Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-06-13 / 24. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESl ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: rOIililTSKK FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A tanárok és a háború. A most folyó világháborúnak vonatkozásait, eseményeit, ha bármennyire is általános, nemzeti szempontok alá kell helyeznünk, még sem kerülhető el az, hogy a foglalkozás szerint tagozódott társadalmi szervezeteknek saját külön érdekei óhajtásai érvényesülést ne akarjanak keresni. Abban a nemes versengésben, mely mindenkit elfogott és arra késztetett, hogy testtel-lélekkel szolgálja e háborút és a közeljövőben elkövetkezhető nagy, nemzeti érdekeit, a magyar tanárság is becsületesen kivette részét. Ez nem is lehet máskép oly társadalmi osztálynál, melyet speciálisan ideális és nemzeti alapon való nevelése, a hazafiság és eszményiség szolgálatában álló foglalkozása, erre valósággal predesztinált. Az ifjabb nemzedék fokozatosan rövid idő alatt a harctérre jutott. Az itthonmaradottak pedig lelkes buzgósággal végezték az iskolának megkétszereződött munkáját. Pedig ez a háborús tulmunka, tekintve a szakkülönbséget, nem is olyan könnyű dolog, mint igy kivülről a laikusok elképzelik. Elég sokan közülük könyvcenzurát végeznek, a mi a fővárosban és a nagyobb forgalmú nemzetiségi városokban nem csekély feladat, tekintve e bizalmi állásnak nagy erkölcsi felelősségét. Az iskolaévnek hirtelen bezárása, az igy keletkezett három hónapos szünidőnek a lehetősége, újból aktuálissá teszi a tanárság előtt oly sokszor fölhánytorgatott „nem dolgozásnak" kérdését. Azt a nézőpontot, a miért a legtöbb szemrehányást kellett a tanároknak elszenvedniük és a minek döntő szerepe van amaz állandó gyűlölködés íölszitásában, a mit a tisztviselő társak és a társadalom rövidlátó, laikus elemei részéről e foglalkozás ágnak mindig tapasztalni kellett. Hogy e hangulat menyire igazságos és jogosult, jelen esetben arról beszélni ez irás céljával nem volna megegyező. Itt a dolog lényege az, hogy tehát mi történjék az iskolaév befejezésével felszabadult tanári munkaerővel? Hol és miként használják föl helyesen ós gyümölcsözően az állam érdekei nézőpontjából ? A többi foglalkozásbeliek méltánjajdulhatnának föl ez ujabb megokolatlan ós igazságtalan keclvezésre. Jogosan panaszkodhatnának, hogy mig ők a fokozott polgári munkának terhe alatt roskadoznak, addig a tanárok a pihenésnek irigyelt, boldog napjait, sőt pláne három hónapját töltik el. Az itthonmaradt magyar tanárság szintén nem akar oly kedvezést élvezni, mely hazafiatlati és önző egyaránt. Távol áll lelkétől a kicsinyes gondolat, hogy akkor, mikor mindenki ina rogyásáig megteszi kötelességét, ők addig látszólag a semmi és senkivel való törődésnek önző érzésével sétálják el a szünidő napjait. Bár a szakavatottak jól tudják, hogy a tanárember ép a szünidőben dolgozik aránylag legtöbbet. Ekkor, tehát nem a dolgozásnak idején születnek meg azok a szép, tudományos munkák, melyek minden évben jóformán csak a tanároknak hozzák meg az akadémia elismerését. A magyar tanárság azt akarja, hogy képességeinek és az iskola érdekeinek megfelelően a szünidőben is foglalkoztassák. Hazafiságból és többi tisztviselő társai iránt való lovagias együttérzésből. Alkalmazzák a már idősebbeket irodai teendőkre kisegítőül. A besorozottak, de felmentettek közül a munkabíró ifjabbakat pedig a gazdasági munkákban, a kaszálásnál, takarásnál, az aratásnál mindenféle felügyelői munkára. Az alakítandó tanulói cserkészcsapatokkal járják végig az országot, segítsenek mindenütt, hol lelkiismeretességre és egyéni megbízhatóságra van szükség. Vegyenek részt a legmagyarabb munkában: az aratásban, segítsék betakarítani legnagyob kincsünket: a millióknak életetadó búzát, mely erőt, kitartást nyújt a harctéren küzdő és itthon dolgozó embersokaságnak. Hogy végre vérrel és verejtékkel öntözött nagy munkánk elhozza a hőn epedett békének és dicsőséges jövőnek bolj dog idejét. Adják meg a magyar tanárságnak azt a megnyugtató érzést, hogy foglalkozásának természetéhez és lehetőségeihez képest, e nagy idők minden pillanatában, oly hűséggel teljesíthesse e szent föld iránt való kötelességét, mint bárki más széles e hazában. Tűrhetetlen a drágaság. Valóban tűrhetetlen -és elviselhetetlen a mostani drágaságés legfőbb ideje, hogy ezzel a megEponge kelmék aljakra, kosztümökre! Svájci crepe és negé különlegességek, blouzokra! — Elzászi gyapjú delain újdonságok, pongyolákra! — Selyem exvisitás — tafft papiilon — minden szinben raktáron! divatnagyáruháza. Alapíttatott 1848-ban.