Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-09-10 / 37. szám

ket leljenek és oltalmat találjanak a mi falaink között, melyekhez még nem jutottak el a haza véres borzalmai. Az áldozatkészség nemes érzését egyformán gyakorolni kell most szegénynek és gazdagnak, mert reánk nehezkedtek ime a háború legnehezebb napjai és csak úgy lehet súlyuk a história mérlegén, ha megtelnek a mi leikeink nemes érzésekkel, emberfölötti megtagadással. Ki lenne olyan kőszivü, oly embertelen és gonoszlelkü, aki becsukná ajtaját otthonukból elűzött magyar testvéreink előtt. Kinek a szive nem esik meg a legnagyobb szerencsétlenség látásán, mely embert érhet. Ki ne osztaná meg szűkösen kimért kenyerét azokkal, akiknek az élet e drága magjából semmi sem jutott ? Aki most süketen ereszti el füle mellett az irgalmasságra hívó szózatot, bizony ellensége az a saját hazájának. Siessünk hát segítségére otthonukból kizavart erdélyi testvéreinknek és ne legyen egy is, aki mostoha testvérnek érezné magát mi közöttünk. Örömmel látjuk, hogy Pápa város egész lakossága rang és felekezeti különbség nélkül megteszi testvéri kötelességét. Ezrével érkeznek városunkba a. sorstól meggyötört véreink. És Pápa város látja őket, megérti őket, velük érez, velük szenved. Nem szükséges az öles plakátok, nem kellenek a hivatalos felhívások, nem vártak biztatásokra, mindenki cselekszik, aki látja őket. A város maga az éjjelt nappalhoz csatolja, a lakosság a vasútra hordja holmiját, élelmet, ruhát, érző szivü hölgyek, anyák, lányok tábora sietnek a vasútra, szeretetüket, erejüket, készségüket, erszényüket adják. Egyesületek, testületek mozdulnak meg, az összes pénzintézetek, vagyonosok, a középosztály és szegényebb sorsuak jelentkeznek, hogy segítségüket tőlük telhetőleg felajánlják. Pápa város közönségének ez a megértése, gyors megmozdulása büszkeségünk eddig is, de még büszkébbnek kell lennünk, még nyugtalanabbaknak addig, amig minekünk testvéreinkről minden tekintetben gondoskodás nem történik és addig is, amig szabad lesz Erdély földje és testvéreink visszatérnek az elhagyott otthonukba. Térjenek vissza gazdagabban, mint eljöttek, mert kincset visznek el majd magukkal: a tudást, a tapasztalatot, hogy ebben a dunántúli városban Pápán is, amint a hazában mindenütt, testvéri szeretetre leltek. Várjuk őket, ha kell, tárt karokkal 1 Az eddig megkezdett munkát ki kell építeni. Pápa városa büszkeséggel elmondhatja, hogy testvéri szeretetben ezen a téren sokat alkotott. Ezt teljesítsük, ezt díszítsük. Jusson hajlék minden testvérünknek, legyen tárva minden kapu. Kopogni se keljen, új otthonra leljen mindenki, ki hozzánk, Pápára érkezik, ki hozzánk közeleg. Teljes elismeréssel adózunk Pápa város hazafias és nemeslelkü közönségének. Alig jött híre, hogy erdélyrészi testvéreink, akiknek megyéit hadműveleti területnek jelentették, útra keltek nyugodt helyek felé, tárt karokkal fogadtuk őket és fogadjuk őket ezentúl is. Pápa városa minden intézkedést megtett és megindította nagy arányokban az akciót, hogy a városunkba menekültekkel lehetőleg feledtesse és enyhítse bajaikat. Nyomtatványait rendelje a főiskolai nyomdában. KARCOLAT a mult hétről. Erdélyi menekültek Pápán ! Városunkban — sajnos — az a legaktuálisabb téma, amiről a heti krónika beszámolhat. Nap-nap után érkeznek hozzánk Erdélyből lassan és szomorúan a menekülőkkel telt vonatok, fáradt és fájdalmas szivdobbanással egy elgyötört, megkínzott testnek. Jönnek onnan alulról; a sóhajokkal teli bérces kis hazából és hozzák fölfelé a legjobb, legbecsületesebb népet, a székelyt, aki könnyei mögül is csak azt látszik kérdezni, hogy mi fog vele történni és kétségbeesésben jól esik neki, hogy testvérek közé menekült, ahol szives vendéglátásban van része. Erről legalább nálunk, mondhatom, nem lehet panaszuk. Akár megérkezésükkor tapasztalhatják ezt a pályaudvaron. Amint megérkezik egy menekülő vonat, a pályaudvaron elhelyezett egy „vezérkari különítmény" fogadja őket, kiknek ott van álladó székhelye. A különítmény el van látva mindenféle élelemmel és ruházattal és amint beérkezik a menekülők vonata, egyszerre talpra ugrik a „különítmény" egész gárdája és nagy füleskosarakban friss kenyeret, szalonnát, tejet, liptai túrót és minden rendelkezésükre álló élelmiszerrel végigjárják a vonatot, kiosztják az élelmiszert és érdeklődnek a helyzet felől, hogy kinek-kinek mire volna még szüksége és ha a föld alul is elő kell teremteni, mozgósítva lesz a különítmény személyzete, hogy ezt előteremtse. Ezt az eljárást az átvonuló menekült vonatoknál követik. A városunkba dirigált vonatoknál a menekülők más