Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-09-10 / 37. szám

PÁPAI 01L 0 Y V Közérdekű fiiggetíen hetilap, IEI Metrjelenilí minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 8 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyüt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Arain könyv- és papirkereskedésében. Le az élelmiszer uzsorával. A hirtelen ránk szakadó események zuhatagában egyre-másra lesiklik a napirendről a közélelmezés kérdése. A hivatott testületek közönye utat nyit azoknak a bűnös manipulációknak, amelyek hovatovább teljesen csődbe kergetik a népélelmezés lehetőségét. Tömegével jelentkeznek a bajok és sehol nem tapasztalunk olyan megnyugtató hatósági intézkedést, amely az orvoslást célozná. Ilyen körülmények között feszült érdeklődéssel tekintünk a legközelebbi parlamenti események elé, amelyek sorában helyet foglal bejegyzett interpellációk alakjában a közélelmezés kérdése is. Nem tudjuk: lesz-e valamelyes eredménye az ellenzék ily irányú tevékenységének, de kétségtelen, hogy bünt követnénk el, ha a bajokról hallgatnánk. Ezért kötelességünknek ismerjük ezt az égető kérdést állandóan napirenden tartani. Kell, hogy rendszeresen tükörképet nyujtsunk a valóságban létező állapotokról, mert hitünk szerint ezzel nyujtunk leginkább alkalmat a felelős tényezőknek a szükséges intézkedésekre. Hogy a különböző uzsora a háború folyamán 2—3—400, sőt 1000 százalékkal is megdrágította a legszükségesebb élelmicikkek árát, arról már nem is akarunk beszélni, mert hiszen minden szavunk közhelynek tetszene. Megbarátkoztunk már azzal a gondolattal is, hogy a husevésről teljesen lemondjunk, nem számítva azokat az árukat, amelyek kevésbbé fontosak az emberi táplálkozásban. Ámde nem tudunk és nem is lehet beletörődnünk abba, hogy a legbünösebb manipulációk segítségével teljesen megfosszanak bennünket a legnélkülözhetetlenebb élelmiszerektől. A szegény emberek eddigi legfontosabb tápláléka a burgonya volt. Ujabb időkben ezt a fontos élelmicikket is elvonja a piacról a legaljasabb spekuláció. Ha asszonyaink ezért a fontos tápcikkünkért a piacra mennek, üres kézzel kerülnek haza. Miért? Mert tehetősebb emberek „első kézből", kilónként 3—4 fillérrel drágábban, összevásárolják a burgonyát és elraktározzák dohos pincékben, hogy később biztosítva érezzék magukat. Jóllehet az így elraktározott burgonya javarésze megromlik, élvezhetetlenné válik, a spekuláció ezzel nem törődik. A zsir árát szintén fölemelték és megszüntették a mészárszékek előtti gyötrelmes ácsorgást. De tévedés azt hinni, hogy most már nincsenek bajok a zsir körül! Még most is sürün fordul elő, hogy a mészárszékekben kifogy a zsir, a hentesek legtöbbje pedig úgy használja ki ezt az alkalmat, hogy csak hússal együtt hajlandó zsirt is kiszolgálni. Avagy maximális áron fölül bocsátja áruba portékáját. És itt rá kell mutatnunk arra a féktelen uzsorára is, amely a libazsir körül tobzódik. Amig a libahús ára 8 korona, addig a libazsir 15—16 koronás árban kerül piacra. Általában a piaci viszonyokra jellemző, hogy sehol nem tartják be a hivatalosan megállapított maximális árakat. A kofák olyan áron vesztegetik portékájukat, amilyen áron éppen kedvük tartja. Különösen a gyümölcsnél tapasztalható ez. Máról-holnapra 50 százalékkal is fölszöktetik a gyümölcs árát. Nem tudjuk, igaz-e ez a híresztelés, de ennek az árucikknek a szegény nép élelmezése szempontjából van olyan fontossága, hogy az illetékeseknek haladéktalanul bele kell szólniok ezekbe a spekulációkba. Máskor is, most is meg kell állapítanunk, hogy ezeknek az élelmezés körüli bajoknak nemcsak az élelmiszeruzsorások az okozói. Elég tekintélyes része van ebben a közönség vagyonosabb részének is. És ilyenképen nem tudjuk ezeket sem enyhébb elbírálás alá venni, mint akármelyik jogtalan haszonra spekuláló kereskedőt. Számos esetben tapasztaljuk, hogy tdhetösebb polgárasszonyok önként kínálnak a piacon a maximálisnál magasabb árakat, csakhogy könnyebben és kényelmesebben hozzájuthassanak bizonyos élelmicikkekhez. Ezt az eljárást a piaci árusok úgy kamatoztatják, hogy elrejtik az élelmiszereket és csak ezeknek a vásárlóknak juttatják — titokban. Hiába hivja föl a hatóság a közönséget arra, hogy az ilyen visszaéléseket juttassa tudomására : meddő kísérlet. Az a szegény proletárasszony, akit leköt az élet ezer gondja, nem futkoshat hatóságokhoz, hogy egy-egy kofát vagy nagyságát leleplezhessen. A vagyonosabb osztály oktalan mohóságának köszönhetjük azt is, hogy időközönként fölszökik egyes árucikkek ára. Nem kell egyéb, mint egy buta, kósza hir és a tehetősebbek rögtön hozzálátnak bizonyos árucikkek föl halmozásához. Egypár nap múlva azután a kereskedők egész bizonyosan előállnak annak az árunak indokolatlan megdrágításával. Szükséges tehát, hogy a hatóság a vagyonosabb lakosság e nemtelen önzésének is erélyesebb eszközökkel szabjon határt, mert ez a kvalifikálhatatlan eljárás majdnem azonos azoknak az uzsorásoknak a bűnével, akik a jogtalan háborús profit kedvéért képesek volnának a népességet akár éhhalálba is taszítani. Az erdélyi menekültekért. Erdélyi véreinket kizavarta békés otthonukból a román hordák betörése. A Kárpátok szorosain özönlik befelé a rablógyilkosok nemzetsége s időbe telik, mig megállíthatjuk és véres fejjel visszakergetjük őket a saját odúikba. Sok ezer határszéli magyar volt kénytelen és lesz még kénytelen megkóstolni a menekülés keserű kenyerét. Egy szál ruhában, minden segélyforrás nélkül hagyják ott sokan családi tűzhelyeiket, hogy kitérjenek az ellenség ádáz dühe és vérszomju kegyetlensége elől. Ezek most mind reánk, a mi vendégszeretetünkre, a mi rokoni támogatásunkra vannak utalva, hogy addig is, mig kitombolja magát az erdélyi háború vérzivatarja, menedécipészüzletében Pápa, Kossuth Lajos utca szám alatt (a postával szemben)