Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-03-21 / 12. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: P ÓLLÁ T HEK FBI GYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Jótékony egyesületeinkhez! Eljött anuak az ideje, amikor nincsen célja a jövőről való gondoskodásnak. A jövő azon fordul meg, hogy mikép álljuk meg a jelent. Az utolsó fegyverfogható embernek is el kell menni a csatatérre, hogy a jelennek irtózatos, rettentő erőt kivánó birokja a mi javunkra dőljön el; az utolsó garast se szabad sajnálni azért, liogy ennek a háborúnak kilátásait anyagi gondok, a katonák és az itthon maradottaknak nélkülözései ne rontsák. Es főkép minden áldozatot meg kell hozni azért, hogy ellenségeink reménye, amely az országot éhínségbe akarja fullasztani, minél csnfosabb kudarcot valljon. Az egyének utolsó vagyonát és testületekét. Főként az olyan egyesületekét, amelyek az emberszeretet gyakorlása, a szűkölködők gyámolitására alakultak és gyűjtöttek tőkét esztendőkön keresztül a társadalom áldozatkészségéből, szapora adakozásából. Most ezekről kivánunk szólani. Mert az egyénnek talán szabad az utolsó garast a hozzá legközelebb állónak, a családtagoknak ellátására félretenni. A jótékony egyesületeknek nincs erre szükségük, de joguk se. Ezt ilyen keményen ki kell mondani. Mert a társadalomnak, amely a jelenben ós a múltban a jótékony egyesületek tőkéjét, számottevő vagyonát összeadta, jussa van beleszólni abba, hogy ez a vagyon ott, akkor és ugy használtassák fel, ahol, amikor és a hogyan a legfőbb közérdek parancsolja. Ma nincsen szentebb, komolyabb, becsületesebb cél annál, hogy minden nélkülözést megszüntessenek, a nyomornak minden árnyát eloszlassák. Máskor lehetett arra várni, hogy a nyomorgók jöjjenek el az egyesület kormányzóihoz ós könyörögjenek. Ma föl kell azokat nekünk keresni. Nem szabad elfelejteni, hogy a szűkölködők ma nem állanak az úgynevezett .hivatásos nyomorgókból, hanem a hazát védők, az érettünk küzdők családtagjaiból. Ezek százszorosan megérdemlik, hogy a jótékonyság kimélje meg őket a legkisebb megalázkodástól és ne kegyes adományként adja neki a segitséget, az ellátást, jianem mint az őt megillető, neki járó gyáraolitást. A jótékony egyesületek ebben az esztendőben tegyenek le arról a takarékos gazdálkodásról, amelyet máskor nem lehetett eléggé dicsérni és megbecsülni. Ma az a jótékony egyesület tölti be igazán a hivatását, amely a valódi segítség nyújtásával elkölti az esztendőkön át gyűjtött egész vagyonát. Ha a háborúnak vége lesz: a békét élvező, a győzelem földjén dúsan arató közönség újra meg fogja tölteni a jótékony egyesületek perselyeit és takarékkönyveit. Most nem fog az diszt nyujtaui a jótékony egyesületeknek, ha számadásait minél nagyobb összegű kimutatásokkal zárja. Ellenkezően. A közönség, amely látni fogja, hogy az ityen egyesület csak meddő tőkék, szívtelen kincsek fölhalmozására törekszik, teljes joggal fordul el tőle. Az elismerésre, a társadalom elismerésére az az egyesület lesz érdemes, amely elmondhatja : „A nagy napokban mindenünket odaadtuk a hazáért, embertársainkért!" Szóvá kell ezt tennünk, mert eddig nem mindenütt látható ennek a komoly kötelességnek fölismerése. Nem kell neveket ós címeket felemlítenünk. Minden egyesület tudni fogja, hogy mennyiben illetik ezek a figyelmeztető sorok ós mennyiben nem tartoznak reá. Most, amikor az élelmiszerek nőttönnövekvö és ugy látszik, leltartózhatatlan drágulásának nyomában az egyre terjedő nyomorúság lép. elő kell állani a közömbösségből, a semmittevésből és a szűkmarkú tartózkodásból minden egyesületnek, amely valaha a közönségtől célja támogatására pénzt kapott. Es akár van rá egyesületi paragrafus vagy alapitványi rendelkezés, — mindent, az egész egyesületi vagyont oda kell adni ós el kell költeni, hogy az, akinek keresetéből a lakásra, ruhára nem telik, az ezekből a tekintélyes tőkékből kapja meg a tejet és kenyeret, akár a hozzávaló pénzt. A mit ettől a kötelességtől sajnálnánk, a mit ez elől a jövőről való gondoskodás hamis ürügye alatt eldugdosnánk, — bünt jelentene ós homályos lapja maradna a tisztes multu egyesületek történetének. Amikor az ország a legszebb dicsőség elébe néz, — vegyék ki részüket ebből a jótékonycélu egyesületek is és ne sajnálják azért az utolsó garasukat se. Egyesült erővel néhány óv alatt kipótolják, amit most a tőkéből elköltenek. A közélelmezés biztosítása. Mindenünnen felhangzik az a panasz, hogy a lakosság a szükséges mennyiségű gabonával ellátva nincs, különösen nagy a panasz a városokban, ahol a maximális árakon jóval felül kell a fogyasztóknak a szükséges lisztmennyiséget beszerezni. Ennek az általános panasznak a maximális árak megállapítása volt az oka, mert mindenki ott adta el gabonáját, ahol többet adtak érte. Minthogy köztudomásu dolog az, hogy az osztrák kereskedők 8-10 koronával magasabban vásárolják a lisztet méterrnázsánként, mint a maximális ár, az öszszes liszt- és gabonakészletünk Ausztriába vándorol, mi pedig itthon éhen halhatunk. Ezen a bajon egyetlen radiká^ lis módon lehetne segíteni. Ha a magas kormány 8—10 napra az öszszes kivitelt külföldre felfüggesztené s az alatt az idő alatt az öszszes pénzügyőrségeket utasítaná, az ország összes községeiben a gabonakészletnek összeírására, felhatalmazva őket a szükséges karhatalom igénybevételére is. Ha már most a kormány kezébe jut az ország területén levő összes gabona- és lisztkészletnek adatai, könnyen kiszámithatja az ország lakosságának a termés betakarításáig való szükségletét s ha Tavaszi női kabát újdonságaink megérkeztek! e=eeeeeee KRAUSZ ÉS KORÉIN nagyáruháza, eeeee^eeee