Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-03-21 / 12. szám

mutatkozik felesleg, csak ez bocsátható ki külföldre. Az összeírás alkalmával az államnak kötelessége a liszt és gabonanemüeket az illetők saját háztartási szükségletének fent hagyásával lefoglalni, nehogy, mire az átvétel bekövetkezne, akkorra eladják. Ha a kormány a készletet ismeri, a szükséglethez mérten azonnal gondoskodna', a" gabona szétosz- • tásáról, melyet a városok, járások, _ illetve vármegyék készpénzzel fizetnének ki a maximális áron, s boosátanák a hatóságok a lakosság céljaira liszt alakjában, a lisztre jói egál lapított legmagasabb árban. Ebben az esetben a termelők nem uzsorázhatnák ki a fogyasztókat, úgyszintén a kereskedők sem. Továbbá meg volna akasztva a gabonának' vagy lisztnek külföldre való kiszállítása. Ma a maximális ár nem biztosítja a gabona s lisztszűkségletet s több utat nyit neki a külföldre. Mert mindenki biztosítani kívánja ^szükségletét bármi áron s első sorban a külföldi nagytőkések azok, akik a maximális árakon felül vásárolnakj s minthogy nálunk maximális áron felül a lisztet el nem adhatják a kereskedők viszik oda és annak, aki megveszi. Ennek következtében kereskedőinknél készlet már alig van, a lakosság pedig rémüldözik a bekövetkezhető Ínségtől. Ausztriával való kereskedelmi szerződésünk szerint a gabona- és lisztkivitelnek szabad keze van, azonban amikor a kormány Ausztria és Németországnak a gabona ellátását megígérte, csak a feles menynyiség kivitelét vette számításba, tehát jogosult a lakosság biztosítása céljából a szükségelt mennyiségtől a kivitelt megtagadni, mert ha ez még néhány hétig szabad kereskedelem tárgya marad, ugy requirálhat a hitelbank, mit sem talál s mehetünk Ausztriába kétszeres árért vissza koldulni gabonánkat, amelyet oly könnyelműen ki hagytunk vinni. Hiába van a maximális árak -áthágói a megállapított büntetés, mert mindenki örül annak, hogy ha valahonnan kap t gabonát bármi áron s igy a jótéteményért feljelentéssel nem fizethet. De nem büntethetők még azok a kereskedők sem, kik a lakosság szükségletének elláthatása s üzletük fentarthatása céljából a maximális árakon felül veszik is a gabonát s igy a legmagasabb áron felül is adják a lisztet, sőt a nagyközönség köszönettel tartozik azért a fáradságért, melylyel iparkodnak vevőközönségünket kiszolgálni. Szabad verseny mellett tehát a maximális árak behozatala halva született idea volt. Igen is. jogosult az állam a maximális árakat megállapítani arra a készletre, amely szükséges az ország lakosságának élelmezésére, nehogy a szegényebb néposztály az árak elviselhetetlen terhe alatt elpusztuljon, de nem általában a szabad kereskedelem keretében, aliol az árakkal való visszaélésnek óriási tág tere van. Amennyiben a kormány az ország egyes részein a requirálást már befejeztette, az általa beszerzett vagy lefoglalt gabonakészlet a pénzügyőrség által összeirt és lefoglalandó gabonához hozzá ütendő, hogy megtudhassuk készletünket. Addig azonban a külföldre való kivitelt, mig a magunk szükségletét sem ismerjük, haladéktalanul be kell szüntetni. Ha majd marad kivitelre feleslegünk, ugy nyissa meg az állam a kereskedelem csatornáit. —y y—. KARCZOLAT a mult hétről. Ami most jön, az szomorú! Értem pedig ezalatt a jelenlegi óriási drágaságot. Eddig is az lett folytonosan hangoztatva, hogy „nehéz a megélhetés" de hogy enynyire jussunk drágaság tekintetében, ezt még a mesébe sem merte volna senki megjósolni. Amióta a háború kiütött mindenki csak a háború eseményeivel foglalkozott, jelenleg