Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-05-09 / 19. szám

PÁPAI Közérdekű független lielilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: FOLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A városi tisztviselők anyagi helyzete a háború alatt. Irta: Dr. Csiby Andor. A háború tartama alatt az or­szág legsajnálatramóltóbb eleme a tisztviselői kar. A békében is elő­legeken és tisztviselői kolcsönökön lovagló tisztviselői kar a háború ál­tal a legkínosabb helyzetbe került A háború okozta tetemes drágaság ~ o az összes osztályok között a sze­gény tisztviselőt sújtja a legjobban, mert egyrészt ugyanazzal a csekély fizetéssel keli felvennie a küzdelmet a borzasztó drágasággal szemben, mint békében, másrészt pedig ő nem tudja áthárítani a fokozódó drága­ságot más elemre, mint például a termelő vagy a kereskedő, aki, ha drágábban termel vagy vesz vala­mit, drágábban is adja. A tiszviselők mostani helyzete felett nem lehet csak ugy egysze­rűen napirendre térni és bármilyen szempontból is tekintjük az ország vagy a városok érdekét, ezt a kér­dést meg kell oldania az illetékes tényezőknek, ha most nem is, ele a háború után. Addig is azonban a tisztviselői karnak legalább kötelező Ígéretet kell az illetékes hatóságtól birnia. Az állami tisztviselők anyagi helyzetének orvoslása nem tartozik jelen cikk keretébe. Az ő helyze­tükkel foglalkozni az államkincstár­nak kötelessége. A városi tisztviselők jelenlegi anyagi helyzetével való komoly és alapos foglalkozásnak, hogy éppen itt az ideje, azt mutatja több város­nak az intézkedése. Hogy ez az in­tézkedés nem mindenütt egyforma, az az egyes városok anyagi hely­zeténél és még ezer okoknál fogva nagyon is természetes. Mig például ... városa ugy találja helyesen meg­oldhatónak ezt a kérdést, hogy min­den tisztviselőnek fizetési fokozatá­val fordított aránybani nagyságú százalék drágasági pótlékot enge­délyez a háború tartamára, addig például Budapest székesfőváros egy a tisztviselők részére három havi fizetésüknek megfelelő összegű. -kai kamatozó és 10 hónap alatt visszafizetendő kölcsön folyósításá­val kísérletezik. Hogy a két megoldási mód kö­zött is melyik a helyesebb, azt hi­szem, nem nehéz megállapítani. A tisztviselők részére folyósítandó bár­miféle kölcsön a tisztviselőre nézve tulajdonképpen nem segitség. Utó­végre most is kaphat a tisztviselő kisebb kölcsönt, ha nem is -kai kamatozó, hanem valamivel drágább kölcsönt, amely végeredményben talán nem is olyan súlyos terhet ké­pez, mint a városi kölcsön, mivel ezt nem köteles 10 hónap alatt visz­szafizetni és tetszés, jobban mondva fizetési képessége szerinti részletek­ben fizetheti vissza. Ehhez a módhoz nem is kel­lene hosszadalmas tárgyalásokat folytatni, elég lenne a belügyminisz­ternek a tavaly ősszel kiadott ama rendeletének megváltoztatása, amely mindenféle előlegeknek az engedé­lyezésétől eltiltja a várost. Ez a mód csak abban az eset- j ben jöhetne szóba, ha más mód ' semmiféleképpen nem kínálkoznék. ; A tisztviselői karon csakis olyan segitség segít, neveztessék az há­borús drágasági pótléknak vagy bárminek, amely először is semmi­féle visszafizetési, kötelezettséggel nem jár a tisztviselőre nézve, má­sodszor, tart egészen a végleges béke megkötéséig és végül visszamenő­leg kiterjed a háború kezdetéig. A tisztviselői kar eme kívánal­mának megvalósítása nem is róna olyan nagy áldozatot a városokra, mert ha például egy 30 tisztviselő­vel bíró városra nézve az átlagos évi drágasági pótlékot tisztviselők­ként 200 koronára tesszük, ez egy évre 6000 korona, amely teher el­1 vállalásába egy város sem halna bele. Viszont pedig teljesítésével igen sok tisztviselőt mentene meg a folytonos gyötrődéstől és attól a szomorú kilátástól, hogy ellenkező esetben a háború végéig sikerül ak­kora adósságra szert tennie, amely­ből — szerencsés magánkörülmé­nyéktől eltekintve ~ soha az élet­ben nem fog tudni megszabadulni. A hadiárvák védelme. libben a hónapok óta cluló ir^ tózatos harcban mindenki érzi, hogy a királyért és a hazáért elvérzett hősök árváival szemben az állam­nak és a társadalomnak különös kö­telességei vannak és hogy ezeknek az árváknak különös védelemre van igényük. Ezt követelik: a hála, a kegyelet és a nemzet jövője. A hadi­árvák érdekében gyönyörű állami és társadalmi együttműködés van kialakulóban. Az állam a hadiárvákat állandó nevelési járulékban részesiti; meg­nyitja előttük a gyermekmenedék­helyek kapuit; az árvaszékeket a hadiárvák érdekében különös véde­lem gyakorlására kötelezi. A társa­dalom nemeslelkü, bőkezű adomá­nyaival, intézményeivel és jótékony intézeteivel siet az árvák támoga­tására. Közóhaj, hogy az állam és a társadalom nemes munkája minél eredményesebb legyen. Ennek .elé­réséhez szükséges, hogy a hadiár­vák különös védelmének ügyét mi­nél több oldalról megvilágítsuk, he­lyes és egészséges eszmék jussanak felszínre, hogy igy minél helyesebb irányelvek legyenek felállíthatok. A hadiárvák védelmében a jog . és igazság megkövetelik, hogy a ne­velési járulékot, -- a melyre ez id& szerint csak a törvényes és törvé­nyesített gyermekeknek "van igé­nyük, — a házasságon kívül szüle­tett és az örökbefogadott gyermekek is megkapjak.

Next

/
Thumbnails
Contents