Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-10-01 / 40. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű függ-etlen hetilap, B Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlaj (Ionos POLLATSEK és kiadó: FRIGYES. Hirdetések és Nyiít terek feltétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Rekvirálás előtt! Meg kell akadályozni a hibákat. Nincs tényezője a közélelmezés ellátásának, amelyik a felmerült hibákért ne panaszkodnék, nincs tényezője a közélelmezés ellátásának, amelyiknek a panaszában ne lenne igaza, s végül nincs tényezője a közélelmezés ellátásának, amelyiknek ne feküdnék a kezeügyében egész sereg mentség. A közönségnek nincs lisztje, hibás a hatóság. A hatóság akar lisztet szerezni, nem ad a Haditermény, hibáztatjuk a Haditerményt. A Haditerménynek lenne lisztje, amit átadhatna, de nem utalja a minisztérium. Hibáztatjuk a minisztériumot. A minisztérium azonban azért hozza a sok rendeletet, hogy a közönséget tudja ellátni, ennek végrehajtásához azonban a közönség fegyelmezettségére, rendszeretetére és belátására lenne szükség, ami mind nincs meg, tehát hibás a közönség. A háborús tapasztalatok arról győzték meg az ország közönségét, hogy a közélelmezés bajain az egyetlen segítő mód a rekvirálás. A gyakorlatiasságot mindinkább megközelítő módon adták ki a legújabb rendeleteket, amelyeknek életbeléptetése végett vet majd a rendkívüli helyzetnek, s ha kötött mennyiségben és minőségben is, de minden bizonnyal módot ad majd arra, hogy minden egyes fogyasztója az országnak megkapja a megállapított és megillető részét, amely a megélhetését biztosítja. Vármegyénk alispánja a rekvirálás érdekében tiszti értekezletet tartott, amelyen városunk polgármestere is részt vett, — bejelentette a rekvirálásra való miniszteri utasításokat, és minthogy a vármegyében a cséplés befejezéséről szóló jelentések nagyrészt beérkeztek, tehát a rekvirálás idejének elrendelése bekövetkezett. Az értekezleten elhatározták, hogy a rekvirálás az egész vármegyében október hó 3-án veszi kezdetét, addig a vásárlási igazolványok, helyesebben a pénzek boldog tulajdonosai beszerezhetik gabonaszükségletüket, kiőrölhetik a lisztet és biztosíthatják magukat az egész esztendőn át. Akik akarták ezt, megtehették, volt reá elég idejük. hangos szóval rekriminálnak az intézmények ellen, amelyek az élelmezési eljárásban a mozgató gépezetben csak egyegy kerék szerepét játszhatják, mig az alap maga a közönség. Helytelen az, ha egyeseknek meg nem illető hasznuk van a háborúból. Helytelen azonban az is, ha egyesek a maguk javára előnyöket biztosítanak, s teszik ezt úgy, hogy másokat kárhoztatnak, ha a maguk javára az előnyöket nem sikerült biztosítani. Igazság mindig és mindenben csak egy van és lehet. A közélelmezés kérdésében az igazság az, hogy mindenkit el kell látni az egész esztendőre szüksüges élelmicikkel, tekintet nélkül arra, hogy az illető ki tudja-e azt fizetni egy összegben, vagy sem. Sajnos, a helyzet ma különösen az, hogy aránytalanul nagyobb a szegény emberek száma, akiknek nincs módjukban százkoronásokban vájkálni, azokból kimarkolni egy csomót, hogy kifizethesse egész évi szükségletét. Ez a nagy fogyasztó kontingens hallgatni kénytelen, belenyugodni abba a meggyőződésbe, hogy végre mégis csak lesz liszt és megkapja azt a kis pénze szerint kilónként, amikor szüksége lesz reá. Ezek okosan belenyugosznak. S azok a kevesek, akik pénz birtokában vannak, tehát ennek révén úgyis könnyebben mozognak, nem tudnak beletörődni, hogy nemjuthatnak az egész évi készletekhez, nyugtalankodnak és panaszkodnak, pedig nem is a mai, hanem a távolabbi időre szolgáló szükségletük ellátását szeretnék biztosítani. Ez nem igazság, ez nem az az egyenlőség, amelynek alapján ők jogosítva érzik magukat másokat bírálgatni kemény szóval, mert az első pillanatban a saját szavaikkal igazolják, hogy maguk is szívesen vonnak ott hasznot a maguk részére, ahol lehet. Észre kellene már egyszer vennie mindenkinek, hogy háború van, amelyhez kell is, illik is alkalmazkodni. A fronton a tiszt együtt fekszik a lövészárokban a közlegénnyel. Eloszlik minden itthon felállított válaszfal, s legelsőbben eltűnik a vagyoni különbség. Miért kell az otthon gránátmentes fedezékeiben különbséget tenni. Miért szabad panaszkodni egyeseknek, hogy nem tudják egész esztendőre beszerezni a gabonaszükségletüket előre, amikor mindenkinek arra kell súlyt helyezni, hogy minden embernek meg legyen egy-egy napra a betevő falatja, de ez meg legyen mindenkinek egyformán, egyforma mennyiségben és minőségben. A rekvirálás végrehajtási utasításának főbb tételeit ismertettük. A miniszteri rendelet konciliánsan tekintettel volt a gazdák érdekeire, s módot ad a gazdáknak, hogy gondoskodjanak a saját háztartási, gazdasági szükségletükről. A gazdáknak a rekviráló rendelet meglehetősen szabad kezet hagy a felveendő munkások létszámának ellátásához, s csupán azt teszi kötelezővé, ha a munkások létszámában változás állna be, a fennmaradó felesleges mennyiségű terményt beszolgáltassák. Ennek a végrehajtásánál kell kellő önfegyelmezettséggel birniok a gazdáknak, ennél kell átérezniök, hogy háború van, amelyben minden embertársunkkal egyenlőeknek kell magunkat éreznünk, mert a háború győzelmes befejezéséhez az is elkerülhetlenül szükséges, hogy a nagy tömegek, amelyeknek nincs módjukban pénz hiánya miatt most előre gondoskodni az évi ellátásukról, meg legyen a mindennapi kenyerük, amely abból a mennyiségből kerül ki, ami a gazdák szükséglete alól felszabadul. A lovászpatonai vérfürdő Négy halott, egy sebesült. Kedden délelőtt borzalmas dráma történt a pápai járáshoz tartozó Lovászpatona községben. Pozsgay Kálmán, gróf Esterházy Pál rédei nagybirtokos lovászpatonai uradalmának intézője, agyonlőtte Karchesz János segédtisztet, Siroky Ferenc urad. igazgatót és Marosy Jenőnét, aki Budapestről a gyilkos családjánál volt látogatóban; szerdán délután pedig az eszeveszett ember önmagát lőtte főbe. Az egész országban, de főként városunkban óriási szenzációt keltő véres esetről hiteles adatok alapján a következőkben számolunk be: Még f. hó 25-én, hétfőn érkezett meg Rédéről a gróf Esterházy Pál uradalmának igazgatója Siroky Ferenc Lovászpatonára, az ottani grófi uradalom s hivatal megvizsgálására, amelyet már vagy öt éve Pozsgay Kálmán urad. intéző vezetett egy melléje rendelt segédtiszttel. Jelen-