a front kezd változni és utonutfélen az ijesztő és beláthatlan drágaság esélyeiről panaszkodik. A háborút valahogy már megszoktuk és beletörődtünk abban a reményben, hogy ugy sem tarthat már sokáig, de ebbe a drágaságba, mely főleg az élelmiszerekre vonatkozik, ezt nem szoktuk meg és nehezen akarunk beletörődni, mert hát a tapasztaltak után még az a reménységünk sinos, hogy hamarjában valami változás álljon be. Rosszul fejeztem ki magamat, mert változás naponta van, csakhogy ez a változás ujabb és ujabb áremelkedéssel jár. Nap-nap után arra ébredünk, hogy az élelmiszerekre drágasági pótlékot kaptunk, csakhogy azzal a különbséggel, hogy ezt nem a fogyasztónak utalják ki, hanem a sróf a fogyasztó zsebébe vág. Lassan szorul a sróf, de biztosan. Nem mondom, hogy nem keresnek erre a drágasági epidémiára kellő orvosságot, de eddigelé sajnos nemcsak, hogy nem találtak kellő ellenmérget, de azt tapasztaltuk, hogy napról-napra terjed a drágasági járvány. Piaci hetivásárunkon valóságos börzejáték folyik, sajnos, hogy csak „hausse"-r& megy a játék. Csak jó idegzetű asszonyok és lányok mehetnek jelenleg a hetipiacra bevásárolni. Élelmiszert csak rohammal lehet biztositani. Egy libát vagy bárminemű aprómarhát áruló kofát egyszerre tizen támadják meg ós szerencsésnek mondhatja magát az a vásárló, ki csak egy-két oldalbalökéssel együtt tudott szárnyashoz jutni. Aki pláne tojáshoz tud jutni, az mint győ* zelmi jelvényt mutogatja otthon ós a szomszédoknak. [lyen piaci epizódokról egész hasábokat lehetne mostanában irni. Örül a háziasszony, hogy drága pénzért legalább valamit vihet haza a konyhára. Múltkor esett meg az eset, hogy két jól megtermett háziasszony alkudott egy kofánál egy libán. Mindegyik a libának egyegy szárnyát forgatta a levegőben súlyozás szempontjából. Addig ráncigálták ide-oda a libaszárnyakat, közbe alkudva a kofánál, mig mindegyik háziasszonynak a liba szárnya maradt a kezébe. Erre azután a rendőr kimondta a salamoni Ítéletet, hogy a liba két részre lesz hasitva és az operáció közös helyen lesz eszközölve. Erre az Ítéletre azután az egyik asszony a vételjogról lemondott, mivel neki csak schachtolt libára van engedélye, igy azután lett a másik aszszony a liba tulajdonosa. Ez az eset azonban csak egy kisebb epizód abban a háborúskodásban, mely a hetipiacokon lefolyik az élelmiszerek vételében. Itt van a bibi! Maga a közönség csinálja némi tekintetben a drágaságot. Az ilyen rohamoknál és támadásoknál vérszemet- kap az ellenséges kofa és az a nagy zűrzavarban nagyot nevet a markába. Azt mondják maximális ár? Ez egy fogalom, melyet nem lehet megfogni. Maximális ár a gyomor, ezt pedig hatóságilag nem lehet ellenőrizni. Hogy még a háború alatt, vagy még a háború után is találnak-e orvosságot erre a nagy drágaság csillapítására, azt még talán a német császár sem tudná megmondani, pedig ö már sokat előre is megmondhatna. Hivatkozva a német császárra és egyben kapcsolatosan bekezdő soraimra teljes szorgu jó fordítással azzal végzem, amivel kezdtem, hogy : "Was jetzt kommt ist traurig! Frici. AZ HÍRLIK... Az hiriik, hogy Pápa városa az uj tisztikarát nem választja, hanem a régit felmelegíti. Az hiriik, hogy Pápa városa a ráros közélelmezését albérlettel akarja biztositani. Az hiriik, hogy-dr, Antal Géza orsz. képviselőnk a háború alatt csak szük keretekben érvényesül. Az hiriik, hogy a polgármesternek újbóli megválasztására még a Pápai^Takarókpénztár is ad előleget. Az hiriik, hogy a rendőrségnél most ugy áll a helyzet, hogy „mondd és marad nyugodtan."