Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-03-21 / 12. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: P ÓLLÁ T HEK FBI GYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Jótékony egyesületeinkhez! Eljött anuak az ideje, amikor nincsen célja a jövőről való gondoskodásnak. A jövő azon fordul meg, hogy mikép álljuk meg a jelent. Az utolsó fegyverfogható ember­nek is el kell menni a csatatérre, hogy a jelennek irtózatos, rettentő erőt kivánó bi­rokja a mi javunkra dőljön el; az utolsó garast se szabad sajnálni azért, liogy ennek a háborúnak kilátásait anyagi gondok, a katonák és az itthon maradottaknak nélkü­lözései ne rontsák. Es főkép minden áldo­zatot meg kell hozni azért, hogy ellensé­geink reménye, amely az országot éhínség­be akarja fullasztani, minél csnfosabb ku­darcot valljon. Az egyének utolsó vagyonát és tes­tületekét. Főként az olyan egyesületekét, amelyek az emberszeretet gyakorlása, a szűkölködők gyámolitására alakultak és gyűjtöttek tőkét esztendőkön keresztül a társadalom áldozatkészségéből, szapora ada­kozásából. Most ezekről kivánunk szólani. Mert az egyénnek talán szabad az utolsó garast a hozzá legközelebb állónak, a családtagok­nak ellátására félretenni. A jótékony egye­sületeknek nincs erre szükségük, de joguk se. Ezt ilyen keményen ki kell mondani. Mert a társadalomnak, amely a jelenben ós a múltban a jótékony egyesületek tőkéjét, számottevő vagyonát összeadta, jussa van beleszólni abba, hogy ez a vagyon ott, ak­kor és ugy használtassák fel, ahol, amikor és a hogyan a legfőbb közérdek parancsolja. Ma nincsen szentebb, komolyabb, becsüle­tesebb cél annál, hogy minden nélkülözést megszüntessenek, a nyomornak minden ár­nyát eloszlassák. Máskor lehetett arra várni, hogy a nyomorgók jöjjenek el az egyesület kor­mányzóihoz ós könyörögjenek. Ma föl kell azokat nekünk keresni. Nem szabad elfelejteni, hogy a szű­kölködők ma nem állanak az úgynevezett .hivatásos nyomorgókból, hanem a hazát vé­dők, az érettünk küzdők családtagjaiból. Ezek százszorosan megérdemlik, hogy a jó­tékonyság kimélje meg őket a legkisebb megalázkodástól és ne kegyes adományként adja neki a segitséget, az ellátást, jianem mint az őt megillető, neki járó gyáraolitást. A jótékony egyesületek ebben az esz­tendőben tegyenek le arról a takarékos gaz­dálkodásról, amelyet máskor nem lehetett eléggé dicsérni és megbecsülni. Ma az a jótékony egyesület tölti be igazán a hivatását, amely a valódi segítség nyújtásával elkölti az esztendőkön át gyűj­tött egész vagyonát. Ha a háborúnak vége lesz: a békét élvező, a győzelem földjén dúsan arató közönség újra meg fogja töl­teni a jótékony egyesületek perselyeit és takarékkönyveit. Most nem fog az diszt nyujtaui a jó­tékony egyesületeknek, ha számadásait mi­nél nagyobb összegű kimutatásokkal zárja. Ellenkezően. A közönség, amely látni fogja, hogy az ityen egyesület csak meddő tőkék, szívtelen kincsek fölhalmozására törekszik, teljes joggal fordul el tőle. Az elismerésre, a társadalom elisme­résére az az egyesület lesz érdemes, amely elmondhatja : „A nagy napokban mindenün­ket odaadtuk a hazáért, embertársainkért!" Szóvá kell ezt tennünk, mert eddig nem mindenütt látható ennek a komoly kö­telességnek fölismerése. Nem kell neveket ós címeket felemlítenünk. Minden egyesü­let tudni fogja, hogy mennyiben illetik ezek a figyelmeztető sorok ós mennyiben nem tartoznak reá. Most, amikor az élelmiszerek nőttön­növekvö és ugy látszik, leltartózhatatlan drágulásának nyomában az egyre terjedő nyomorúság lép. elő kell állani a közöm­bösségből, a semmittevésből és a szűkmarkú tartózkodásból minden egyesületnek, amely valaha a közönségtől célja támogatására pénzt kapott. Es akár van rá egyesületi pa­ragrafus vagy alapitványi rendelkezés, — mindent, az egész egyesületi vagyont oda kell adni ós el kell költeni, hogy az, aki­nek keresetéből a lakásra, ruhára nem te­lik, az ezekből a tekintélyes tőkékből kapja meg a tejet és kenyeret, akár a hozzávaló pénzt. A mit ettől a kötelességtől sajnálnánk, a mit ez elől a jövőről való gondoskodás hamis ürügye alatt eldugdosnánk, — bünt jelentene ós homályos lapja maradna a tisz­tes multu egyesületek történetének. Amikor az ország a legszebb dicsőség elébe néz, — vegyék ki részüket ebből a jótékonycélu egyesületek is és ne sajnálják azért az utolsó garasukat se. Egyesült erővel néhány óv alatt ki­pótolják, amit most a tőkéből elköltenek. A közélelmezés biztosítása. Mindenünnen felhangzik az a panasz, hogy a lakosság a szüksé­ges mennyiségű gabonával ellátva nincs, különösen nagy a panasz a városokban, ahol a maximális ára­kon jóval felül kell a fogyasztók­nak a szükséges lisztmennyiséget beszerezni. Ennek az általános pa­nasznak a maximális árak megál­lapítása volt az oka, mert mindenki ott adta el gabonáját, ahol többet adtak érte. Minthogy köztudomásu dolog az, hogy az osztrák kereske­dők 8-10 koronával magasabban vásárolják a lisztet méterrnázsán­ként, mint a maximális ár, az ösz­szes liszt- és gabonakészletünk Ausztriába vándorol, mi pedig itt­hon éhen halhatunk. Ezen a bajon egyetlen radiká^ lis módon lehetne segíteni. Ha a magas kormány 8—10 napra az ösz­szes kivitelt külföldre felfüggesz­tené s az alatt az idő alatt az ösz­szes pénzügyőrségeket utasítaná, az ország összes községeiben a ga­bonakészletnek összeírására, felha­talmazva őket a szükséges karha­talom igénybevételére is. Ha már most a kormány ke­zébe jut az ország területén levő összes gabona- és lisztkészletnek adatai, könnyen kiszámithatja az ország lakosságának a termés be­takarításáig való szükségletét s ha Tavaszi női kabát újdonságaink megérkeztek! e=eeeeeee KRAUSZ ÉS KORÉIN nagyáruháza, eeeee^eeee

Next

/
Thumbnails
Contents