Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-11-21 / 47. szám

Mielőtt az estólyek mikénti le­folyásáról beszámolnánk, a legna­gyobb elismerés hangján kell meg­emlékeznünk a pápai Leányegye­sület vezetőségéről élén dr. Fürst Sándorné elnöknőről, kik heteken át fáradságot és áldozatot nem ki­mélő buzgósággal működött közre az estélyek fényes sikerének bizto­sítására. Fáradságuk fényes ered­ménnyel járt, mert már mindkét estén zsúfolásig megtelt a szinház és a' megjelent közönség sokáig emlékezetében fogja tartani ezen élvezetet nyújtó estélyeket. A lezajlott estélyekről a követ­kező \ ben számolunk be. / Az első est. Nigy érdeklődés mellett folyt le az első művészestély. A műsor minden egyes számn élvezetet nyújtó ós szórakoztató volt A közreműködők mindegyike kitett magiu-ri é;i á közönség egész estén át taps­vili. -i) I jutalmazta Őket. A műsort Kohn Irma nyitotta meg, ki sí ját. szerzeményű ez alkalomra irt „Pio'Ójj"-ját adta elő. A közönség nemcsak •kedves és irói talentummal megáldott szer­ző< hanem a bájos előadót is zajos tap­sok Kul jutalmazta. A Prológ elhangzása után Singer JMarí.;i- remek zongorajátékában talált él­vezetet, k közönség, ki Godard „Il-ik Ma­znrka" és Chován „Magyar ábrájid" zene­művél adta elő bravúros technikával, ő . inlén mondva, bámulatba ejtett ben­nünket zongorajátéka és meg vagyunk .győződve, hogy ezen a téren fényes ered­ményeket fog még elérni a most még üutal leányka. A zajos tapsok elhangzása után egy szombathelyi bájos és kedves énekesnő •Goldstein Klára adott elő néhány német műdalt. Kellemesen csengő hangja van és a közönség zajos tapsaira még egy magyar cla ;t i3 adott elő ráadásul, Énekszámait kis buga Goldstein Irón precízen kisérte zongorán. Ezt követte dr. Antal Géza orsz. képviselőnk szabad előadása. Feszült ér­deklődéssel hallgatta a közönség mindvégig képviselőnk szabadelőadását „A lakásról" kapcsolatosan az estély jelentőségével. Za­jos taps és éljenzés követte a minden te­kintetben érdekes előadást. Ezután újból vendég énekesnőnk Goldstein Klára ónekóbeu gyönyörködtünk ki „Sámson és Delila" operából Delia be­lépő áriáját adta elő, érvényesitve kelle­mesen csengő koloraturáját. Az estély műsora egy rendkívüli szó­rakoztató 1 felvonásos vígjátékkal „Csiri biri" nyert befejezést. A női szereplők kö­zül különösen kitűnt Goldberg Irma ós Krausz Irén, kiknek színpadi otthoniassá­gukat és rutinjukat valóban bámultuk. Nem műkedvelők hanem hivatásos színésznők­nek is dicséretére válhatott be szerepeiknek eljátszása. Igen ügyesek voltak még Deutsch Elza és Klem Jolán kisebb szerepeikben. Egy férfi szereplő volt Bakó Béla, ki mint régi elösmert műkedvelő ez alkalommal is régi jó hírnevéhez méltó volt. A közön­ség rendkívül jól mulatott _ és percekig tartó zajos tapsok után az első est befe­jezést nyert. A második est. A keddi napon megtartott második estél}' az előző napon megtartott estély fényes keretében zajlott le. Zsúfolt ház, diszes közönség ós rendkívüli élvezet nyújtó műsor ós zajos tüntető tapsok jellemezték az estólyt. Az estély műsora „Fehér vacsora" cimü egy felvonásos vígjátékkal vette kez­detét. Nem tulozunk, ha azt állítjuk, hogy ily magas nívón álló és precíz előadást hivatásos erőktől is alig volt alkalmunk konstatálni. Egy oly triászt láttunk ós hal­lottunk a színpadon játszani, melyre csak azt mondhatjuk röviden, hogy „felülmul­hatlan" volt. A hármas szereplők Halmi Bódogné, Weisz Irén ós Krausz Irón. Mind­hárman igazságot hoztak a színpadra ós ezzel mindent megmondtunk róluk. A kö­zönség percekig tartó tapssal honorálta játékukat. Ezután dédelgetett földink Steiner Hugó hegedűművész, ki jelenleg a m. kir. opera zenekarában a primkegedüsök disze jelent meg a színpadon, kit szűnni nem akaró tapssal fogadott a közönség. Elját­szotta nekünk először Wagner- Wilhelmy „Verseny"-dalát, utána pedig Hubay „Csár­dajelenet" cimü szerzeményét. Steiner Hu­gónak a hegedű teljes hatalmában van ós oly hangot bűvöl ki a hegedűből, amilyent ő akar. Mást nem írhatunk a mi hegedű­művész földinkről. Zajos és szűnni nem akaró tapsokra egy klasszikus francia ke­ringővel kedveskedett közönségünknek. A nehéz hegedüszámokhoz a