Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-01-10 / 2. szám

évfoly a-m. Pápa, 1Q15- jstULixát:^ lO. szám l\M\ Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: I* O L L A X § E K FRIGYED HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A polgárőrség. Hosszas vajúdás után megalakult a polgárőrség, söt a mult héten már működését is megkezdte. Csak az a kérdés, meddig fog funkcionálni. Az emberek egyrésze kész a közért bizonyos mértékű áldozatot hozni, de ha látja, hogy a nagy többség hideg közönnyel nézi az ö áldozatkészségét és nem mutatkozik hajlandónak az ál­dozathozatalban résztvenni, akkor a jobb kisebbség is elveszti a kedvét a rosszabb többségért való folytonos ál­dozathozataltól. Igaz, nem valami nagy áldozat nappal, szép időben a Jókai-, vagy a Györi-uton 2—3 óráig karszalaggal fel­díszítve sétálni, de elvitathatlan tény, hogy békés, szolid polgárnak bizony nehezére esik éjféltől hajnali 4, vagy fél 5 ig a legsötétebb Alsóvárosban cir­kálni, midőn erősen fagy, vagy zuhog az eső. Az is igaz, hogy a polgárőr minden kötelessége semmi azokhoz ké­pest, kik a zord galíciai és oroszor­szági télben napokig fekűsznek a fa­gyos, lucskos lövészárokban, vagy a nyakig érő sárban, mocsárban golyó zápor közepette napokig, hetekig üldö­zik a világ legkomiszabb, legvadabb, legszívósabb seregét. De ezt elsősorban azok fontolják ínég, akik a polgárőrség kötelékén kivül maradtak, nem pedig azok, akik beléptek. Valóban nevetsé gesen csekély szám 108 egy 22 ezer lakosú városban ! Sokat a sértett hiúság, a túlzásig vitt érzékenység és bizonyos személy iránti ellenszenv tartott vissza a belé péstől. Ezek a város polgárságán és magukon boszulják meg magukat, mert a városi hatóság annak idején elég ta­pintatlanul nem tartotta érdemesnek azokat a polgárokat, kik először akar­tak a városnak e téren áldozatot hozni, arra, hogy memorandumukra bármilyen feleletet adott volna. Gondolják meg azok a polgárok, akik most emiatt duzzogva félreállnak, hogy a polgárörségbe való belépéssel és annak működésében való részvéte­lükkel nem annak az urnák az élet­és vagyonbiztonsága fölött örködnek, akivel ők ellenszenveznek, hanem a maguké és a város polgáraié fölött; neki még maradt annyi embere, hogy minden hajaszálára vigyáztathat. Ne kicsinyeljük le a polgárőrséget! Pápán ugyan eddig kevés kifogásolni való akadt a személy- és vagyonbiz­tonság ellen. Lopás, rablás, gyilkolás hála istennek ! — nálunk alig for­dul elő. De a háború igen sok embert megfosztott keresetétől. A nyomorúság pedig a legveszedelmesebb csábító és alkalomszerző. Ilyenkor nagyon jó me­mentó a megtántorodóknak az a tudat, hogy működik a városban egy nagy testület, melynek minden tagja ébren őrködik éjjel-nappal minden lépésük, minden mozdulatuk fölött. Ezek az al­kalmi, a szükségtől gonosz útra terelt tolvajoknak elég ez a mementó, mert ezekből hiányzik a megrögzött gonosz tevők arcátlansága, nekik elég az őket érhető szégyentől való félelem, hogy a bűntől távol tartsák magukat. Ezen eredmény azonban csak ugy biztositható, ha a polgárőrség tagjainak száma megnövekedik, ha még belép nek azok is, kik kicsinyes okokból tá­vol tartották magukat, mert igy válik lehetségessé, hogy egyre-egyre ne es­sék túlságos nagy áldozat. Nem lenne igazságos dolog, hogy pár tucat polgár viselje az összes terheket, a többi pedig tétlenül, közömbösen nézze. A legelfogultabb bírálónak is elis­meréssel kell adózni Kapossy Lucián dr. parancsnok és Szőts István h. pa rancsnoknak, kik a legnagyobb tapin tattal végzik a munkabeosztást, de a polgárőrség sok, népfölkelői szolgálatra kötelezeti tagjának bevonulása után a polgárőrség tagjainak száma csökkenni, teendője pedig szaporodni fog. A polgárőrség csak abban az esetben maradhat fenn a háború be­fejezéséig, ha azok is belépnek köte­lékébe, akik eddig kizárták magukat belőle, ellenkező esetben minél előbb fel fog oszlani. "V. X. Emlékezés Goldmarkról. 1830—1915. Irta : KEMÉNY BÉ'L A. Beborult az égbolt az olympus fölött . . . Hermione istenasszony köny­telt szemeinek megtört sugárai réve­dezve merednek az elárvult lantra . . . A muzsika világát tartó oszlopok egyik leghatalmasabbja dőlt ki ... A zene isteni birodalmának mély gyászt és ke­j serü fájdalmat hozott az uj esztendő ... A „Sába királynője", „Merlin", „Házi tücsök" stb. nagyszerű komponistája, korunk vérbeli zeneszerzőinek egyik i legnagyobbja zárta le az újév második napjának délutáni 4-ik órájában örök álomra szemeit. Goldmark Károly el­költözött az élők sorából. Elmúlása első sorban, de nem csupán, az ecclesia musicális nagysokaságu híveinek szivét dönti gyászba. Goldmark az egész vi­lág kultúrájának és a kultura egész vi­lágának a halottja. Ahol tehát kultur­emberek élnek és emberek a kultur­élet áldásait élvezik, mindenütt mély megilletődést, meghatottságot, megin­dultságot, lelki rázkódtatást és őszinte gyászt kelt az a tudat, hogy korunk zenei egének egyik legtündöklőbb és messze kiható fényességű, gyújtó és világító csillaga hullott le és — Gold­mark nincs többé. Távol eső, bizony nagy idő mult el azóta, amidőn először csendült meg fülemben a nagy komponista neve. Tizenhárom esztendős gyerek voltam és akkor indultam a nagy útra, a zene mysteriumaival való megismerkedés lelki útjára; akkor találkoztam Goldmark ne­vével először. 1875. elején volt, — oly élénken emlékszem reá, mintha csak ma történt volna —, mikor a bécsi operában a Sába királynőjének főpró­bái folytak még, engem, mondom, ak­j kor fiatal gyereket valóságos Gold­mark-láz fogott el, érdekelt, izgatott a Sába királynő és komponistájának a sorsa. Goldmarkot akkor még egyszer sem láttam, a zenei életnek pedig any­nyira a kezdetén állottam, hogy zene. Bevonuló katonáknak finom, fehér gyapju és drap teveszőr takaró! • • Gyapju pokrócokban ig*en nagy választók • —* ZIEÜXTSZ ±3S KOEEIN xi^g-^áx^lo-á^dToan,

Next

/
Thumbnails
Contents