Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-10-08 / 41. szám

hogy a háború főbb irányban nagyobb igényeket támaszt a pénzforgalom iránt. Ilyen okok különösen: az áraknak az emelkedése, a hitelforgalomnak csaknem teljes szünetelése és a készpénzfizetés által való kiszorítása, a pénzforgalom lassúbb volta és nagymértékben az a körülmény is, hogy a hadseregnél óriás összegek vannak lekötve. Ez a nehéz helyzet azután különösen a pénzforgalom alsóbb régióiban mutatkozik és ott érezleti leginkább hatását a váltópénz hiányában. Szükségessé válnék tehát egyik részen az, hogy a pénzforgalom alsóbb rétegeit jobban telítsék, másrészt pedig az, hogy a forgalmat a készpénz minimumának felhasználásával eszközöljék. — Ha gyorsan megtörténnek a megfelelő intézkedések, a közönség is mihamarább fogja saját eljárásának téves és káros voltát belátni. Ez esetben a bizalmatlanság épp oly naiv, mint káros megnyilatkozása majd eltűnik, s a váltópénz ismét vissza fog térni a forgalom ezernyi csatornájába. Különben ugyanez a bizalmatlanság szerepel a bankjegyekkel szemben is, ami még sokkal nagyobb mértékben károsítja közgazdasági érdekeinket. Csak az erőnkbe és a kitartásra irányult akaratba vetett bizalom biztosithatja jövőnket. KARCOLAT a mult hétről. Mindenről le lehet szokni! Hát nincs igazam? Amikor megdrágult a hus, leszoktunk lassanként a husevésről. Amikor megdrágult a sör, leszoktunk a sörivásról. Mindenről, ami megdrágult lassanként, de csak valahogy nagy nehezen leszoktunk. A legérdekesebb a dologban, hogy ez a drágaság bizonyos tekintetben rászoktat bennünket akarva, nem akarva a takarékosságra. Mostanában úton-útfélen nem hallani másról prédikálni, mint a lemondásról azzal az indokolással, hogy „mindenről le lehet szokni". Sok mindenről nehezen, de végeredménykép mégis csak azt kell konstatálni, hogy nem hozhat reánk a háború olyan lemondási végzést, melyhez hozzászokni nem lehet. Tények igazolnak mindent. Vegyük példának okáért a dolgot — amint már jeleztem — takarékossági szempontból. A vendéglő is rászoktatott bennünket a takarékosságra, nemkülönben a kávéház. Mi volt egy polgári ebéd békeidőben? Leves, hus, főzelék, tészta, sajt, gyümölcs. Megenni ma is képesek volnánk efféle ebédet, kifizetni azonban — mondjuk — nehezen, vagy bajosan. Ma egy ilyen menü vacsorával együtt 20—25 korona volna — vagy még több. De hát mi rajtunk nem fog ki az áremelkedés és drágulás. Ahogy fölmentek az árak, úgy leszálltak az igényeink — mert nem lehet máskép az ügyeket vezetni. Előbb elmaradt a gyümölcs, azután elmaradt a sajt, utóbb lemondtunk a tésztáról, kétszer egy héten a hus is elmarad, egy napon zsírtalanra vagyunk ítélve s ha ezt szépen összegezzük, akkor látjuk csak, hogy mire vagyunk képesek. De nemcsak az étellel, hanem az itallal is így vagyunk. A sör ára megháromszorozódott, a bor — detto mit Oberst — tehát nem marad hátra más, minthogy kevesebbet iszunk. Aki ebédhez, vacsorához rendszerint beszedett négyöt korsó sört, vagy ugyanannyi fröccsöt, — ma beéri kettővel, vagy eggyel, néha pedig egyre se jut. Szóval takarékoskodunk ott, ahol csak lehet, vagy muszáj. Csak úgy ne járjunk, mint a cigány lova. Az is akkor fordult fel szegény, amikor már teljesen hozzászokott a koplaláshoz. Apropos, a dohányzáson is temérdeket takarékoskodunk. 10—15 szivar, vagy mondjuk Virginia, vagy ne legyünk önzők a cigarettázókkal szemben, ötven cigaretta! Mi volt ez legtöbbünknek egy napra békeidőben, sőt még néhány hónappal ezelőtt? Valóságos füstinség volt. Ma ha egy szivarhoz, vagy egy-két cigarettához jutunk, akkor boldogok vagyunk, de ha kapunk, azt is csak sok utánjárással és protekcióval. Az emberek az utcán egymást pumpolják meg egy-egy szivar vagy cigaretta tekintetében. A tapasztalatok után Ítélve, konstatálni lehet, hogy hústalan, zsírtalan nap, horribilis drágaság az egész vonalon, az mind sifli ahhoz képest, ha az ember nem juthat trafikhoz. Mit ér az, ha az ember jól megebédel — még ha ritkán is — vagy egyáltalában jól étkezik, ha étkezés után nem gyújthat reá. Ezt az érzést csak az nem tudja megérteni, aki nem dohányos. Azt hallottam most az utóbbi időben, hogy ha mindenről le is lehet szokni, de erről az egyről, már t. i. a dohányzásról, arról nem lehet leszokni épúgy, mint a szerelemről nem. Magam részéről elismerem, hogy ez a dohányinség kezdi az embereket kihozni a sodrukból, de én az egész háború folyamán konzekvens maradtam és így akarva, nem akarva kénytelen vagyok még erre a szivar- és dohánycsapásra is azt válaszolni: Mindenről le- és hozzá lehet szokni! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a közélelmezés terén kisded játékát tovább folytatja. Az hirlik, hogy Pápa városa a közélelmezés terén sokszor kénytelen stratégiai szempontokból visszavonulni. Ai hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk néhány hétre szabadságolva lett. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezés terén a felderítési munkálatokra fekteti a fősúlyt. , Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a piaci frontot kis hadseregével elég biztosan tartja. Az hirlik, hogy a rendőrök tartalékhiányról panaszkodnak. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottságot a sok „Központ" erősen nyomja. Az hirlik, hogy Pápán a dohánytalan napokat pipafüsttel ellensúlyozzák. Az hirlik, hogy Pápán a kávéházakban egy cigarettára négyen gyújtanak reá. Az hirlik, hogy Pápán az utcán nem ajánlatos szivarozni, mert nincs kizárva, hogy kikapják az illető szájából. Az hirlik, hogy Pápán már a gyufára is reáfeküdtek. Az hirlik, hogy Pápán egy szivart négy részletben szivnak. Az hirlik, hogy Pápán a hústalan és zsírtalan napok nem sok vizet zavarnak. Az hirlik, hogy Pápán az aprópénzre ázsiót fizetnek. Az hirlik, hogy Pápán már az ág is húzza az embereket. Az hirlik, hogy Pápán sokan füstnélküli szivarokat — bagó alakjában — szivnak. Az hirlik, hogy Pápán a sörivók kénytelenségből spriccereznek. Az hirlik, hogy Zircz községből néhány mulatós fiatalember „száz szál gyertyát, száz icce bort" küldött a pápai vasúti vendeglősnek az erdélyi menekültek közötti kiosztásra. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül többen az októberi szigorlatokon elestek, de decemberben újra feltámadnak. Az hirlik, hogy a libatollas legények önként jelentkeztek az itthonmaradásra. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai sebeshajtás ellen purgóval gyógykezeltetik magukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban csak az alsó test van fedezve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a fedezékek nagyon meg vannak rongálva. Az hirlik, hogy a somlói szüreten a vendégeket előbb leitatják és azután annak rendjemódja szerint elszállítják. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének sok levonása van az új éjjeli menetrendjében. HÍREK. — A király nevenapja. Városunk lakossága a király nevenapját hagyományos szokásához híven ünnepelte meg szerdán. Összes középületeinkre kitűzték a nemzeti lobogót, a plébániai templomban pedig délelőtt 9 órakor hivatalos istenitisztelet volt. Az ünnepi misét Kriszt Jenő esperes-plébános fényes segédlettel pontifikálta, amelyen a nagyszámban megjelent közönségen kivül a hatóságok, a honvéd huszárezred tisztikara testületileg vettek részt. — Október 6. A nagy napot, a nemzeti mártirium fenséges hatású gyászünnepét, október hatodikát, a szokott kegyelettel ünnepelte meg városunk lakossága. A templomokban gyászistenitiszteletet tartottak, amelyeken nagy közönség vett részt s valamennyi iskolánk szintén megható ünnep keretében rótta le a honfiúi kegyelet magasztos adóját. A középületeken mindenütt gyászlobogók jelezték a nagy napot. — A honvéd lovasság felügyelője Pápán. Báró Nagy Gyula altábornagy, honvéd lovassági felügyelő pénteken városunkba érkezett és szemlét tartott honvéd huszárezredünk pótszázadai felett. A lovassági felügyelő teljesen kimerítő szemléje után a legnagyobb elismerését fejezte ki Szeőke Bálint alezredes, pótszázad parancsnoknak és a beosztott tiszteknek a tapasztalt rend, fegyelem, főleg pedig a harci kiképzés felett. A felügyelő tegnap délután szemleutját folytatandó, városunkból elutazott. — Gyurátz Ferenc püspök búcsúja. Rendkiviil meleg ünnepség folyt le mull szerdán Sopronban az evangélikus templomban, ahol Gyurátz Ferenc, a dunántúli ev. egyházkerület nyugalomba vonuló kiváló püspöke utoljára fungált lelkészavatásnál. A theológiai akadémia most végzett nyolc növendékét avatta fel a püspök lelkészekké s rendkívüli meghatott hangon, de fiatalos hévvel beszélt hozzájuk, érintve nemes hivatásukat és nehéz munkájukat, amelyet teljesíteniük kell. Az ünnepség után a soproni gyülekezet presbitériuma búcsúzott el főpásztorától. — Ezüst signum laudis. Hajdú (Hoffner) Jenő főhadnagy földink, aki már egy izben signum laudissal ki lett tüntetve, ismét legfelsőbb királyi elismerésben részesült az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért s ezúttal ezüst signum laudissal lett kitüntetve. — Legfelsőbb elismerés. A király elrendelte, hogy az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért Brauswetter Oszkár honvéd huszárezredünk népfölkelő főhadnagyának és dr. Buczur János népfölkelő főorvosnak a legfelsőbb elismerés tudtul adassék.