Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-01-10 / 2. szám

poezisének megértéséhez hiányzottak a szükséges alapfogalmaim is. 1875. márc. 10-ikén kritikus napom volt. Goldmark-lázam ezen a napon érte el legmagasabb fokát, egész nap imádkoztam Goldmark sikeréért. 1875. évi márc. 10-ikén történt ugyanis Bécsben Goldmark jövőjének megalapozása a Sába királynőjének első előadása és Goldmark musicális szentté avatása. — Kimondhatatlan boldogság fogta el egész lényemet, midőn arról a nagy diadalról értesültem, melyet a „magyar" és „hegedűs" Goldmark Bécsben aratott. És talán épen ez a két momentum volt az, ami Goldmarkért és művének sikeréért annyira pezsgésbe hozta véremet; féltettem Bécstől a „magyart" és büszke, eh mit büszke ! boldoggá tett a hangszer tekintetében megnyilvánult ama vonatkozás, hogy a siker egy hegedüst tett naggyá, boldoggá, halhatatlanná és kicsiny magam is a hegedűt választottam kedély és lelki világom emelésének eszményi eszközeül. Hogy féltésem mennyire indokolt volt, bizonyítják a tények. Bécs egészen rátette kezét Goldmarkra és őt nemcsak nagy komponistának, hanem nagy osztráknak is vallja és teljesen lefoglalja őt magának. Goldmark hegedűs volt? Igenis az volt és a soproni zenekedvelők iskolájában nyerte elemi kiképeztetését, miután 8 éves korában már sikeresen játszott a nyilvánosság előtt. 14 éves korában került Bécsbe, hol magasabb kiképeztetését nyerte. Mint zongorista magánúton sajátította el tudását, a zene elméleti ismereteihez is magánúton jutott. Több éven át a bécsi Carltheater zenekarában brácsát játszott és ha elgondoljuk azt, hogy nappalait a színházi próbákkal, tanulással, tanítással, szóval a kenyérért való küzdelemmel töltötte és e mellett egész tömege a kisebb-nagyobb kompozícióinak látott napvilágot, lehetetlen a legnagyobb csudálattal és bámulattal, de meg rajongó tisztelettel is fel nem tekintenünk arra az isteni szikrával megáldott főre, melynek agya az anyagiakérti küzdelem közepette is képes volt egy egész nagy világot oly hatalmas, oly örökbecsű müvek teremtésével boldogítani, minők a Goldmark-művek. A zeneirodalomba kamara- és zenekari művekkel lépett a Carltheater violása, melyek ugyan kellő méltatás mellett mindenkit meghódítottak, de minthogy Goldmark azok közé a nagyok közé tartozott, akik saját erejükben biznak és nem kereste a zenei angyalcsinálók és nagytorku rikkancsok kegyét, musikális ecclesiát nem tudtak köréje gyűjteni, „Sakuntala", „Sappho", „Penthesilea", „Prometheus" mind olyan művek, melyekhez csak áhítattal nyúlhat a muzsikus. De az 1875-ik esztendő nagy fordulatot jelentett a mester életében. A „Sába királynője" meghozta a jól megérdemelt babérokat. E művével íziben előkelő helyet nyert a zenedrámairók rangsorában | és ha későbbi zenedrámái „Merlin", „Házi tücsök", „Berlichingeni Götz" és 78 éves kocában irt „Téli rege" nem részesültek is ezideig a valóban megérdemelt méltánylásban, azért a Goldmark korár ak legnagyobb és leghivatottabb zenészei bátran és bizvást letehetik a hitet arra, hogy e művek mindenike egy-egy szilárd lépcső, mely a halhatatlansághoz vezet. Amennyiben Goldmark lelkét csak a halhatatlanságra való törekvés eszménye lelkesítette volna, bátran letehette volna zeneirói tollát a „Sába királynője" után, mert ez a műve erős kézzel vezette őt a halhatatlanság, a szellemi örökélet igéretföldjére. ' A felsoroltakon kívül egyéb műveiről, hegedű hangversenyéről op. 28. sonátáiról, zongora-ötöséről, Suitejéről, Symphoniáiról lehetne beszélnem, de csak ismétlésbe kellene bocsátkoznom, amennyiben e műveknek a zenei életben való elvitázhatlan nagy jelentőségét tudnám csak magasztalni és a kortársaknak megint csak e műveknek nem érdem szerint való méltánylását vethetném szemükre. * 1830. május 18. napján nagy sürgés-forgás volt a keszthelyi zsidó kántor házában. Vártak valakit .... és megjött. E napon született Keszthelyen Goldmark Károly — az ember. Hogy mondtam — a keszthelyi zsidó kántor házánál ? Igenis Goldmark Károly apja zsidó kántor volt. És itt álljunk meg egy kis meditációra és gondolkozzunk nem-e találunk a zsidó kántor sarja és a Sába királynője keleti motívumai között valami összefüggést. Nem-e gondolhatunk arra, hogy a Sába királynőjének keleti melódiái már az embriónak fülében csengvén, azok vele születtek, benne kiforrtak és végre belőle kitörtek és eget kértek és igy született meg tiz évi fáradhatlan munka érett gyümölcseként, szerzőjének 45 éves korában a — Sába királynője,

