Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-11-05 / 45. szám

PÁPAI IOZLÖ.W Közérdekű független hetilap, B Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és NyHt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésóben. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Néhány nappal ezelőtt az esti órákban ezrekre menő tömeg csoportosult Pápán a Fő-utcában. Két úr, aki messziről látta a tömeget, azon vitatkozott, hogy milyen alkalom hozta össze a néptömeget. Az egyik azt állította, hogy a külön békére vonatkozó kósza hir talán hiteles megerősítést nyert Kis Tivadar könyvesboltjának kirakatába kifüggesztett hivatalos sürgönyben, ennek örömére jött össze örvendeni a jó pápai nép. A másik, ki éppen az nap olvasott két tucat vezércikket, melyek a napnál világosabban bizonyították be, hogy a külön béke meséje a józan ész világításában még mesének is abszurdum, mindjárt fején találta a szeget, midőn kijelentette, hogy a tömeg nem a béke ünneplésére csoportosult össze, mert igen csendesen viselkedik — persze a kivonult katonaság és rendőrség belé folytotta a lármára való hajlandóságot —, hanem türelmesen vár, míg 4—5 órai várakozás után két rövid szivarral, 2—3 cigarettával, vagy egy pakli dohánnyal boldogan távozhatik. Olyan fontos egy kis nikotin méreg, meg egy kis füst, amit az ember a száján és orrán kiereszt, hogy azért érdemes órákig várakozni. Mennyi drága munkaidő és munkaerő megy mostanában a sok haszontalan időpocsékolással veszendőbe? Ha valaha, úgy különösen mostan nem lenne szabad a munkaidőt elfecsérelni, mikor olyan nagy a hiány a munkáskezekben, mikor olyan jól fizetik meg a fizikai munkát. Ha idejében kaptak volna a kistrafikok dohányt és szivart, e sok drága munkaidőt és -erőt megmenthették és sok visszaélésnek elejét vehették volna. A kistrafikos ismeri vevőjét, minden dohányos nála csak napi szükségletének bizonyos hányadát kapta volna meg, míg a nagy tömegnél az ellenőrzés lehetetlen levén, az élelmes, a tolakodó és szemtelen annyit kapott, hogy spekulációra is szerezhetett szivart, a szerényebb vásárló pedig hoppon maradt, vagy pedig kénytelen volt a szerencsés, tolakodó, spekulánstól 16—18 fillérért egy rövid szivart vásárolni. Az utolsó hetekben egyre jöttek nagy győzelmek hirei. Mindezek a hirek fagyosan, közönyösen hagyták a közönséget. Mit ér, hogy Konstanzát, Csernavodát és Dobrudsát elfoglalták, vagy ha ráadásul Odesszát, Moszkvát, Szent-Pétervárt, Londont és Párist is elfoglalnánk, ha nincs füstölni való és cukor? Ezt a fájdalmat még az sem csökkentené, ha sikerülne az egész orosz, francia és angol sereget elfogni és az egész angol flottát elsülyeszteni. Erre a fájdalomra csak egy balzsam van e földön: egy jól megtöltött szivaros láda. Annyi mindenről lemondunk a világháború idejében, lemondtunk a húsról, a fehér kenyérről, a kellőképpen rnegzsirozott eledelekről, keresményünk és egész életünkben megtakarított vagyonúnkról, mellyel a tízszeres áru élelmi- és ipari cikkekért a termelők zsebeit tömjük, lemondtunk legelemibb és legősibb ösztöneink és életszükségleteink kielégítéséről, szeretteink látásáról: csak a dohányzásról nem tudunk lemondani? Pedig ez inkább rossz szokás, mint életszükséglet. Ugy látszik, némely rossz szokásunkról nehezebben tudunk lemondani, mint életszükségleteink kielégítéséről. * * * Habemus papam! Örvendj Hunnia, vigadj Hungaria! Megszületett a Közélelmezési Hivatal, megtalálták számára a vezetőt! Most már Magyarország valóságos Eldorádó lesz, melynek árkaiban bőven fog folyni a tej és méz. Dúslakodni fogunk mindenben, ami a szemnek, szájnak kellemes. Nagy bőségben lesz nálunk minden: kávé, vaj, tej, cukor, hús, zsir, szalonna, sonka, töpörtős pogácsa, töltött és kolozsvári káposzta és mindez csak valamivel drágábban, mint a háború előtt, csak csekélyke 500 percenttel. Hogy ne lenne?! Hiszen az új főtömő minden garanciát magával hozott, mely minket minden tekintetben megnyugtat és, mely őt e díszes és fontos állás betöltésére képessé teszi. Először nevében, még pedig a közepén h, a végén y van. Azonkívül még királyi kamarás is! Eddig pont tiz megyében irta becses nevét az akták alá. Ha mindez nem elég képesítés e diszes állásra, akkor nem tudom, mi lenne elég. Sőt még a piacra is kiment, hogy tanulmányozza a közélelmezés tudományát. Akadnak akadékoskodó emberek, kik azt mondják, hogy nem biznák pörüket oiyan ügyvédre, betegüket olyan orvosra, vagy cipőjük foltozását olyan suszterra, akik akkor kezdik tanulni a jogot, mikor a biró elé tárgyalásra, az orvosi tudományt, mikor a beteghez először mennek, vagy a cipőfoltozás művészetét, mikor az ő cipőjüket kezükbe veszik. De ezek epés, rossz májú emberek. Az új élelmezési főnök majd bizonyosan pontosan és szépen olvashatatlanul tudja az akták alá irni nevét. És ez a fődolog! v. i. Városi közgyűlés. — 1916 október 30. — Csekély érdeklődés mellett folyt le a mult hétfőre egybehívott városi képviselőtestületi küzgyülés. A tárgysorozat egyetlen egy pontja sem adott vitára okot és az összes pontok az állandó választmány, illetve a pénzügyi bizottság javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlésen Lampérth Lajos városi tanácsos nyugdíjaztatása is elintézést nyert. Szó volt róla, hogy felkérik a tanácsost, hogy legalább maradjon a háború befejezíéig hivatalában, de határozottan ragaszkodott beadott kérvényében az 1917 január 1-től hivataltól való felmentéshez. A közgyűlés a jogos kérelmet beösmeri, nyugdíjaztatását elrendelte és nyugdíjilletékét 1917 január 1-től folyósította. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözöli a megjelent képviselőket, az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Jilek Ferenc, Grátzer János, Halász Mihály, Szeleczky Ferenc és Kerpl Gusztáv képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatott, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester örömmel jelenti, hogy gróf Esterházy Jenő, a pápa-ugodi hitbizomány új ura, városunk első polgára, állandó tartózkodásra Pápára érkezett. Amióta a gróf városunkba érkezett, a városi képviselőtestületnek ez az első közgyűlése, tehát csak kötelességet teljesít, amikor indítványozza, hogy adjunk ezen gyűlésünkben a legnagyobb örömünknek kifejezést, hogy városunk első polgára állandó tartózkodásra városunkba érkezett, üdvözöljük őt szivünk egész melegével és kérjük ki jóindulatát továbbra is városunk érdekében. A képviselőtestület az előterjesztést lelkes éljenzéssel fogadta. Ugyancsak elnök kegyeletes szavakban parentálta el Billitz Ferenc városi képviselőt, ki október hó 16-án elhunyt. Az elhunyt képviselő egyike volt azoknak, akik közügyeink