formalitása van alkalmazásba véve. A különítmény mozgókonyhával rendelkezik, ahol a szakácsi teendőket egy honvédhuszár alapos szakértelemmel kezeli. Egész napon át szállítja a meleg konyha az étkeket. A menekülők, mig podgyászuk a kocsikból ki lesz rakva, a konyhából lesznek élelmezve és mindenkinek kijut meleg tej, meleg főzelék, rántott leves, sőt egyes esetekben kifőzött husnemü is. A különítmény, mely városunk jótékony hölgygárdájából áll, a legnagyobb gonddal ügyel, hogy minden menekült ki legyen elégítve. Az étkezés után „kihallgatásra" jelentkezhetnek a menekülők, ahol ruházat, pillanatnyi pénzzavar és más szükségesebb háziügyek nyernek elintézést. Minden kihallgatásra jelentkező kérelme lehetőleg teljesítve lesz. A „rapport" után következik a családias érintkezés. Minden egyes menekülő elmondja, hogy mily viszontagságteljes módon történt menekülése és mit tudott még megmenteni. Ezek a még megmentett tárgyak egy külön fejezethez tartoznak. Egyes menekültekkel telt kocsi tele van bútorral, ágyneművel, az egyik részét pedig ügyesen elrekesztették gazdaságnak. Három tehén áll egy sarokban és szomorúan rágja a túlérett tököt. Nagyocska ládában ludak gágoknak és ehhez a koncerthez fűződik még néhány megmentett malac röfögése is, kik előtt még néhány órával ezelőtt kukoricaszemek voltak elhányva és ezt kéregetik a gazdájuktól. Majd minden kocsiban ez volt az állapot, ember, gyerek, háziállatok békés egyetértésben és egymás hegyén, hátán a sok töredezett, viharvert bútort. Még sok minden fura helyzetről volt alkalmunk meggyőződni, melyet feljegyeztünk magunknak, de erről majd máskor. És pedig akkor, amikor mindenki a rendeltetési helyén lesz, ahol becsületes rokonszivek várják naponta : a sorssujtott testvérnemzetet. Most nem tartjuk aktuálisnak ezeket a nevető ingereket nagyon is fokozó helyzetet reprodukálni, mert hát kijelentjük, hogy ebben a szomorú helyzetben sok kedélyes és mondhatni vígságra fakasztó dolgok is reprodukálhatók volnának, de hát a mostani helyzetben talán ízléstelen volna és erre „nem vagyunk megkaphatok". Ha megtennénk, akkor sírni és nevetni kellene egyszerre, majd csak akkor nevetünk, ha majd elbucsuzunk mostani vendégeinktől, akkor mikor vissza fognak térni régi otthonukba. Ez az idő, pedig, ha az Isten is úgy akarja, mint mi, nemsokára be fog következni. Adja Isten, hogy úgy legyen! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az erdélyi menekülteknek egy új otthont rendezett be. Az hirlik, hogy Pápa városa az erdélyi menekültekkel szemben a legkedvesebb nótákat fújja. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnket a parlamentben újra elő fogták. Az hirlik, hogy a polgármester a Hadi Részvénytársaságnak bejelentette az ultimátumot. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány az erdélyi menekülteket különös protekcióban részesítette. Az hirlik, hogy a rendőrök külön előszeretettel teljesítenek az erdélyi menekültek érdekében szolgálatot. Az hirlik, hogy a vasúti állomáson állandóan mozgó hölgyek teljesítenek kiosztó szolgálatot. Az hirlik, hogy a vasúti állomáson felállított mozgókonyha, huszár vezényszóra van berendezve. Az hirlik, hogy Pápán egy erdélyi menekült az apácazárdában látott először napvilágot. Az hirlik, hogy Pápán az erdélyi menekültek már erősen kapcsalkódznak. Az hirlik, hogy Pápán az erdélyi menekültek között férfit még lámpással is alig lehet találni. Az hirlik, hogy Pápán az erdélyi menekülteket a galíciai menekültektől mindenki megtudja különböztetni. Az hirlik, hogy Pápán a kenyeret újra cédulára eszik. Az hirlik, hogy Pápán a pohársör ára nemsokára a hatvanfilléres frontot fogja megközelíteni. Az hirlik, hogy Pápán sokan csak példának okáért étkeznek. Az hirlik, hogy Pápán sok családnál a hus csak menekülve jön az asztalhoz. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház részére a cigarettákat a női varrodákban gyártják. Az hirlik, hogy Pápán kitömött nyulakat is árulnak. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban a kedélyhangulat tartalékban lett helyezve. Az hirlik, hogy Komáromban az Apollo mozgószinházban „Szabados" szinielőadásokat tartanak. Az hirlik, hogy a darutollas legények az idén keveset fognak termelni. Az hírlik, hogy a libatollas legények nagyrésze a front hátába kívánkozott. Az hirlik, hogy a Jaj-nadrágom egylet tagjai jelenleg „ecsepecs" lekvár főzéssel foglalkoznak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban már erdélyi menekültek is jelentkeztek. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban az újszül

öttek a körülményekhez képes jól érzik magukat.