Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-11-14 / 46. szám

viilről díszes, de belül korhadt gerendázatu palotát. E vihart mostan a középosztály a közérdek, a haza védelmében szükséges egyetértés szivében erős zár alatt tartja, mint Aeolus király barlangjában a szeleket, mikor szükségesnek tartotta. De majd a béke -időváltozása felszabaditja e visszatartott vihart és elsöpri azokat, akik a hazafiasság bő köpenyegével saját érdekeiket takargatták be, ha őket továbbra -szenvedésre, koplalásra, nélkülözésre kárhoztatják. Ha a művelt magyar középosztály eddigi tartózkodását félre teszi és nyiltan fogja hirdetni az eddigi jelszavak hazug voltát, ha nyiltan vallja, hogy nem az az igazi hazafiság, amelynek tettre váltása egy jelentéktelen számú töredék javát mozdítja elő, hanem amely az ország minden lakosának megélhetését biztosítja, ami hazánk erejét és gazdaságát megszározná, akkor a magyar művelt középosztály minden szégyenkezés nélkül az úgynevezett szélső irányhoz fog csatlakozni. Akkor aztán a gyeplő kisiklik azok kezéből, akik eddig erősen tartották kezükben. , Igyekezzenek, hogy ez ne következzék be. Gondoljanak többet a magyar középosztályra. Ne alamizsnát vessenek nekik oda. hanem biztosítsák most és béke idejében tisztességes megélhetést, mert a háború előtti árviszonyok igen sokáig nem fognak visszatérni. Törekedjenek tehát, hogy a keserűség pohara ne csorduljon ki, hogy a keblekbe eddig bezárt vihart az igazi megértésen és jóakaraton alapuló egyetértésnek a különböző légrétegeket kiegyenlítő enyhe melege eloszlassa. V. I. Mi segithet rajtunk? Irta: dr. Csuhay Sándor. Az első háborús tél oktató hatás nélkül mult el, mintha csak álomkép lett volna a kukoricás kenyér. Ezért megyünk most százszorta keservesebb tél elé. A közelgő telet testi szenvedések: élelmi-, tüzelőszerek és ruházati cikkek fogyatékossága fogják jellegezni. S hogy a városi lakosság mint vergőcli át a bekövetkezendő megpróbáltatásokat az egyenlőre bibliai rejtély. A tervezgetésekből, tanácskozásokból, gyiilésezésekből már elég volt, a tettek perceihez elértünk. Sarkára kell állani minden tényezőnek, hogy megállítsa az idő rohanását, mert a városi lakosság pusztulás elé jutott. Orvoslást csak a kormánytól várhatunk. A kormány által megoldandó kérdések a következők: A hadsereg-élelmezés beszerzési módjának megváltoztatása. A kivitel korlátozása. Ez megvalósítható egyrészről a szállítási igazol ványkényszer általánosításával, másrészről egy országos értékesítő központ felállításával. A szállítási igazolvány kényszer akként korlátozná a kivitelt, hogy ezen igazolványt a hatóság csak akkor adná ki, h a az elszállítandó cikkre helyben tényleg nincs szükség; ellenben, ha a helyi fogyasztásra kell, akkor az igazolvány kiállítását megtegadja. Az értékesítő központ által pedig akként szabályoztatnék a kivitel, hogy minden helyről a felesleg ezen központba szállíttatnék be. Az itt összegyűlt cikkel elsősorban az ország szükséget látó helyeit elégítenék ki s csak ami ez uton fennmarad, mint országos felesleg, szállíttatnék a határon ki. A kofáknak, kupeceknek, közvetítőknek a faluzástól való eltiltása. Ezek tevékenysége nem közérdekű, hanem kifejezetten árdrágító. Közreműködésük kizárja azt, hogy a termelő és fogyasztó között bensőséges érintkezés keletkezzék; a kettőt egymástól eltávolítani törekszik, hogy annál vígabban aratha ssa a busás hasznot. A közvetítők kipusztulása a várost és falut közelebb hozza egymáshoz: fejleszti a megértést, egymásra utaltságot; s a gyakori érintkezés mindkettőnek javára szolgál. Üdvös hatással csak az egyszersmindenkorra szóló eltiltás lehet. Ha azonban ez keresztülvihetetlennek bizonyulna, ugy ez esetre is csak bizonyos napokon volna megengedhető az, hogy a közvetítők a falvakat látogathassák oly feltétel alatt, hogy ehhez a járási főszolgabírótól kelljen engedélyt szerezniök s azt a községi elöljáróságnál működésük ellenőrizhetése céljából bemutatniok. A kényszereladás szabályozása. A piacra hozott áruk feltétlenül kényszereladás alá vonandók. Ha az eladó piacra hozott áruját a maximális vagy folyó áron eladni vonakodnék, annak a piacról való el-* vagy visszavételét jogosult legyen a helyi hatóság megakadályozni s azt a fogyasztóknak a maximál t vagy folyó áron eladni. A termelő által visszatartott, piacra nem hozott áru is kényszereladás alá eshetnék-akkor, ha a fogyasztás abban szükséget szenved. S abban nyilvánulna meg, hogy a helyi hatóság a termelő saját szükségletét meghaladó árut lefoglalná s nyomban piaci árusítás alá venné s büntetésül az eladási ár tiz százalékába városi szegényalap javára fordítaná. a rekvirálás. Ennek csak országos érdekből lehetne helye. Helyileg pedig csak akkor, ha valamely város ellátása más módon nem biztositható. A város javára a rekvirálás! a kormányhatóság engedélyezné, s az csak a járásra vagy a vármegye területére terjedne ki. AZ engedély tartalmazná a rekvirálás módját s a rekvirált cikkekért adandó árakat. Hogy pedig a rekvirálás eredményes legyen, a helyi rekvirálás! foganatosítaná az érdekelt helyi hatóság; az országos rekvirálást ellenben állami közeg, mert az ilyen nagymérvű rekvirálásra a létszámilag nagyon megfogyatkozott közigazgatás egyrészről elégtelen, ehhez más elfoglaltsága mellett fizakai ideje sincs, másrészről pedig a helyi érdekek — melyek hatása alól a helyi közigazgatási szervnek menekednie szinte lehetetlen — az erélyes, eredményt biztosító eljárást veszélyeztetik. Büntető sanctio. Büntetést érdemel mindaz, aki a közélelmezés javítása érdekében kiadott hatósági rendelkezéseket megszegi, vagy meghiusítja. A vevő azonban eladóval egy tekintet alá nem eshetik; mert a vevőnek büntetése a kihágások eltitkolását eredményezi. A vevőt csak egy esetben volna szabad büntetni: mint bűnpártolót, ha a kihágást elmulasztja feljelenteni. A vevő ugyanis kényszerhelyzetben cselekszik, tehát cselekvése jogilag be nem számitható; cselekvéssel — pl. magasabb ár fizetéssel — tehát nem is követhet el delictumot. Jogsértőnek és a közérdekre károsnak csak akkor kell a vevő magatartását, eljárását minősíteni, ha a feljelentést elmulasztja, mert ezen elmulasztásával palástolja az elkövetett kihágást, s igy mint