Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-07-09 / 28. szám

PAPAI HOZLOM Közérdekű fii^etlen hetilap. 1=1 Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 8 K. Egyes szám ára SO fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt terek feltétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Armiu könyv- és papirkereskedésében. A tisztviselők háborús segélye, A háború-okozta drágaság senkire sem nehezedik olyan súllyal, mint a fixfizetésü társadalmi osztályra. A földbirtokos, földmivelő, nagykereskedő, nagyiparos, gyáros aranjuezi napokat élnek, erszényük sohasem volt olyan duzzadt, a jólét, a fényűzés sohasem tobzódott olyan féktelenül, mint ma, a kalmárok és kisiparosok jelentékeny része munkájának bérét a drágasággal megfelelő arányban srófolja fel, így nem érzi annyira az élet súlyát, mint az osztott garasból élő lateiner. Senki nem kárhoztathatja tehát őket, mert helyzetük javításáért küzdenek. Senki sem irigyelheti őket, ha küzdelmük eredményesen fog végződni és fizetésüket fölemelik. Nincs is ok az irigységre, mert a tisztviselők a 30—35 százalékos ideiglenes fizetéstöbblettel igen kevésre mennek. Az é-lelmicikkek ára a mozgósítás óta 200—300 százalékkal emelkedett, mi ehhez képest az a 30%-os fizetésemelés? Nem sokat nyer ezzel a tisztviselő, mert az eladók ugyanannyi fokkal fognak fölfelé menni a drágítás létráján, ha megtudják, hogy a tisztviselők fizetésjavítást kaptak. Sőt nem is fogják a fizetésjavítás kiutalványozását megvárni, hanem már előbb megdrágítanak mindent, mert ők a legnagyobb kánikulában sem restek a drágítás dolgában. A tisztviselők mozgalma tehát ne szorítkozzék csupán a fizetésjavítás elérésére irányuló küzdelemre, hanem országosan szervezendő agitációjával szorítsa az illetékes tényezőket, hogy szabják meg országosan a nélkülözhetetlen élelmi és ipari cikkek árát, srófolják az árakat lefelé, tegyék lehetetlenné az árdrágító, külföldre szállító közvetítők káros működését, az iparengedély nélkül, suttyomban dolgozó alkalmi közvetítőket pedig tegyék hűvösre. Az emberek tömege azonban csak abban az esetben tud a hatalmat gyakorló közegekre nyomást gyakorolni, ha éreztetni képes velük, hogy hatalmuk forrásához tartozó nyilást ő zárhatja el, vagy nyithatja ki, vagyis ha a hatalommal még nagyobb hatalmat szegezhetnek szembe. A tömeget csak az erős, okos, céltudatos szervezkedés és szervezet emelheti ilyen hatalomra. Már a háború elején fejtegettem annak szükséges voltát, hogy a fogyasztók országszerte tömörüljenek egy hatalmas szervezetbe, hogy a drágaság ellen minden törvényes és megengedett fegyverrel küzdjenek. Budapesten a napokban meg is alakult a Fogyasztók Országos Egyesülete, melynek élén országos nevü és tekintélyű férfiak állanak. Csak ne szorítkozzék aztán ezen egyesület is, mint a többi, szereplésre vágyó férfiak hiúságának legyezgetésére, dikciózásra, bankettezésre, tagsági díjak beszedésére és ne faragjon lépcsőt egyes strébereknek a társadalmi és hivatali emelkedésre, hanem lépjen a cselekvések terére. Működése első sorban arra irányuljon, hogy az országosan szervezendő fogyasztók egyesülete, mely a mindenféle rangú tisztviselőket, tanárokat, tanítókat, iparosokat, ipari és földmivelő munkásokat foglalja magában, a fogyasztót lehetőleg függetlenítse az eladótól és termelőtől, vagy legalább is tegye lazábbá egyelőre a tőlük való függési viszonyt. Ezt oly módon érthetnék el, ha a fogyasztók fokozatosan maguk is átalakulnának termelőkké és maguk termelnék élelmicikkeik nagy részét.. A fővárosban a polgáriskolák tanulói a városi hatóságtól átengedett 120 hold földön elég szép eredményeket értek el e tekintetben és a főváros szociális érzékű hatósága megszívlelendő példát adott arra nézve, hogy mi módon lehetne ezt az eszmét megvalósítani. A városi hatóság mindenütt szívesen kezére járna az országosan megalapítandó szervezet egyes városi fiókegyesületeinek, mert hiszen tagjaik szintén a fogyasztók soraiba tartoznak és szintén érzik a drágaságot és lehetségessé tennék számukra, hogy a fogyasztók egyesülete nagyobb földterületet kaphasson bérbe, melyet aztán szabad óráikban részint maguk, részint tanáraik felügyelete alatt az ifjúság megművelhetne. A fogyasztók egyesülete segíthetné tagjait, hogy ha kissé messze is a város központjától, nagy kerttel ellátott családi házakat építtethessenek. Megfelelő termények birtokában a fogyasztó áttérhetne a baromfi és házinyultenyésztésre is, így aztán pénzének egy része zsebében maradna, sorsa mindjárt elviselhetőbbé válnék. A vevők számának csökkenésével a közvetítő kereskedelem eleinte nagyobb tömegeket vetne a fővárosok piacaira, ami ottan maga után vonná az élelmicikkek árának sülyedését ezt pedig országszerte visszahatást gyakorolna az árak alakulására. Ezt a szép eredményt természetesen csak 1—2 év megfeszített és céltudatos munkája árán érhetnék el, de a munka várható gyümölcse megéri a ráfordított fáradságot. Nyerne vele a fogyasztók óriási tömege, mert kevesebb gonddal élhetne, jól táplálkozhatnék, jól táplálhatná gyermekeit, a szabadban való tartózkodás megacélozná izmait és idegeit, szaporodnék az egészséges, boldog, jómódú emberek és családok száma. De szükséges a háború után is, mert azok, kik a háború alatt hozzászoktak nyuzásunkhoz és a horribilis árakhoz, a békében sem elégesznek meg az alacsonyabb árakkal, ha ideje-korán nem védekezünk ellenük. Az országnak sem lenne belőle kára, mert az alacsonyabb árak kényszerítenék a nagyobb jövedelemhez szokott termelőket földjük intenzivebb művelésére, a többtermelésre, termékeiknek kevésbbé szerencsés vidéken való értékesítésére. Fogjunk tehát a munkához, szervezkedjünk, hogy a jövő nyáron már élvezhessük kezünk munkája gyümölcsét és gazdagon terített asztallal várhassuk a világháborúból diadalmas békére hazatérő hőseinket. v. i. eipészüzletében