Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-11-05 / 45. szám

intézésében tevékeny részt vettek. Áldozatkészséget városszerte elösmerték és méltányolták. Halála pótolhatlan veszteséget jelent a képviselőtestületnek és szivünkben gyászolva kisértük ki utolsó útjára. Indítványozza, hogy emléke jegyzőkönyvben örökítessék meg és a családhoz részvétirat intéztessék. A képviselőtestület a bejelentést őszinte részvéttel veszi tudomásul és az indítványt általános helyesléssel fogadja. Napirendre térés előtt dr. Antal Géza orsz. képviselő kötelességmulasztást követne el, ha nem emlékezne meg Herz Dávid ipariskolai igazgató tanárságának 41. évi szolgálati jubileumáról. Az illető ezen idő alatt több generációt adott át az ipari életnek és iparosaink szakértelmét nagyban emelte, mely városunk külső képén is visszatükröződik. Különösen a magas építőiparban nyilvánult meg az ő kiváló vezető tanítóképessége. Maga a közoktatásügyi miniszter elismerő oklevéllel igazolta a jubiláns ebbeli érdemeit. Indítványozza, hogy Herz Dávid ipariskolai igazgatót a közgyűlésből kifolyólag üdvözöljék és fejezze ki jegyzőkönyvileg elismerését eredményes, kiváló munkásságáért. A képviselőtestület az indítványt egyhangú lelkesedéssel és éljenzéssel fogadta. Halász Mihály képviselő a tengeri rekvirálás miatt szólal fel. Oly mennyiségben rekvirálják a tengerit, hogy a termelőknek még a legszükségesebbet sem biztosítják és ezáltal a város lakossága legnagyobb veszélynek néz elébe. Kéri a polgármestert, hogy intézkedjék az alispánnál, hogy a termelőnek legalább a szükségletét hagyják meg. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a rekvirálást a kormány rendelete alapján eszközlik és tudomása szerint a termelőnek a szükséglete meghagyatik, főleg sertéshizlalás és aprómarhák etetése céljából. Akinek tehát jogos panasza van, hogy ezen szükséglete sincs biztosítva, jelentse ezt be a városi főjegyzőhöz, ki ez érdemben hivatva van a szükséges lépéseket megtenni, mint rekvirálási megbízottnak. A választ úgy interpelláló, mint a képviselőtestület tudomásul vette. Baráth Károly kérdést intézett a polgármesterhez, hogy van-e joga a városi malom vevőjének a malmot őrlés céljára továbbra is bérbeadni, amennyiben tudtával ez csak ipari célokra lett eladva. Polgármester válaszában kijelenti, hogy vevő a háború folyamán a tervezett cipőgyárat nem létesítheti és ha a háború lefolyta után kötelezettségének eleget nem tenne, úgy a város érvényesíteni fogja jogát. A választ úgy a képviselőtestület, mint interpelláló tudomásul vette. Mali József kérdést intéz a polgármesterhez, hogy vájjon városunk lakosságának a szükséges élelmiszerek és a tűzifa a tél folyamára biztosítva van-e? Polgármester kijelenti, hogy az élelmezési bizottság minden lehetőt elkövet, hogy élelmicikkekben ne álljon be hiány, és tűzifa, valamint szén is kellő mennyiségben áll a város rendelkezésére. A választ általános megelégedéssel fogadta úgy a képviselőtestület, valamint interpelláló képviselő, és ezzel áttértek a tárgysorozatra. 1. Kiküldött bizottság beterjeszti a legtöbb állami adót fizető városi képviselőknek 1917-ik évre érvényes névjegyzékét. A képviselőtestület a kiküldött bizottság jelentését és a virilisták névsorának összeállítását, mely szerint 87 rendes és 25 póttag lett megállapítva, tudomásul veszi és jóváhagyás végett a törvényhatósághoz felterjeszteni rendeli. 2. Az 1915. évi zárószámadások. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság által megvizsgált és rendben talált zárószámadásról szóló jelentést tudomásul veszi. 3. Az 1915. évi gyámtári számadások. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság által megvizsgált és rendben talált gyámpénztári számadásokról szóló jelentést tudomásul veszi. 4. Herz Dávid ipariskolai igazgató, Füredy Gyuláné óvónő, Kiss József városi kertész és Wellner Jánosné drágasági pótlékot kérnek. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslata alapján Herz Dávid igazgató részére fizetésének 20%, tehát 432 korona, Füredy Gyuláné óvónő részére évi 300 korona, Kiss József kertész részére évi 200 korona, Wellner Józsefné részére évi 200 korona háborús segélyt megszavaz, és pedig 1916 január hó 1-től viszszamenőleg kiutalja. 5. Városi rendszeresített napidíjasok napidíjuknak felemelését kérik. A képviselőtestület a fizetésrendezést jelenleg nem tartja időszerűnek és bizonyos Öszszegü háborús segélyt utalt ki, mely egy következő tárgysorozati pontban nyert elintézést. 6. Tóth Gábor voit rendőr özvegye nyugdíjának megállapítását és folyósítását kéri. A képviselőtestület a nyugdíjkérdésben végleg nem határoz, hanem a pénzügyi bizottság javaslata alapján elhatározza, hogy egyelőre évi 840 koronában állapítja meg olykép, hogy 414 K nyugdíjalap, 426 K pedig mint kegydíj utaltassák ki. Az így folyóvá tett nyugdíjjárulékból levonandó lesz a Tóth Gáborné és gyermekei részére kiutalandó halálozási özvegyi nyugdíj és nevelési járulék. 