f az a mű, mely Goldmarknak a halhatatlanság Pantheonjában előkelő helyet biztosított. 1865. dec. 26-án már a bécsiek egy filharmonikus hangversenyen élvezték a Sába királynője nyitányát, mely némi aggályoskodó fej rázogatás mellett ugyan, mégis szives fogadtatásban részesült. 1875. március 10-én azonban, volt mint már mondám, a bécsi operában a „Sába királynője" első előadása és ekkor született Goldmark - a zenei fogalom, a mester, a művész, a komponista, a muzikális törzs, mely köré zenei nagysága elismertetésének örökzöldje fonódott. A nagy lelkek végzetét tevő megpróbáltatások kálváriája után e napon jutott Goldmark a szellemi örökélet édenébe. Életében kijutott Goldmarknak a babér, — halála után méltán megilleti örök álomra hajtott fáradt fejét a dicsőség, a halhatatlanság — glóriája. KARCZOLAT a, m ULlb bről. Itt van a farsang! Szomorú farsang, vagy jobban mondva nincs is farsang. Vízkereszt. napján kezdődnék és húshagyó keddjén végződnék. Ezúttal azonban a kalendárium hiába jelzi a farsangot. Háborús ez az ; év minden izében és háborús volta abban { is nyilvánul, hogy hiába büszkélkedik Vízkereszt napja és hiába szomorkodik húshagyó keddje, a közbül eső negyvenkél napról akármit is mond a naptári hagyomány, mégsem lesz farsang. A háború áldozatai közé besorozhatjuk a farsangot is. Rendes körülmények között hamvazó szerdán szoktuk elsiratni és halotti tórt ülni Karnevál herceg kimúlásán, most már Vízkereszt napján megkondíthatjuk a még meg sem született és máris kimúlt Karnevál her< ceg ravatala felett a lélekharangot. Három a tánc ! — mondja most is a magyar. De ezek a táncok nem a báltér inekben lendülnek végig, hanem a lövészárkokban és a csatamezőkön, ahol az ágyuk ós a gépfegyverek adják hozzá a muzsikát. Most az ágyú muzsikál vad indulókat a messze határokon lul. A táncosok a lövőárok sarában emlékeznek a múlt farsangokról és a leányok helyett a hősi halállal járj ják a virtus-táncot. Karnevál herceg mindig diadalmas volt, legyőzött mindent, betegséget, podegrát, szénhiányt, de ezzel a világháborúval szemben gyenge és igy az idén le van passzolva — elmehet Kukutyinba zabot hegyezni. Most nem marad más hátra, mint rágondolni azokra a farsangokra, amelyek a hátunk mögött vannak és amelyek annyi nótát, kacajt, eljegyzéseket és házasságokat vittek magukkal. Gondolhatunk erre melancholiával, a szive is Összeszorulhat némelyik bálozó hölgynek, sok deresedő gavallérnak pedig a monoklija eshetik le a megindulástól, de a levertség azért ne fogjon ki rajtunk. Amint ellenállunk a mulatozás csábitó mosolyának, épugy tudjuk elkergetni a levertség károgó varjuait is. Legyen az idei farsang olyan, mint a gyermeket tápláló anya mosolya: enyhe, derűs és ami a fő, biztató és reményteljes. Akinek módjában van összejönni, jöjjenek össze, ürítsenek egy pohár bort vitéz katonáink egészségére és győzelmére. A fiatalok ! — ha még akad egynéhány — táncra is j perdülhetnek, az öregek pedig beszélgessenek j a múltról, amely százszor szebb volt a jelennél. Az a farsang azonban, amely máskor kihívó mosollyal állott a nyilvánosság elé s rekedt hangon invitálta az embereket a mulatságra, ez a farsang az idén ne mu: tassa az arcát. Meg vagyunk győződve, hogy nem is ! fogja. Ha szűkebb körben megszáll is ben: nünket a hagyományos virtus, akkor jusson eszünkbe az a régi magyar közmondás, hogy i „sirva vigad a magyar". Ha vigadunk is, akkor is gondolunk a harctéren küzdő katonáinkra, kik ott farsangolnak a lövészárkokban és a csatamezőn. Adja az Isten, hogy ők is ugy megtáncoltassák a muszkát és a szerbet, hogy hamvazó szerdán Karnevál herceg helyett az ő ravataluk mellett mondhassuk el a „Dolores in férni"-t. Ha ez az Isten segedelmevel megtörténik, akkor a megkötendő béke vezető fér| fiai közös megegyezéssel elhatározhatnák, hogy a farsangot akkor tartsuk meg — utólagosan —, amikor győzedelmes hadfiaink visszaérkeznek a harctérről. Azt hiszem, ezt a pápa is szívesen koncedálná és megengedné — a kalendárium rovására. Bízunk a magyarok Istenében, hogy igy lesz és akkor: Adakozzunk a sebesülteknek ! Májusban tartjuk meg a farsangot! Frici.