Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-03-28 / 13. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: I'OLLATSEK FRIGYES, HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Városaink élelmezése. Nagyon dicséretes munka az, melyhez ugy a fővárosban, mint pedig vidéki városainkban, a lakosság élelmezésének biztosítása céljából hozzáfogtak. Csakhogy attól fcell tartanunk, hogy ebből a munkából inkább a jóakarat, mintsem célra vezető eredmény fog kijegeceseclni. Elrendelték a lisztkészletek összeírását még a magánlakásokban is. Azután sok helyütt be akarják hozni, hogy mindenki csakis a város által kiszolgáltatandó utalvány ellenében vásárolhasson lisztet és kenyeret. A lisztkészletek összeírásának szükségességét megokolják avval, hogy először is a város tudja meg kinek van készlete és mennyi. Ebből egyrészt a város meg fogja tudni, hogy még mily mennyiségre lesz szüksége az uj termésig; másrészt pedig, hogy mennyi lisztet lehetne elvenni azoktól, kik szükségletüket nagyon is meghaladó készletet halmoztak fel. Az utalványozásnak szükségességét pedig avval okolják, hogy egyrészt a pazarlásnak véget vethessenek és a fogyasztókat a takarékoskodásra kényszerithessék. Másrészt pedig, hogy megakadályozzák a visszaéléseket, melyek ugy fordulnak elő, hogy emberek, kiknek van készletük, ennek dacára még mindig vásárolnak kicsinyben lisztet, a készletüket kímélik, és igy még attól is elvonják lisztet, vagy kenyeret, kiknek készletük nincsen és akiknek igazán lisztre vagy kenyérre sürgősen szükségük van. Ezen tervezett és részben már végre is hajtott rendszabályok megokolásai nagyon szépen hallatszanak. Ha azonban tüzetesebben megvizsgáljuk, hogy csakugyan szükségesek-e és hogy azok valamely nagy haszonra fognak-e vezetni, akkor talán más eredményre fogunk jutni. Hogy mennyi a lisztszükséglet egy-egy városban az- uj termésig, annak megállapítására a készletek összeírása teljesen felesleges. Ezen kérdésre nézve ugy Németországban, mint Ausztriában és nálunk azon egybehangzó válaszra jutottak, hogy a napi és fejenkénti fogyasztás 200 grammal, vagyis hetenként másfél, havonta hat kilogrammal untig elég, még akkor is, ha tekintetbe vétetik, hogy az emberek most, a hus drágasága folytán, a lisztíogyaztásra nagyobb mértékben vannak utalva. Igy a szükséglet hat hónapra, azaz augusztus végéig könnyen megállapítható. Levonható ebből, hogy a lakosság talán 20 százaléka készlettel el van látva, miután csakis a jobbmóduak voltak abban a helyzetben, hogy szükségletüket beszerezzék. A hiányzó egyenlegről a városnak kell gondoskodnia. Abban, hogy egyes háztartásban található felesleget requirálni lehessen, jó lesz nem nagyon bizni. Ha elő is fordul, hogy valaki túlzott óvatosságból a valódi szükségletét jelentékenyen meghaladó készletet szerzett be, ezen esetek oly elenyészők, hogy a felesleg requirálásából a község a szükséglet enyhítésére vagy részben fedezésére nem igen számolhat. Oly csekély mennyiségről lehet szó, mely alig jöhet számításba. Ép ugy vagyunk avval a tervvel, hogy ezentúl csakis utalvány ellenében lehessen lisztet vagy kenyeret vásárolni. Hogy ezáltal véget vessen a pazarlásnak és a tatakarékosságra kényszerítsék a fogyasztókat, szükségtelen rendszabálynak tartjuk azért, mert már a jelenleg fennálló viszonyok, nevezetesen a száz percenttel megdrágult árak és a lisztnek, valamint a süteménynek megrosszabbodott mir nősége, már magukban véve nagyon megcsökkentették a fogyasztást és ezt már eddig is leszorították a legszükségesebbre. Ami pedig a további megokolást illeti, hogy egyesek, kiknek van készletük, ennek dacára vásárolnak lisztet és így a keresők számát szükségtelenül még szaporítják, ezt komoly érvnek csakugyan nem fogadhatjuk el. Megengedve, hogy létezik olyan esztelen, akinek van odahaza elég készlete és mégis oda áll a bolt elé, hagyja magát egy óra hosszat lökdösni a tömegben, mig egy kiló lisztre szert tehet; szabad-e ily egyes esetből következtetni az általánosságra? Hisz már hallottunk esetről, hogy valaki az éhségtől való félelmében száraz kenyérből élt ós mikor meghalt, szekrényét tele találták pénzzel. De egy ilyen ember csak nem tekinthető normális eszünek! Mindezt csak azért hoztuk fel,, mert szerény nézetünk szerint nálunk több súlyt helyeznek a formaságokra, mint a lényegre. Sok mindenféle történik csak azért, „ut aliquicl fecisse videtur". Hadd lássák, hogy teszünk valamit. Pedig FF • njdons megérkeztek! KRAUSZ ÉS KORÉIN nagyáruháza.