7. Lampérth Lajos városi tanácsos kérvénye nyugdíjaztatása iránt. Győri Gyula szeretné, ha ezen megüresedett állás rövid időn belül betöltetnék. Dr. Hoffner Sándor hivatkozva, hogy ezen állásra esetleg olyanok is pályáznak, kik jelenleg a harctéren tesznek szolgálatot, a betöltés ellen érvel, addig, mig a háború véget nem ér. Kristóffy Gyula javasolja, hogy addig, amig ezen állás betöltve nem lesz, egy helybeli ügyvéd kéressék fel az ügyek vezetésére. A képviselőtestület sajnálattal fogadja Lampérth Lajos tanácsos elhatározását és nevezettnek a város szolgálatában eltöltött 45 évi buzgó és becsületes szolgálata felett hálája és elismerése mellett jegyzőkönyvi elismerését fejezi ki. Nyugdíjazását a felhozott okoknál fogva elfogadja és nyugdíjilletékét évi 4400 korona törzsfizetés és 800 korona lakbérben állapítja meg és 1917 január 1-től folyósítja. Utasítja egyben a polgármestert, hogy addig is, míg ezen állás végleg betöltetnék, tegyen javaslatot a képviselőtestületnek helyettesről. 8. A róm. kath. iskolaszék a kálváriái temetőt, a városi pénztárban kezelt pénzkészletekkel együtt, tulajdoni joggal átengedni kéri. A képviselőtestület a kérelemnek helyt ad és az alapok kiutalását elrendeli, kivételével azon alapoknak, melyek kizárólag a sírok gondozására lettek a város kezelésébe letéve. Kötelességévé teszi a hitközségnek, hogy a kálváriái sétaút tisztogatásáról és a temető útjainak és a temetőőr lakásának jókarban tartásáról gondoskodjék. A temetőőr fizetése a hitközséget terheli. Kriszt Jenő esperes-plebános a képviselőtestületnek ezen határozatáért a hitközség nevében köszönetét nyilvánítja. 9. A városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak háborús segélyének megállapítása és előlegezése az államsegély megérkeztéig. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslata alapján elhatározta, hogy a háborús segélyt kérelmezőknek kiutalja, s addig is, míg a segélyek fedezetéül szolgáló államsegély ki nem utaltatik, 1916 november 1 -tői havonkénti esedékes részleteit a városi közpénztár előlegezi. 10. Illetőségi ügyek. Több illetőségi ügy a tanács határozata értelmében nyert elintézést, és ezzel a közgyűlés befejezést nyert. KARCOLAT a mult hétről. Tartjuk erősen a frontot! Aki figyelemmel kíséri a mostani helyzetet és összehasonlítja azokat a kétségbeejtő állapotokat, melyek a háborús viszonyok folytán a társadalom minden rétegét a legsúlyosabb megpróbáltatásoknak tették ki, arra a következtetésre jut, hogy kiállottuk a próbát és most már elmondhatjuk, hogy : „Jöjjön, aminek jönni kell!" — mi álljuk erősen a frontot. Akárhogy történt, megtörtént! Annyi viszontagságokon mentünk keresztül, hogy ha visszagondolunk azokra a megtörtént dolgokra és eseményekre, melyeket keresztüléltünk, akkor kezdünk elcsodálkozni, hogy mi ezt már keresztül éltük, anélkül, hogy gondolkozási rendszerünk tótágast állott volna. Pedig lett volna reá elég alkalmunk! Olyan visszás állapotok adták elő magukat, hogy ha valaki háború előtt ezt problémának adta volna fel nekünk, az illetőt bolondnak tartottuk volna és rögtön feljelentettük volna a rendőrségnél mint elmebeteget, kit, mint közveszélyes embert, a tébolydába kell szállítani. Mostanában a legőrültebb dolgot lehet nyilvánosan pertrakíálni; senki sem fogja az illetőre ráfogni, hogy őrült, hanem egyszerűen azt mondják reá, hogy a háborús viszonyok megkergették az eszét és nem tud „olcsón" gondolkozni. Azért jelzem, hogy nem tud olcsón gondolkozni, mert a drágaság teszi az embereket azzá, amire rendes körülmények között azt mondjuk, hogy „őrültség". Nem kívánom részletezni a dolgot, hogy miben nyilvánul az őrültség, de annyi tény, hogy ha nem volnánk meggyőződve arról, hogy ezek az állapotok csak átmenetiek és legközelebb „más nóta fog járni", úgy teljesen az elkeseredés stádiumába kerülnénk. Hogy nem kerülünk ebbe a stádiumba, arról most már eklatáns bizonyságaink vannak. Olyan pergőtüzet állottunk ki az egész társadalmi, élelmezési, dohányzási, zsírtalan, hústalan és árdrágító fronton, hogy most már, amidőn ezeket a tortúrákat kisebb-nagyobb akadályok elkerülésével és kikerülésével átszenvedtük : egész nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy most már bennünket semmiféle rekvirálási rendelet, élelmezési központok, bőrtalpak hiánya és sokféle minden hiányok pótlására vonatkozó intézkedések nem izgatnak, hanem egyszerűen levesszük a napirendről azzal a tudattal, hogy mi most már nem törődünk semmivel, mi már tudjuk, hogy mi lesz ennek a háborús nótának a vége, egyelőre azonban a nóta végét ki kell böjtölni és ezt úgy tudjuk sikerrel végezni, hogy ha az egész vonalon: Tartjuk erősen a frontot! Frici.