Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-12-03 / 49. szám

Az országos gyász alkalmával kiadott ren­deletek között voltak ugyan olyanok is, melyek egyeseket a rendes kerékvágásból kihoztak, de „befehl ist befehl" ez ellen hiába szerettek volna az érdekeltek orvoslást szerezni, de mind­hiába volt. A többek között a mi kávéházi zenészeink sehogysem tudtak abba beletörődni, hogy egész héten ne muzsikálhassanak az ő törzskávéházukban, meg is próbálták az illeté­kes helyen a reájuk nézve sérelmes intézkedést a minimumra redukáltatni, de hiába volt min­den. Hivatkoztak válságos helyzetükre, a min­dennapi megélhetés veszélyére, addig-addig panaszkodtak, mig végre belenyugodtak abban a reményben, hogy „jó az Isten, majd csak megsegít bennünket". Ennél okosabbat nem tehettek, most már muzsikálhatnak újra annyit, amennyit csak kibírnak — csak danki legyen elég, amint ők szokták mondani. Még jóformán bele sem kezdtünk újra a muzsikálás engedélyezéséhez hozzászokni, egy borzalmas vasúti katasztrófáról kaptunk értesí­tést, mely megrázkódtatta minden egyes ember lelki hangulalát. Még nincs teljesen tisztázva a katasztrófa részlete, de az eddigi jelentések után ítélve, borzasztó szerencsétlenség történt ép akkor, amikor mindenki részint a frontokról érkezett győzelmes hirek és a koronázási ünne­pélyek ünnepélyes előkészületei bizonyos tekin­tetben sok reménységet öntöttek az egész or­szág lelkületébe. Ez a vasúti katasztrófa — ép a mostani válságos helyzetben — nagyon is le­hangolttá teszi még a legoptimistább ember­reket is. Félre a sötét gondolatoktól! Sok mindent kibírtunk ebben a háborús világban, sok nél­külözéseknek fittyet hánytunk, sok szomorúsá­got lenyeltünk, ha még ez a katasztrófa is próbára akarta tenni elcsüggedésünket, akkor csak nyugodjunk bele ebbe a változhatatlan csapásba is. Nem az győz, aki üt, hanem az, aki kibírja. Ezt az elvet tartsuk szem előtt és akkor jöjjön, aminek jönni kell. Mi álljuk az ütéseket 1 Frici. Az hírlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a király halálát csendes részvéttel tudomásul vette. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború végét békés türelemmel kiböjtöli. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk legközelebb egy kiváltságos állást fog betölteni. Az hirlik, hogy a polgármester a köz­élelmezés nehéz keresztjét kénytelen viselni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitánynak a rendőrök között dédelgetett kedvencei vannak. Az hirlik, hogy a rendőrök között jelen­leg néhány próbarendőr is van. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizott­ságot az új közélelmezési hivatal sarokba szorította. Az hirlik, hogy a közélelmezési hivatal­ban a kiállított szabadjegyek már nem érvé­nyesek. Az hirlik, hogy Pápán sok cukorjegyet csak a sóháznál lehet értékesíteni. Az hirlik, hogy Pápán a városi mészár­székekben a csontok nagy szerepet játszanak. Az hirlik, hogy Pápán a sertéseket a legnagyobb udvariassággal rekvirálják. Az hirlik, hogy Pápán a lisztadagokat nemsokára parcellázni fogják. Az hirlik, hogy Pápán dohányt és szivart csak ötödkézből lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán mindazokat, kik a trafikokban szivart kérnek, bolondoknak tartják. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház ki­rendeltsége egyes terepeken elért helyi sikere­ket kénytelen volt feladni. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban néhány ápolónő másodvirágzást jelentett be. Az hirlik, hogy Pápán számos keres­kedésben a vevő ruházatára való tekintettel állapítják meg az árakat. Az hirlik, hogy a darutollas legények vizsgafrontra készülnek. Az hirlik, hogy a libatollas legények a „hátra harchoz" vannak vezényelve. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai egy „vese asztalt" rendeztek be. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban a felüljövő nyomások ellen nem lehet védekezni. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban az éjjeli őrszolgálat élvezettel van egybekötve. Az hirlik, hogy a csóti fogolytáborból minden héten különítmény érkezik Pápára. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője virzsinia-betegségben szenved. tt I RE K. A király temetése. November 30-ika városunkban is a királyi temetés gyászünnepe volt valóban. A városi és állami intézmények és az iskolák egész napra, az üzletek pedig délutánra beszüntették munká­jukat. Mint vasárnap és ünnepnapokon hullám­zott az utcákon alá s fel a gyászba öltözött közönség. A harangok csekély szünetekkel foly­ton szóltak, hol istenitiszteletre híván a hivőket, hol siratva a megboldogult nagy királyt. Vala­mennyi felekezet lerótta templomában gyászoló hódolatát a felséges halott iránt. A főtéri rótn. kath. templomban d. e. fél 10 órakor volt a gyászistenitisztelet, amelyen a helybeli katona­ság teljes tisztikara és kivezényelt legénysége, a grófi uradalom, a városi és állami