, vagyonuk egy tekintélyes részét fogják az ár- vagy érték-különbözetben siratni. Ép a gabonánál, mint elsőrendű élelmicikknél kell, hogy a béke beálltával megkezdjék a fokozatos árleszállítást és ezzel persze ki fog egyenlítődni az ingatlan értéke is eleinte talán lassabban, később azonban meglehet megint a régi nivóra. Ép így bírálható meg a többi érték áremelkedése, mint p. o. a részvényeké. Tagadhatatlan, hogy egyes iparvállalatok a háború folytán nagy nyereségekre tettek szert. De az is természetes, hogy ez a konjunktura csak addig fog tartani, ameddig a háború tart. A jövőnek a fejlődése nagyon bizonytalan. Nem lehet tudni, hogy a vállalatok, melyek ma kizárólagosan hadi szükségletre dolgoznak, miképen fognak megint belejönni a béke munkájába és ki tudja, hány évig fog tartani, mig megint vissza juthatnak a rendes foglalkozásba. Az átmenet alatt bizony még távolról sem érhetik el az eddigi rendkívüli jövedelmezést, és az osztalék csökkenésével a veszteség a részvény árában is kifejezésre fog jutni. Ennek ellenében az államkölcsön hosszú időre nyújt bőséges és biztos kamatozást, sőt még tőkenyereséget is. Feleljen meg mindenki a maga viszonyai szerint hazafias kötelességének. Amit most az államnak adunk, azt önmagunknak és gyermekeinknek adjuk. A pápai huszárok karácsonya, Felhívás Pápa város és vidéke közönségéhez. A világháború harmadik karácsonya köszönt ránk a szeretet nemsokára eljövendő szent ünnepén. Harmadik karácsony éri a mi értünk küzdő hős katonákat a hózivataros fagyos harctéren. A legszebb emberi gondolat a hálaérzés legfelemelőbb megnyilatkozása, hogy akkor, amidőn a szivünkhöz közel állóknak ajándékokkal kedveskedünk, szeretetünk eme adományaival azokat is keressük fel, akik hazájukért, királyukért s miértünk életüket és vérüket áldozva, a dicsőségnek halált osztogató mezején a téli hideg leírhatatlan nehézségei közepette küzdenek. Ezek részére az édes otthon, a boldog családi kör melegét oda varázsolni, valami csekély ajándék alakjában a szivükhöz férkőzni azzal a gondolattal, hogy lélekben velük vagyunk, hogy aggódva kisérjük dicsőséggel és küzdelemmel teli sorsukat: felemelő ,s az igazi jó cselekedet nyomán fakadó megnyugtató érzés. Erre, csak az igazán nemesen gondolkodó lelkekben megfogamzó érzésre, appellálunk, amidőn az elkövetkező karácsony alkalmából Pápa város és vidéke társadalmának kimeríthetetlen áldozatkészségéhez folyamodunk azzal a hazafias kérelemmel, hogy szives adományaikkal abbeli törekvéseinket, hogy a harctéren küzdő bajtársainknak is legyen a lehetőség szerint boldog karácsonyuk, elősegíteni és támogatni méltóztassanak. A pápai huszárok, parancsnokuk utján azt a kívánságukat fejezték ki, hogy leginkább füstölni valót szeretnének, mert ez hiányzik nekik legjobban. Kívánságuknak eleget akarunk tenni. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy manap a dohánygyártmányok beszerzése milyen keservesen megy, azért nem is akarjuk az ajándékozás gyakorlását megnehezíteni azzal, hogy szivart és dohányt kérünk. Végtelenül hálásak leszünk, ha valaki dohánynemüt küld, de ennek hiányában pénzbeli adományokért esedezünk s meg fogjuk találni a módját, hogy a felsőbb hatóságok jóindulatával a begyült pénzösszegnek megfelelő értékű dohánygyártmányokat kapjunk. A legcsekélyebb ajándékot is hálás köszönettel fogadjuk és hirlapilag nyugtázzuk. Pápáról december hó közepe táján megy föl a legközelebbi menetszázad a harctérre. Ezek a harcba indulók fogják magukkal vinni bajtársaik, a pápai huszárok részére Pápa és vidéke nemesen gondolkodó közönségének szeretetadományát, karácsonyi ajándékát. Közönségünk sokszor tapasztalt áldozatkészségében bizva kérjük, hogy szives adományaikat e hó 12-éig a pápai m. kir. 7. honvéd huszár pótszázad segédtiszti irodájába küldeni méltóztassék. Pápa, 1916 december elsején. Hazafias tisztelettel a ni. kir. pápai 7. honvéd huszár pótszázad parancsnoksága. KARCOLAT a mult hétről. Szomorú hangulat az egész vonalon! Szükségtelen talán említenem, hogy ezen szomorú hangulatot legelső sorban jó ősz királyunk halála idézte elő, de még ettől eltekintve is, részint ezen halálesettel közvetve és közvetlenül bizonyos különös lehangoltság volt tapasztalható az egész vonalon. Az egész héten át az országos gyászból kifolyó intézkedések és rendeletek betartása foglalkoztatta városunk egész lakosságot és amikor már azt hittük, hogy a kegyelet adóját minden tekintetben leróttuk, akkor jött a katasztrofális vasúti összeütközés, mely kimondhatatlan hatással volt városunk összes lakosságának kedélyállapotára. Az országos gyászból mi is kivettük részünket, *úgy amint azt a mi körülményeink megengedik. A fekete lobogók egész halmaza jelképezte gyászunkat, minden egyes templomban megtartottuk a rekviemet, az elrendelt zenetilalmat betartottuk és ezzel a mi funkciónk véget ért. Ez volt a gyász külső jele, a többit elvégezték azok, akik hivatva voltak nagyobb kaliberben a gyásznak méltób kifejezést adni. Értem ezalatt a megyéket és törvényhatósági városokat, melyek az ilyen országos gyászaktusok intézkedéseiben nagyobb hatáskörre vannak utalva.