Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-09-05 / 36. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLIATSE Ií FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Városi vigalmi adó. A városoknak minden téren mutatkozó terheivel a közjövedelmek már régen nem tartanak lépést. Ez a körülmény arra készteti a városokat, hogy megragadjanak minden olyan alkalmat és módot, aminek igénybevételével jövedelmeiket szaporíthassák. Ilyenül kinálkozik a vigalmiés kártyázási adó behozata'a is, amelyre Nagyvárad városa alkotott egy mintaszerű szabályrendeletet. Amióta a magyar városok orsz. kongresszusának állandó bizottsága f. évi március 1-én tartott ülésében maga is állást foglalt ez ujabb városi adó behozatala mellett s azt a városok figyelmébe ajánlotta, azóta városaink vezetőségeinek az érdeklődése fokozott mértékben foglalkozik a vigalmi adó behozatala mellett. Tetszetőssé kell, hogy tegye a városi közvélemény előtt a vigalmak, a szórakozások megterhelésének eszméjét, különösen az is, hogy gyakorlati alkalmazása a községi közteherviselésnek egészséges adópolitikai irányba való fejlesztését segiti elő. Azokból az összegekből von el ugyanis általában a vigalmi adó, amelyek szórakozásra lettek szánva, amelyek tehát az életszükséglet kielégítéséhez nem szükségesek s igy rendszerint nélkülözhetők. Mint minden reform, ugy ez is erős kritikával találkozik. Felhozzák ellene, hogy ez az adó, kultura ós művelődés ellenes, a közönségnek megneheziti és drágitja a művészi és tudományos intézetek látogatását. amelyek pedig az izlés és Ítélet fejlesztését célozzák. Ez a kifogás egy kissé túlhajtott. Eltekintve ugyanis aitól, hogy bizonyos túlzással végered ménjéében minden adót kultura és műveltség ellenesnek mondhatunk, mert az egyesek budgetjét megkurditja oly eszközökkel, amelyek, mivel nem feltétlenül szükségesek az életfentartáshoz, művelődési célokra lehettek volna felhasználhatók, a vigalmi adó mindenesetre többször fog olyan rendezéseket illetni, amelyek kultura és művelődés elleneseknek lesznek minősíthetők, mint olyanokat, amelyeknek kulturális értékük van. Ha pedig olyan mulatságokhoz való hozzájárulást nehezitené meg, ahol tisztán művészeti s igy nevelő értékű produkciók vaunak műsoron, ugy az adónak hátrányai részint az által, hogy a legolcsóbb helyek adómenteseknek nyilváníttatnak, részint az által, hogy taxativ felsorolt esetekben egyes előadások az acló alól kivétetnek, enyhíthetők. Több oldalról azt is jósolják, hogy ezen adónak a folyománya az lesz, hogy a mulatságok, látványosságok rendezését korlátozni, esetleg teljesen megakadályozni fogja. A külföldi városokban észlelt tapasztalatok e jóslásokra alaposan rácáfolnak. A közönség anynyira nem fogadta érzékenyen az adót, hogy az eladott vigalmi jegyek száma évről-évre jelentékenyen emelkedik. ±i városi háztartás mai helyzetében különösen nem mondhat le tehát a város ez acló behozataláról, mikor az, mint fentebb kifejtve volt, a községi háztartási életben egy egészséges adópolitika érvényesülését teszi lehetővé s igy határozottan sok előnye van. Első sorban az egyest nem akarata ellenére sújtja. Legnagyobb részben fizetőképes váltakon nyugszik, amellett az adózó képesség mértéke szerint könnyen fokokra osztható. Alkalmas mód ahhoz, hogy a városnak mindazon elemei, akik községi köztehermentességet élveznek ugyan, de azért a kényelmi-, kultur- és gazdasági kívánalmaik Juelégitésére igényt formálnak, a közteherviselés keretébe bevonassanak. S végül tökéletes eszköz arra, hogy az idegenek, akik a város kellemetlenségeit élvezik a községi terhekben, valamelyes módon részt vegyenek. Nem bír ugyanis komoly alappal az a kifogás, hogy az idegenek ez adó miatt nem fogják megváltani jegyeiket. Kizártnak tekinthető ugyanis az, hogy a környékbeli látogatók, az idegenek megvonják maguktól a kínálkozó mulatságok élvezetét csak azért, hogy ne legyenek kénytelenek adót fizetni. A vigalmak megterhelésének adóethicai jogosultsága és adópolitikai előnye az előbb kifejtett inclo-