Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-11-21 / 47. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: FOLLATSEK FKIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Gondoskodjunk tüzelőanyagról ! Már azokban az időkben is, mikor még távol volt tőlünk a világ háború (gondólaiban ugyan nem, de valóságban mindenesetre) mikor igy elkövetkezett a tél eleje, megjelentek a gondok láthatatlan barázdái. Hiszen városunk lakosságának túlnyomó többsége a szegénység uljait járja a gondolattól terhes ábrázattal. Bizony nagy különbség van a számára az egyes évszakok között. Vannak könnyű és vannak nagyon nehéz évszakok. A nyár például a legkedvesebb és legbarátságosabb időszaka a szegény embernek. Olcsóbb és tartósabb a nyári ruházkodás, fűtőanyagra nincsen szükség, az élelmezés pedig sokkalta könnyebb és egészségesebb. Legalább is az volt évek hosszú során keresztül. A természet nyújtotta egyszerű és mégis egészséges élelmicikkek alaposan megkönnyítették a szegény nagyvárosi emberek és családok életét. A főtáplálkozási cikkek: a főzelékek és a gyümölcs olcsók voltak s aránylag olcsó volt nálunk a ruházkodás is. Élelmiszer-uzsoráról folyton panaszkodtunk ugyan, de leggyotrőbb álmunkban sem álmodtuk volna, hogy bizonyos bősztikségleti cikkek olyan mesebeli drágára tudnak emelkedni, mint a háborúnak ezekben a napjaiban. A tél gondjai persze normális időkben is sötéten jelentkeztek, főleg és elsősorban a fűtő-anyag szükségessége miatt. De mik voltak az o o elmúlt telek gondjai a mostaniakéhoz viszonyítva? Gyerekjáték volt. A mostani tél aggasztó hüvösséggel és vigasztalan, reménytelen szomorúsággal közeledik a szegény emberekre és semmi jót sem remélhetünk tőle. Nemcsak az élelmicikkeknek, hanem a szénnek az ára is alaposan fölszökött és szinte kétségtelen, hogy a hideg idők beálltával még drágább lesz a fekete gyémánt, ha ugyan egyáltalán bármily drága pénzért hozzá lehet majd jutni. Hiszen az tagadhatatlan, hogy a hatóságok egyre azon törik a fejüket, miként lehetne a nyomasztó viszonyokon' valamennyire változtatni és enyhiteni a gondokat, de különösen a télnek a gondjait. Ebben az irányban merülnek is föl tervek ós történnek is bizonyos lépések, anéfkül azonban, hogy bármelyik célravezető, vagy akárcsak a nagy célt megközelitő volna. Sőt nem egyszer azt tapasztaltuk, hogy éppen némely intézkedések hatása alatt gyakran még feljebb emelkednek az árak. Anélkül, hogy a megoldás módjaira rámutatnánk, újra meg újra föl kell hivnunk a vezető köröket arra, hogy a világért ne várják meg, amig a tél itt lesz a maga hidegével és nélkülözéseivel, hauem minden időt feláldozva, minden energiát összeszedve és minden anyagi áldozatról gondoskodva, jóelőre lássanak hozzá a riasztón közelgő téli gondok eloszlatásához. Az előző években városunk lakosságának legszegényebb rétege olcsó szénhez is jutott, habár csak elenyésző mértékben, most azonban még a tehetősebbeknek is szükségük van olcsó szénre. Már pedig régi dolog, hogy nagy közsztikségletet kielégítő árukban csak kollektiv alapon lehet olcsón hozzájutni. Nem szabad hát városunk közönségét az egyes spekulánsok kényekedvére bizni. lehető legnagyobb tömegben kell beszerezni a szenet ós az igy kétségkívül sokkal olcsóbban megkapott fűtő-anyagok beszerzési áron, természetesen a fölmerülő költségek hozzáadásával kell forgalomba hozni. A szociálisták hivei a. kollektivizmusnak, hogy a munka és munkaárak a gyümölcsei közösek' legyenek. Ha ez az utópia ma- még igazán csak utópia, annyi bizonyos, hogy a közös szükségleteket lehet és kell kollekti vizái ni. A modern városi politika nem olyan veszedelmesen komplikált és bizonytalan, mint ahogy hihetnők. Nagyon egyszerű eszközökkel és kevés energiával kitűnő és dicséretreméltó eredményeket lehet produkálni. Reméljük hát, hogy a téli gondok, ezek a régi, de most kétszeres erőre kapott ellenségek nem fogják fölkészületlenül találni városunkat, hanem lesz elegendő fegyverünk ahhoz, hogy diadalmasan megkiizdjünk velük. Művészestélyek a színházban. — A földúlt kárpáti falvakért. — A pápai Leányegyesület, mely már évtizedeken át fényes bizonyítékát szolgáltatta, hogy hivatása magaslatán van és nem csak kulturális hanem a humanizmus terén is szép múltra hivatkozhat!k. Most a világháború közbén is méltó példáját adta hazafias érzületének, amidőn az oroszdulás folytán hajléktalanul maradt kárpáti hontársaink javára •—• egy hajléktalan kárpáti család házának felépítésére — a városi szinházban két estére tejedő művészestélyt rendezett.