Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-04-04 / 14. szám

Közérdekű független hetilap. — MegjeEenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K, Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLA T-S EK FRIGYE H. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Pénzintézeti központ létesítése. Már a háború kitörését megelő­zőleg is meglehetősen általánossá vált az a nézet, hogy a pénzintézeti kérclés hazánkban nem maradhat a mai rendezetlen állapotban, hanem hogy annak törvényhozási vagy bi­zonyos szervezkedéssel kapcsolat­ban önkormányzati utón való ren­dezése maguknak a pénzintézetek­nek. — még pedig kivétel nélkül avisszleszámolási hitelt igénylőknek és a visszleszámitolási hitelt nyúj­tóknak egyaránt, — de a betevő és a hitel igénybevételére utalt közön­ségnek is elodázhatatlan érdeke. A háború kitörése óta észlelt jelenségek ós beállott viszonyok ugyan megnyugvással tölthetnek el bennünk a tekintetben, hogy pénz­intézeti szervezetünk egészben véve sokkal erősebb, ellentállóképesebb és egészségesebb, — semmint bárki is gondolta volna, de mégis kétség­telen, hogy a pénzintézeti kérdés rendezése, ami szükségesnek mutat­kozott már a liáboru előtt is, elodáz­hatatlanná vált a háborúra is annak közgazdasági kihatásai folytán. Közgazdasági helyzetünknek a háború megszűntének idejére való megerősítése érdekében a kormány a pénzintézeti kérdés rendezését a legközelebbi időben óhajtja foga­natba venni s minthogy a kérdésnek igen bonyolult volta folytán, a tör­vényhozási utón való rendezés, az ezzel szükségképen járó merevség­nél fogva, különösen most, amikor a háború egészen különleges jelen­ségeket vetett felszinre, célszerűnek nem mutatkozik, a kormány egy olyan, kellő erkölcsi súllyal és anyagi eszközökkel rendelkező pénz­intézeti központ létesítésének a ter­vével foglalkozik, amely képes le­gyen önkormányzati alapon megol­dani, vagy legalább megindítani a pénzintézeti reformot, a későbbi időknek tartatván fenn annak az el­döntése, hogy az igy szerzendő ta­pasztalatok alapján van-e szükség bizonyos törvényhozási intézkedé­sek foganatosítására is. A „Pénzintézeti Központ," ter­vezete a pénzügyminisztériumban elkészülvén, azt a kormány ezennel nyilvánosságra hozza, hogy ahhoz az összes érdekkörök és a köz­gazdasági kérdésekkel foglalkozók hozzászólhassanak. Amint értesülünk, a pénzügy­miniszter ezen tervezetet, amely véglegesnek semmiképen sem tekin­tendő, még a parlament legközelebbi összeillése előtt, széleskörű szakta­nácskozmány tárgyává óhajtja tenni. E szaktanácskozmányon és a terv publicistikai bírálata során fel­merülő eszmék és javaslatok figye­lembevételével fogja azután a pénz­ügyminiszter kidolgoztatni a „Pénz­intézeti Központ" alapitási terveze­tét és alapszabályait és fogja felhívni a magyar szent korona országai te­rületén részvénytársasági alapon működő összes pénzintézeteket az alapításban való részvételre. Ugy, hogyha az alapításban való részvételre kellő számú pénzintézet jelentkezik s ha ekkorára a törvény­hozás a legközelebb összeülő or­szággyűléstől kérendő szükséges fel­hatalmazásokat megadj a, a „Pénzin­tézeti Központ" még a nyár előtt meg íog alakulhatni. A pénzügyminisztériumban ki­dolgozott tervezet lényege az, hogy a pénzintézetek egy szövetkezeti formában létesítendő oly autonom szervvel bírjanak, amelynek feladata a tagjai sorába lépő pénzintézetek kellő irányításával s a kisebb tőké­vel működők ellenőrzésével oda­hatni, hogy tőkeerejükkel arányban álló működést fejtsenek ki, a ter­mészetes körzetük körébe eső gaz­dasági érdekek kielégítésével fog­lalkozzanak, egyes üzletágaik között mindenkor kellő arány álljon fenn s betéteik a legnagyobb biztonságot nyújtó módon fektettessenek be. A. központ célja nem az lenne, hogy tagjainak állandóan hitelt nyújtson, de feladatát képezné, hogy tagjait rendkívüli időkben s rendkívüli kö­rülmények között, amikor hitelszük­ségletüket a rendes hitelforrásokból nem tudják kielégíteni, hitellel lássa el s támogassa, mig kedvező pénz­viszonyok idején a központ tőkéit oly módon helyezné el, hogy azok bármikor folyóvá tehetők s ha en­nek tényleges szüksége előáll, tag­jai rendelkezésére bocsáthatók le­gyenek. A központba leendő belé­pésre az intézetek nem kötelesek, mert a tervezet azon az alapon nyug­szik, hogy a pénzintézetek zöme sa­játjói felfogott érdekében törvényes kényszer nélkül is tagjává lesz a létesítendő központnak. Mindazok az intézetek, amelyek az intézmény tagjaivá válnak, saját tőkéjüknek minden 25.000 koronája után egy 4000 korona névértékű üzletrész át­vételére lennének kötelesek s amely üzletrészek tíz év alatt egyenlő évi kamatmentes részletekben volnának törlesztendők. Ezenfelül az állam száz millió korona értékű üzletrészt venne át, hogy ezáltal biztosítva lenne, hogy az uj intézmény olyan tőke erővel rendelkezzék, amely ké­pessé tegye a reá váró nagy fela­datok megoldására. Emellett oly cél­ból, hogy a létesítendő központnak módja legyen a jelenlegi rendkívüli helyzet folytán előállott nehézségek között erre reá szoruló intézeteket az átmeneti időben fokozottabb mér­tékben támogatni, az állam további 25 millió koronát veszteségi tarta­lékalap gyanánt bocsátana az uj in­tézmény rendelkezésére. A központ elnökét a pénzügy­miniszter javaslata alapján 0 Fel­sége a király nevezné ki, az igaz-

Next

/
Thumbnails
Contents