Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-07-04 / 27. szám

P P AI Közérdekűi független hetilap, - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLAT§EK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nőbe! Ármin könyv- és papirkereskedésében. EMLÉKSOROK GRÓF ESTERHÁZY PÁL HŐSI HALÁLÁRA irta: Kemény Béía városi tanácsos. Immár a harmadik Esterházy gróf az, akinek a tetemének befogadására a nagygannai családi sirbolt kapui világéletemben megnyílnak... Az első volt gróf Esterházy Pál. Az oreg. Még gyerek voltam, amikor az élők sorából elköltözött, de jól emlékezem még arra a szombati napra, melyen a délelőtti órákban talpon volt az egész város, hogy öreg főurának utolsó útjára megadja a végtisztességet. Ha a kálvária menti urodalmi szerház előtt elmegyek és mindig nyitva álló kapuján benézve, ott látom a detronizált két kőoroszlánt, lelki szemeimmel magam előtt látom még az Esterházy várkastélyt a maga ősrégi formájában. Alacsony vaskeritésti kapujával, melyet jobbról-balról egyegy kőoroszlán őrizett. Feljajdul azóta néhány évtizeddel öregebb lett lelkemben még ma is az akkor még gyermekszivemben kelt érzés, melyet a kőoroszlánok eltávolitása és lomtárba helyezése okozott. Hej, de sokszor álltam ott a rácsos alacsony kapu előtt és gyönyörködtem a főúri család intim, meleg életének látványában, amint a grófi fiuk körülrajongták szülőiket és tisztes távolból dirigálta jóságosan szigorú mosolygó szemeivel a fiuk csevegésének hangnemét — egy fiatal pap. A második volt gróf Esterházy Móricz. A Móricz gróf, ahogy őt a népszerűség nyelvén szoktuk emlegetni. Amikor az öreg templomban felállított ravatalán révedezett tekintetem, megelevenedtek előttem azok az emlékek, melyek az ő életéből bennem fennmaradtak. Láttam, a mint fivéreivel ezüst-csorgős szánon fel alá siklott a város utcáin télen mint pajzán gyermek ; láttam amint fokról-fokra komolyabb lett és mint higgadt iíju férfias tettekre vágyott. Láttam amint fiatal feleségét, Stockau Paula grófnőt meghozta, fülemben csengtek a szavak, miket azon alkalommal Pápa város azon időkori polgármesterének üdvözlő szavaira válaszolt. Láttam őt, mint fejét egy nemes, nagy vármegyének, mint Veszprém vármegye főispánját, Mély megindultsággal és hálával őrizem emlékét és fogom őrizni életem legvégső pillanatáig azon nagylelkűségéért, mellyel szeretett városom, Pápa város közönségének azt a terület komplexumot átengedte és rendelkezésre bocsátotta, mely ma Erzsébet városrész néven clisze és büszkesége e városnak és amely nem hagyja hidegen egyetlen egy pápai ember lelkét, aki hosszabb idő után lép a város talajára és a városnak ezt a fénypontját megpillantja. Az a könnycsepp, melyet a nemes gróf tetemétől a város határánál történt búcsúzás alkalmával szememről letörültem, a nemes grófot mint Pápa város jól tevőjét illette. A harmadik . . . ezt nehezemre esik kimondani . . . Esterházy Pál gróf ... itt született köztünk . . . itt élt köztünk és részt vett örömünkben, bánatunkban mint jó testvér. Hozzá legközelebb éreztük magunkat, tán épen azért, mert hozzánk mindig közei állott. Neki a város polgársága nem volt idegen, szivesen érintkezett velünk. Aki közülünk közelébe jutott, barátságos melegségben volt része. Főúr volt a szó legnemesebb értelmében — a közjog szerint, nemes volt a szónak legkiválóbb értelmében — származása szerint és ember volt a szónak legmagasztosabb értelmében — a szive szerint. Esterházy Pál gróf meghalt ... nem és ezerszer nem . . . nem, az nem lehet ... és fájdálom, még is ugy van. Érzem, hogy kihűlt teteme fellázad a mi kételyünk ellen: „mit, hát ti nem tudjátok, nem akarjátok elhinni rólam, hogy királyom és hazámért meghalni tudtam?!" Igen is, a mi grófunk, Esterházy Pál gróf, a harctéren hősi halált halt. Vitézi küzdelem közepette érte őt a golyó, mely életét kioltá. Ott halt meg ő a csatatéren, azon a mezőn, amelyen mindnyájan egyformán apró részecskéi vagyunk a köznek és megszűnik az egyedek faji és származási különbözősége. A harcmezőn lelt hősi halál a kioltott élet örök dicsősége. A háború a halál aratása és a halál nem válogat az emberekben. Neki mindegy; nern az ősök, hanem a hősök fejére illeszti a dicsőség fényszóróit. Ilyen glóriás hőssé avatta a kérlelhetetlen halál a mi szeretett grófunkat, Esterházy Pált is. Gróf Esterházy Pál ... e név városunk fejlesztésének kétséget kizáró biztositéka volt a múltban és fényes reménye lett volna a jövő-