Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-10-03 / 40. szám

Közérdekű fiigggetien hetilap, — ftflegjeBenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FKIQYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Tűrjünk! Reméljünk! E napokban az orosz hydrának megint kinőtt 1-2 feje. Nosza a pesszimisták, a rémlátók ismét vésztjósló arccal járnak-kelnek, a rémfairterjesztők hátborzogtató meséket suttognak a könnyen hivők és ijedős természetű untauglichok íüleibe. Ne üljön fel nekik senki! Az óriás erejű gladiátor, mielőtt végsőt vonaglana és kiadná lelkét, mégegyszer megpróbálja összeszedni maradék erejét és hatalmas csapást mér legyőzőjére. De ez a csapás nem menti meg az Ő életét és a babérkoszorúra váró győző kezéből nem csikarja ki a diadalt. A legügyesebb sakkművész is kénytelen néha egy-egy parasztot, egy tornyot feláldozni, de végső eredményében mégis ő ad mattot partnerének. Csak a kishitű ember csügged tehát azért, mert a több mint ezer kilometeres front egyik igen jelentéktelen részén néhány kilometerre visszavonultunk. Hindenburg-Herkules legyőzhetetlen kardjával levágja a hydrának újra kinőtt fejét és megtüzesített karójával kiégeti, hogy újra ki ne nőhessen. Lám ellenfelünk mennyivel kedvezőtlenebb helyzetben vannak nálunk. Nekik nincsenek Hindenburg]'uk, Mackensenjük, Conrádjuk. Nincsenek negyvenkettőseik, harminc és feleseik, Zeppelinjeik, nincsen olyan lángoló hazaszeretettől átbatott hadseregük, mint nekünk és főképen nincsen — igazságuk. E mellett a mi hazánk tiszta az ellenségtől, mig a mi hős csapataink az ő hazájuk szivét tapossák. Belgium, a Franciaország e leggazdagabb része a német uralom alatt nyög, Oroszország legtermékenyebb része a mi csapataink számára termel gabonát, az orosz foglyok százezrei nekünk arattak.. Ellenfeleink ennyi kudarc ellenére is még mindig bizakodnak, remélnek a végső győzelemben, még mindig biztatják, bátorítják és vigasztalják egymást. Nem oktalan tehát az, aki kételkedik a végső győzelemben, holott a mi oldalunkon van eddig a siker? „Ha mind a két fél reméli a győzelmet, egyik félnek okvetlenül csalódnia kell — mondják a rémlátók és vészhirterjesztők — mind a két íél semmi esetre sem győzhet, az egyiknek a porondon kell maradni. Mily alapon reméljük, hogy mi győzünk, holott ők sokkal többen vannak több segély forrás áll rendelkezésükre?" • Ellenfeleink számbeli többsége nem vonható kétségbe. Azonban minden actiónál első sorban nem az eszközök, hanem a cél veendő tekintetbe. Lássuk, melyik félnek a célja észszerűbb, elérhetőbb? Mi ellenfeleink célja? Németországot megsemmisíteni, összezúzni, bennünket szétdarabolni, szétmarcangolni. Lehetséges, olyan végtelen nagy. az egész világnak szükséges ós hasznos életenergiát, mint a minő Németországban rejlik, megsemmisiteni? Lehetséges olyan tehetséges, munkás, életerős, életrevaló, minden testi és lelki kiválóságban gazdag nagy népfajt, mint a német szétmarcangolni? Mi pedig, mint egy test és egy lélek Németországgal együtt élünk és állunk lejünk felett tornyosuló minden veszedelem közepette. Mit akarunk mi? Semmi egyebet, mint házunkat, vagyonunkat, családunkat és életünket megvédelmezni ádáz ellenségeink ellen s kiket mi nem bántottunk, nem provokáltunk, akik irigylik tőlünk

T hogy mi is élni, erősbödni és gyarapodni merészelünk. A mi törekvésünk, a mi célunk észszerűbb, tehetségesebb és elérhetőbb, mert — jogos. A legutolsó féregnek is adott a Gondviselés valamely fegyvert, amellyel életét a legtöbb esetben hathatósan megvédelmezheti. Mi pedig, akik .már 14 hónapja távol tartjuk határainktól és saját hazájában milliószámra űzzük, hajtjuk magunk előtt az ellenséget, nem az utolsók. Csak oktalan, ferde gondolkodású és rosszakaratú ember kételkeclhetik tehát a rni végső győzelmünkben. A végső győzelemre azonban türelmesen kell várnunk. Európa összes nagyhatalma, néhány a háttérben leselkedő kutyája áll velünk szemben, Ázsiának és Amerikának legnagyobb hatalma szállitja számukra és ellenünk a gyilkos fegyvereket. Ennyi ellenség legyőzéséhez iclő kell, ennyi hatalmas ellenség nem ismeri el magát legyőzöttnek oly hamar, mint egy varázsütésre, ha tízszer földhöz vágjuk is őket. Majd midőn vaskarjaink oly hatalmas szorítással fonódnak nyakuk köré, hogy megfojtással fenyegeti^, akkor majd békéért könyörögnek. Hős csapataink már 14 hónap óta zokszó nélkül küzdenek, kövessük példájukat. Várjuk béketűréssel a gigási küzdelem végét, bizakodjunk és reméljünk! V. /. Büszkék lehetünk! Ami kicsi népünk, ami kicsi nemzetünk, mely hamupipőke módjára rejtve volt, de azért e rejtett helyzetében is fejlődtek és acélo-