Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-12-26 / 52. szám

PAPAI ltOZLOYV Közérdekű fiig-g-etlen hetilap, ei ^Megjelenik: minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 K, félévre 6 Ií, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Háborús karácsony. Ágyúdörgés, fegyverropogás közt köszönt be immár másodszor a kereszténység legnagyobb ünnepe. Isten, aki a világot földi áldásaival felékesítette, az eltévedt emberiségen is könyörülni akart; legdrágább mennyei adományával áldotta meg, elküldvén egyszülött fiát, kinek megjelenésével lett: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat." Az Igének csak egy része teljesedik be az idén: Dicsőítjük a mindenek Urát, aki győzelemkegyével árasztja el a hazájukat, igazukat védő hadfiainkat — de mialatt hőseink künn a harcmezőn, mi polgárok meg itt az országban elszántan küzdünk létünkért, szabadságunkért, jövőnkért: fájdalmas megadással kell karácsonykor nélkülöznünk azt a boldogító, lélekemelő tudatot, ami ennek a szent ünnepnek fénye, pompája: a békét, melyet a gonosz szomszéd rakonczátlankodása, pusztítási dühe foszlányokká tépdes. Az ünneprontók elfordulnak az istentől, a sok vereségből, melylyel diadalmas fegyvereink sújtják őket, okulni nem akarnak, önhittségükben okosabbaknak tartják magukat a megdönthetetlen tényéknél és a jelen vigasztalanságát helyesen fel nem ismerve, a jövőbe, az okokban szűkölködő reményekbe kapaszkodnak, csakhogy terület- és nyereségvágyaikat el ne kelljen rontaniok. Szomorú bölcsesség! Hiu is, erkölcselen is. Hiu: mert képtelenség feltételezni rólunk, hogy gazdaságszomjuk kedvéért megingathatatlanul erős pozíciókban engedni fogjuk széjjel marcangolni testünket; erkölcstelen, mert siker esetén sem lehet gonosz törekvésükön áldás. Önkéntelenül eszünkbe jut a mesebeli Midas, aki megvakítva aranyvágyától, kérte Istent, hogy minden, amire a kezét teszi, arannyá váljék. Isten teljesítette balgatag kívánságát. Midast egy ideig mulattatta az arany látása, de amikor étele és itala is kemény, fényes arannyá vált kezei alatt, csakhamar belátta kívánsága esztelenségét és kérvekérte Istent, hogy vonja meg tőle adományát. Vagyont és örökké csak vagyont hajhászó emberek aligha úgy nem járnának, mint Midas, ha az ily ünnepnapok időről-időre nem figyelmeztetnék őket, hogy valami magasabbra születtünk. De az antántot, élén a kapzsi és perfid Angliával, még az ilyen nagy ünnepek sem gyógyítják meg telhetetlen kapzsiságukból. Mi a karácsonyt az emberiség diadalünnepének tartjuk. Az a szózat, mellyel az angyalok Urunk születését üdvözölték: „E földön békesség és az emberekhez jóakarat" e napon világszerte valósággá akartuk tenni, mert ez az a nap, melyen az ellenség felkeresi az ellenséget, hogy vele kibéküljön, ez az a nap, melyen közösnek, általánosnak kellene lennie a békében való örömnek a keresztény világban. Békeakarattal nyujtottuk oda jobbunkat, de az ellenség dacosan elutasította. Vakságában vereségét is győzelemnek tartja és nem nyugszik addig, mig teljesen megtörve és megalázva könyörögnie kell majd azért, amit még most kevesebb áldozat árán könnyen megkaphatna : a békét, mely nyugalmat, boldogságot juttatna a világháború borzalmaitól zaklatott emberiségnek. Karácsony! A béke és szeretet ün nepének hirdetője, emeld föl kinzott lelkünket a mennyek Urához, hogy adjon irt, balzsamot sajgó sebeinkre és nagy bánatunkban vigasztaljon azzal az igazsággal, hogy nem mi vagyunk azok, kik a kereszténység nagy ünnepét gálád ármánykodással, békétrontó öldöklő tusakodással elcsúfítják, kigúnyolják és megszentségtelenítik. De eljön, biztosan eljön még az az idő, amikor megvalósul az angyalok szava, mely az Igazság trónjáról fog hangzani a világ felé, hirdetvén Istennek dicsőségét és „e földön békességet és az emberekhez jóakaratot". ADJUNK LATCSÖVET KATONÁINKNAK ! Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz ! Küldjük el távcsöveinket hős katonáink számára a Hadsedélyzö Hivatal címére (Budapest, IV., Váci-utca 38. szám.) Városi közgyűlés — 1915 december 18. — Városunk képviselőtestülete mult szombaton délután 3 órakor közgyűlést tartott. A tárgysorozat összes pontjai az előkészítő bizottságok javaslatai alapján nyertek elintézést. Magával a tárgysorozattal hamar végeztek volna, de napirendre térés előtt az interpellációk egész tömegével ostromolták a polgármestert. Mi helyeseljük az interpellációkat, ha azoknak jogosultsága van, de már több izben kijelentettük, hogy egyes képviselők ösztönszerűleg teszik meg interpellációjukat. Ez alatt azt értjük, hogy ha az interpelláló előzőleg érdeklődne interpellációja mibenlétéről, akkor meggyőződést szerezhetne, hogy interpellációja tárgytalan, mert a kérdéses ügyben az intézkedések már megtétettek. Az ily interpellációk csak időpazarlást jelentenek és esetleg a közgyűlés fontosabb tárgyainak tárgyalását megakasztják. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Kis Ernő, Halász Mihály, dr. Kapossy Lucián, Becsei Ferenc és Harmos Zoltán képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnök kegyeletes szavakkal emlékezik meg Hanauer Zoltán városi képviselő elhunytáról; indítványát, hogyemléke jegyzőkönyvileg örökíttessék meg és a családhoz részvétirat intéztessék, a képviselőtestület helyesléssel elfogadja. Napirendre térés előtt Becsei Ferenc kérdést intéz a polgármesterhez, hogy van-e tudomása arról, hogy a Bakonyere szabályozásával a Bakonyere partján a Kishegy és Törzsökhegyig elvonuló szép sétautat a reá öntött iszappal és sárral tönkre tették. Kéri azt jókarba helyeztetni. Polgármester a válasz megadására Lampérth tanácsost kéri fel. Lampérth tanácsos elismeri, hogy tényleg sáros lett az út, de már legközelebb salak lesz reá hintve s ezáltal az út megjavul. A választ úgy interpelláló, valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Muli József a következő kérdéseket intézi a polgármesterhez: A drágaság enyhítése céljából mily intézkedések tétettek a tikászoknak falun való bevásárlása ellen? Van-e tudomása, hogy a falukról baromfiakkal telt kocsikat már a vámon kívül egyesek megrohanják s így baromfi alig kerül a piacra ? A fainség enyhítésére, minthogy azt leginkább a fuvar hiánya okozza, kéri, hogy a kincstártól szerezzenek be lovakat. Különben is miért nem lettek a gróf uton kivágott fák a szegények között kiosztva ? Polgármester válaszában a tikászokra vo