tisztviselők, az állami s városi tanintézetek s a róm. kath. iskolák és igen nagyszámú közönség vett részt. A gyászmise előtt Kriszt Jenő esperesplébános a szószékről felolvasta Ír. Hornig Károly báró bíboros püspöknek . omorú alkalomból ki­bocsátott pásztorlevelét. Majd az istenitisztelet vette kezdetét, amelyet Kriszt Jenő fényes segéd­lettel celebrált. A mise végén, a libera után, a celebrnás esperesplébános megható szavakkal emlékezett meg elhunyt királyunkról. A gyász­szertartás alatt a helybeli áll. tanítóképző növen­dékei énekeltek igen szép gyászénekeket. A ref. templomban d. u. 3 órakor tartották meg az egyházi gyászünnepélyt. A református iskolák növendékei és a hivők nagy száma tel­jesen megtöltötte a templomot. A Te benned bíztunk elejétől fogva kezdetű egyházi ének után Kis József esperes-lelkész lépett a szószékre és magasan szárnyaló beszédben méltatta I. Ferenc József történelmi személyét. Az evangélikus egyház gyászünnepe dél­előtt fél 10 órakor volt a templomban, melyet zsúfolásig megtöltött az elhunyt nagy király emlékének kegyelettel áldozó hivők serege. Az emlékbeszédet Gyurátz Ferenc püspök tartotta, aki fenkölt szellemű beszédben méltatta 1. Ferenc József kiváló uralkodói erényeit, s végül megható imában áldást kért poraira. Az izraelita hitközség vasárnap délután 4 órakor tartja emlékünnepét, mely alkalom­mal Eckstein Mózes oki. rabbi tart ünnepi szónoklatot. Az iskolák gyásza. A városunkban levő tanintézetek is gyászünnepélyek tartásával rótták le a kegyelet adóját a kultura legmagasabb pártfogója iránt. Az ünnepélyek szónokai ami­kor a történelem megvilágításánál reámutattak bölcs királyunk hosszú uralkodásának kimagas­lóbb fényeire, felülmúlhatatlan kötelességtudását követendő például állították az ifjúság elé. A református főiskola d. e. 11 órakor tar­totta gyászünnepélyét a ref. templomban a fő­iskolai tanári kar, tanuló-ifjuság és igen nagy számú közönség részvétele mellett. Egyházi közének után Faragó János főgimn. igazgató mondott gondolatokban gazdag emlékbeszédet Utánna a főisk. énekkar elénekelte a Lelkünk borítja néma fájdalom c. gyászéneket, majd Tóth Sándor III. é. pn. nagy hatással elsza­valta Csizmadia Aladár II. é. pn. ez alkalomra irt, szép költeményét. Az ünnepséget a Hymnus eléneklése zárta be. A szentbenedekrendi főgimnázium gyász­ünnepe a rend templomában folyt le a tanári kar, az ifjúság és nagy közönség résztvételével. Az emlékbeszédet Tomor Árkád tanár tartotta. Az áll. tanítóképző délelőtt 11 órakor tar­totta emlékünnepét, melyen az ünnepi beszédet Jankó László tanár mondotta. A református nőnevelő-intézet d. u. 5 óra­kor a díszteremben rendezett emlék ünnepén az alkalmi felolvasást Kutassy Mariska h. igaz­gatónő tartotta. Az irgalmas nővérek intézete reggel 8 óra­kor tartotta gyászünnepét. Emlékbeszédet Wim­mer Károly igazgató mondott. Az izr. elemi és polgári iskola tantestülete folyó évi november hó 30-án délelőtt 11 óra­kor a Szent Egylet nagytermében Őfelsége Ferencz József emlékére gyászünnepélyt rende­zett, amelyen díszes közönség és mind két iskola tanuló ifjúsága teljes számban megjelent. Blau Henrik az ifjúság felfogási képességéhez alkal­mazott és speciális vonatkozásokkal átszőtt, meg­ható beszédben jellemezte a nagy halottat. Az ifjúság gyász dalt énekelt. Rózsa Dezső alkalmi költeményt szavalt A Himnusz fejezte be a szép ünnepélyt. Az áll. polgári leányiskola d. e. 11 órakor tartott emlékünnepén az alkalmi beszédet Nagy Gabriella igazgatónő mondotta. Az elemi iskolák szintén tartottak gyász­ünnepeket, mely alkalmakkor a tanítók meg­magyarázták a kis növendékeknek, hogy milyen nagy gyász érte a magyar nemzetet I. Ferenc József királyunk elhunytával. A Leányegyesüíet gyászünnepe. A Leány­egyesület vasárnap, december 3-án délután 5 órakor a Griff-szálló nagytermében király­gyászünnepélyt rendez. Műsor: 1. Beethoven: Gyászinduló, zongorán előadja Révészné Kövi Dolora. 2. Gyászbeszéd. Tartja Tomor Árkád. 3. Bruch : Trauerklánge. A-moll. Hegedűn ját— sza Schwartz Milivoj, zongorán kiséri Révészné Kövi Dolora. 4. Első Ferenc József. Irta Molnár Jenő, szavalja Schönfeld Piroska. 5. Mendelssohn: Gyászinduló, Tomor Árkád szövegével. Énekli Tóth Annus, zongorán kiséri Fleischer Juliska. 6. Szavalat. Halminé László Ary. — Honvéd huszárezredünk képvise­lete a király temetésén. Elhunyt Ferencz József királyunk temetésén a hadsereg összes ezredei képviseltették magukat. Honvéd huszár­ezredünk képviseletébe Mihályi Kálmán száza­dos és Csiszár István törzsőrmester vettek részt. — Őfelsége a katonák karácsonyáért. A Hadsegélyző Hivatal és a Vöröskereszt együt­tes karácsonyi akciója egyre szélesebb arányo­kat ölt. Őfelsége a király az idén is elsőnek jelentkezett a harctéri hősök karácsonyi meg­ajándékozására, magánpénztárából 10.000 koro­nát utalt ki az akcióra, amelyet egyébként is legmelegebb pártfogásáról biztosított.

Next

/
Thumbnails
Contents