Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-07-04 / 27. szám

ben. A nemes gróf annyira pápainak érezte és tartotta magát, hogy semmiféle áldozatot nem kiméit volna, hogy Pápa város nagyobbá nőjőn, szebbé fejlődjék és virágzóbbá legyen. Erre a feltevésre feljogosítanak azok az ismeretes intenciók, melyek megnyilvánultak a nemes férfiú szavaiban és tetteiben, valahányszor erre illetékes városi tényezők a város fejlődésének és a kor szellemével való haladásának érdekében és érdemében nála szót emeltek, vagy efféle kérelemmel vagy jótékonyságát igénybe vevő, előterjesztéssel elébe járultak. Hogy mennyire népszerű és közszeretetben álló volt, láttuk azon a fagyos, hideg jauuári estén, melyen bájos nejét Andrássy Ilona grófnőt körünkbe hozta. Olyan fogadtatásban, amilyenben akkor Esterházy Pál grófot a város közönsége részesítette, csak kiváló kedvenceinek szokott a város rendezni. Ezen idő óta j Esterházy Pál gróf el sem volt képzelhető, de nem is volt látható egyedül, mindig csak hűséges életepárja társaságában, kinek közelléte képezte minden boldogságát. Grófunk családi élete sugárzott a boldogságtól. De egyszerre csak felharsanta harci riadó s legjobbjait csatasorba hivta a haza. A mi grófunk is kardot kötött és sietett a helyére. Be is töltötte, meg is állta a helyét vitézül, hősiesen, haláltmegvetően. Bátran szemébe nézett a halálnak, de végre is az győzedelmeskedett felette és gróf Esterházy Pál — elesett. A hol oly sok vitéz és hős férfiúnak vére folyt, ott hős Esterházy Pál grófnak vére sem hiányozhatik, igy döntött a végzet, akként rendelkezett a sors és Esterházy Pál gróf — nincs többé. Nincs többé? . . . Nem! ezt nem irom alá. Az a férfiú, bárki legyen is az, aki királyáért és hazájáért ontja vérét, az meghal, de emléke él tovább a szivekben és a világhistóriában. — A háborúban nincsenek jelentéktelen emberek, ott minden egyes ember, bárki legyen is az, tényező és számottevő, ott minden ember egy-egy fényes tanújele a nemzet nagyságának egy-egy ragyogó betűje annak a nagy könyvnek, melynek világtörténelem a neve. Meg kellene tani- , tanimára gyermekeket az iskolában arra a tantételre, hogy a világtörténelem könyvét festékkel csak nyomják, de hősök vérével irják ós ezért elesett hőseink vére vigaszul, biztatásul szolgálhat mindnyájunknak, hogy legújabb korunknak, ennek a mai kornak egykoron majd megirandó és nemzeti nagyságunkat hirdető történetében nekünk is van részünk, mert alig akad valaki közöttünk, akitől véráldozatot ne követelt volna a sors. Ez a véráldozat most fájó és az általa ütött seb égető, de majdan öröm fakad, a nyomában. Nem azok az igazi halhatatlanok, akiket a tudomáuy, irodalom vagy művészet avat ilyenekké, hanem azok, akik királyért és hazáért ontják hősi vérüket . , . Es ezek közé iktatta a végzet — gróf Esterházy Pált is. Esterházy Pál gróf halála. 1883—1915. Villámcsapásként sújtotta városunk lakosságát mult hétfőn a délelőtti órákban elterjedt azon hír, hogy rajongásig szeretett Esterházy Pál grófunk a galíciai harctéren hősi halált halt. Eleinte kétkedve fogadta városunk közönsége a villámgyorsan terjedő hirt és dacára, hogyugy a várkastélyon, a plébánia templomon és az uradalmi ház épületén kitűzték a gyászlobogókat, a közönség esetleg más jelentőséget tulajdonított a gyászlobogóknak, és csak azután törődött bele és adott hitelt a gyászos hirnek, amidőn az uradalmi igazgatóság hivatalosan igazolta a gyászos esetet. Hogy mily hatása volt a gyászos hir városunk egész lakosságára, az leírhatatlan. Az utcákon, kávéházakban, vendéglőkben, magáncsaládoknál nem beszéltek másról, mint Pali grófunk végzetes hősi haláláról. Rögtön a halálhír konstatálása után az összes középületekre és a magánházakra kitűzték a gyászlobogókat. Mindenki részleteket kivánt megtudni a gróf hősi haláláról, de maga Wuest Ferenc uradalmi felügyelő is csak a gyászba borult grófné szük szavú táviratára hivatkozott, melyben csak a gróf elestét jelezte és egyben kijelentette, hogy azonnal Budapestre utazik, hogy a részletekről tájékozást nyerhessen. Városunk részvéte. Városunk polgármestere a halálhír vétele után városunk közönsége nevében a következő táviratot intézte Esterházy Pál grófnéhoz: Méltóságos Esterházy Pálné András-sy Ilona grófné úrnőnek Budapest. Leguagyobb megdöbbenéssel értesültem szeretett, felejthetlen, nagyrabecsiiít grófunk, első polgárunk hősi haláláról. Fogadja méltóságos grófné Pápa város közönségének nevében legmélyebb részvétemet. Vigasztalja meg mély gyászában a .mindenható jó Isten. MÉSZÁROS KAROLY, polgármester. A részvóttáviratra városunk polgármesteréhez a következő távirati válasz érkezett : Mészáros Károly polgármester Pápa. Felejthetetlen emlékű Pál grófunk Galíciában történt hősi halála alkalmával Pápa város közönsége nevében nyilvánított szíves részvétét őméltósága igen köszöni. Jóságos grófunk ott ideiglenesen eltemettetett. WUEST, jószágfelügy elő. Esterházy Pál grófunknak a harctéren való tartózkodásáról a következő tudósitást kaptuk : Esterházy Pál gróf a fronton. Gróf Esterházy Pál, a mozgósítás első napján vonult be ezredéhez, a Vilmos-huszárokhoz. Néhány napig a szerb harctéren telj esitett szolgálatot, később pedig ezredével együtt a galíciai harctérre került. Az első időkben mint parancsőrtiszt szolgált, de később önként jelentkezett a „Schützenbrigád"-ba. A huszárezredeknél ugyanis szerveztek is gyalogos osztagokat, amelyek mint a bakák, lövészárkokban harcolnak ló nélkül. Gróf Esterházy Pál a parancsőrtiszti szolgálatot kényelmesnek és veszélytelennek találván, a „Sehützenbrigád" megalakításakor kérte a parancsnokát, hogy őt is ossza be a lövészárokban harcolók közé, mert nem akart magának semmi privilégiumot, ugy és ott akart harcolni, ahol a többi szegény ember, közvetlenül szemben az ellenséggel. Mint főhadnagy egy gyalogos magyar századot vezényelt — a Linsingen hadseregében — győzelemről-győzelemre. Mikor felebbvalói látták, hogy milyen tulvakmerő, bekommandirozták a törzshöz. Ekkor kihallgatásra jelentkezett parancsnokánál és azt kérdezte, hogy vájjon valami hibát követett-e el, amiért megfosztják a századparancsnokságtól és visszakommandirozzák az ezredtörzshöz? -- Ha nem kivánnak megbüntetni - ugymod — akkor kérem visszahelyezésemet a gyalogsvadron élére.