zongorakiséretet Révész Arnoldnó diszkrétül és precízül játszta. A tapsok elhangzása után Tóth Annus elösmert kellemes ós csengő koloraturájában gyöuyörködött a közönség, ki Lohengrin „Elsa belépő" dalát énekelte a már tőle megszokott biztonsággal. Hosszas és zajos tapsok után egy remek trillás dalt énekelt, mely a közönséget teljesen felvillanyozta. Ezután — a műsor nem jelezte — általános örömre újra megjelent Steiner Hugó mosolygó arcával megköszönve a tapsoló fogadtatást, eljátszotta Tallam „Szerenád" és Gounod „Ave Maria" remek zeneszámokat. A közönség falrengető tap­sokkal fejezte ki iránta elismerését. Szíve­sen elhallgattuk volna reggelig is művészi játékát. Az estély műsora „A királyné apródja" cimü 1 felvonásos vígjáték előadásával nyert befejezést, A nőiszerepekben Ambrus Jolán, Rosenberg Margit és Lővy Ilonka tehetséges műkedvelőknek bizonyultak. A férfiszerepekben Vajda Rudolf ós Tróbits Károly kitűnő és elismerésre méltó alakí­tásban játszták meg szerepüket. A függöny legördülése után zajos tapsok hívták elő a szereplőket és ezzel a második estély •is befejezést nyert. Tudósításunkat nem zárhatjuk le anél­kül, hogy a teljes elismeréssel ne adózzunk Nobel Jozefa az egyesület alelnökének, ki heteken át a legnagyobb buzgalommal ve­zette a színielőadás próbáit ós rendezte az estélyek szinielőadásait. Büszke lehet a fényes sikerre, de büszke lehet egyben a Leányegyesület vezetősége az elért fényes eredményhez is. KARCZOLAT a mult hétről. Lényeges esemÓDy a pápai fronton nem történt ! Ezzel teljesen illusztrálva van a mult heti helyzet ós állapot. Mindennek dacára nem unatkoztunk, mert gondosko­dott rólunk a pápai Leányegyesület. Már hetekkel ezelőtt jelezve volt egy-két estére terjedő művészestély, melyek tiszta jöve­delme egy kis kárpáti ház felépítésére szán­tak. Mindkét estély be volt biztosítva ugy anyagi mint erkölcsi alapon. Anyagilag ak­ként, hogy már a falragaszok megjelenése előtt az összes ülőhelyek le voltak'szögezve, erkölcsileg ped ig akként, hogy a derék mű­kedvelői gárda már napokkal az előadások előtt ugy tudták a szerepüket, hogy a súgót csak azért ültették be a lyukba, hogy a parádé nagyobb legyen. Az első estélyen egy kedves ós bájos leányka mint kollega mutatkozott be nekünk. Az alkalmi Prologot ö költötte és ő sza­valta is el. Verselése és ritmusa után ítélve egy kitűnő munkatársunkra akadtunk, ki ezen a téren szép jövőnek nézhet elébe* Ennek az estólynek volt még egy másik speciálitása is. Egy kis vígjáték lett szinre hozva, mely a közönségnek meghozta a kitűnő étvágyat. Egyik jelenetben ugyanis egy fiatal özvegy menj^ecske elbeszéli, hogy milyen drága libát vett, milyen sok zsírt és. egy remek májat kapott belőle, melyet megsütött, a libamellből remek fasirozottat készített, a húsból libaaprólókot készített és a többit megsütötte. Olyan jóízűen adta elő ezt a libatrancsirozást, hogy még a gyomorbetegeknek is megjött az étvágya. Az est művészi nívója nem tartozik ebbe a rovatba. A második est az előző est keretében de ujabb műsor körzetben lett leadva. En­nek az estélynek az volt a specialitása, hogy a műsor eleje hátra került ós a há­tulja előre került, különben ez a fordulat az első estén is bemutatásra került, csak­hogy kisebb denunzióban. Anélkül, hogy az előző est rovására írnék, ez alkalommal oly falringató tapsok hangzottak el, hogy a színpad hátterében a kulisszák egymást ölelgették. Az előző estén is voltak sok tapsok de ez alkalommal csak a szereplők hajlongtak a sok tapsoktól. A Leányegyesület vérszemet kapva a két estély fényes sikerén, két napra reá a kórházi sebesülteknek is leadva a két esti programot délután díjmentesen, azzal a különbséggel, hogy csak a színdarabot kel­lett végig hallgatniok. A libajelenet a se­besülteknél is meghozta az étvágyat, ameny­nyiben a hivatalos jelentés akkép számol be nekünk, hogy néhány sebesült a szünet alatt az utcára ment és a zsebében levő szalonnát ós kenyeret kitlinö étvággyal fa­latozta. Es ezt mind a libajelenet Ízletes szereplőjének köszönhették. Este fél áron lehetett jó étvágyhoz jutni. Nem voltak valami nagyon sokan, de elegen ahhoz, hogy a szereplőket sok-

Next

/
Thumbnails
Contents