Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-03-22 / 12. szám

dacára a közép és kisebb exiszteuciák számára a hitelforrások csak ugy el vannak zárva, mint eddig és a pénz olcsóbbodása ezekre a széles rétegekre nézve egészen közömbös. Hiába 4 százalékos a hivatalos bankkamatláb, amikor nincsen, aki hitelt nyújtson a kereskedőnek és iparosnak. A kereskedői és ipari hi tel hiányosságát mindenki panaszolja. Hihetetlen, hogy társadalmunkban miiyen kevés a kezdeményező erő és mennyire nincs meg a közös eljárás szükségességének tudata. A kereskedelmi hitel megteremtése érdekében mozgalom indult Budapesten, de azért az ország sok száz kereskedői és iparos-egyesülete, szervezete, érdekképviselete között még egy sem akadt, amely a nagyképüsködés és fontoskodó egyletesdi közepette ráért volna ezt az ügyet a kezébe venni és elindítani. Pedig külön külön minden kereskedő és iparos tudja, sőt egyenesen a, maga baján érzi, hogy ebben az országban kereskedelmi és ipari hitel nincsen és hogy a hitelnek ez a- hiánya legsúlyosabb, legveszedelmesebb akadálya a haladásnak és a boldogulásnak. Nem rettenetes e nap nap után észlelni és tapasztalni, hogy szolid, tisztességes gazdasági exisztenciák, becsületes és ügyes kereskedők,' törekvő, hivatásuk magaslatán álló iparosok küzködnek a pénztelenség gond jaival és nem képesek üzletüket és vállalatukat kifejleszteni, csak azért, mert üzletük méretei oly szerények, hogy a nagybankoknak derogál velük hitelösszeköttetésbe lépni ? De tulaj— Rettenetes! — mondták egyszerre mindannyain. Farkas, aki már nem akarta hallgatni tovább Jónásné pletykaságait, odament hozzá és igy szólt neki: — Jónás néni kérem, legyen szives, hozza be a vasaló deszkát. Jónásné mérgelődött magában, hogy nem pletykázhat tovább, de magába fojtotta mérgét és bosszúsan felelt: — Igenis, — ezzel felállt és sietve eltávozott. Farkas odament az ágyhoz, alábújt, kivett egypár darab fát, zsebkésével aprófát hasitolt belőlük, berakta a kályhába és a még tegnap este megfőzött, de most már megszáradt tea födő papirt alá dugta, hogy begyújtson, de előbb még a fa mellé be csúsztatta a vasalót is. Meg akarta gyújtani, de nem talált gyufát. Kiszaladt a konyhába gyufáéi t, ahol Jónásné az urával lármázott, kért egypár szál gyufát, bejött és meggyújtotta a kályhába dugott papirt. A szoba egyszerre megtellett irtózatosan fullasztó füsttel. De azzal most Farkas nem törődött, csakhogy a tüz égett. A többi fiuk ezalatt megmosakodtak. Persze mind egy vizben. Felöltöztek és indultak reggelizni. — Gyerekek, máma nem kell menni iskolába, — mondta Farkas — hát menjetek sétálni, hogy könnyebben dolgozhassak. Majd reggelizni később megyek. Aztán ha Juliskával találkoztok, mondjátok meg neki, hogy üdvözlöm. — Jó, megmondjuk, — mondta Hor váth, aztán elmentek. (Vége köv.) képen nem is hivatása ezeknek a nagy pénzintézeteknek, hogy a kis exisztenciák százezreivel közvetlen hitelösszeköttetésbe lépjenek. v Ellenben azok a középső szervek, a melyek ed$ig a kishitelt közvetlenül ellátták és a nagybankok tőkefeleslegeit a maguk közbelépésével elvezették a gazdasági élet legszélesebb rétegeihez, túlnyomó részt elpusztultak a hiteikrizis folyamán. Logikai észszerüség tehát, hogy ha senki nem törődik ebben az országban a kereskedők és iparosok hitelügyével, ugy ez osztályoknak önmaguknak kell megteremteniük a nélkülözhetetlen hitelszervezetet és e szervezet íétesi tésére reá kel! kényszeriteniök a kormányt és a parlamentet. Mit használ az olcsó kamatláb, amikor a kereskedőnek és iparosnak semmiféle kamat mellett nem adnak hitelt ? Ma ugy áll a helyzet, hogy a bankráta magassága vagy alacsonysága nem is érdekli a gazdasági élet legnagyobbszámu egyedeit. Egy olyan olcsó kamatnak, amely csak a papiroson marad meg, de amely nem válik élő valósággá, örülni nem tudunk. SGHWACH MÖR cipészműhelye * Pápa, Rákóczi-utca 34. sz. Jj Március 15. ünneplése. A szabadság, egyenlőség és testvériség dicső emlékét Pápa város közönsége ez idén is a szokásos lelkesedéssel ünnepelte meg. Az ünneplésben legnagyobb szerepe, mint minden évben, a főiskolai képzőtársulatnak volt. A lefolyt ünnepekről a következőkben számolunk be : A honvédszobornál. A ref. templomban megtartott istentisztelet után a főiskolai ifjúság az intézet udvarában gyülekezett és 11 órakor tömött sorokban a honvédszobor elé vonult. A „Himnusz" eléneklése után Keserű Géza IV. é. p. n. Bakó Béla „Március Idui sán

í

l c. alkalmi költeményét szavalta el. Az ünnepi beszédet egy koszorú elhelyezésével kapcsolatosan Szabó Imre főiskolai szenior, a képzőtársulat ifjúsági elnöke tartotta, a melynek végeztével Tóth Sándor VIII. o. t. szavalta nagy lendülettel „Talpra magyar" hazafias költeményt. A szózat eléneklésével az ünnepély véget ért. A színházban. i A pápai főiskolai képzőtársulat f. hó 15-én este fél 7 órakor a városi színházban az „Ocskay brigadéros"-t adta elő. Őszintén megvallva, csak kötelességtudásból és kedvetlenül mentem a színházba, ] hogy Isten tudja hányadszor végignézzem e darabot, mert alaposan megcsömörlöttem a hazafias frázisoktól, melyeket a közéletben nem fednek megfelelő tettek, a hangzatos nemzeti jelszavaktól, melyek sokszor | a legönzőbb osztályuralom érdekeit takarják. Arra voltam elkészülve, hogy dobhártyámat három órán át szentimentális nyögdécselósek, hamis pathosu szavalatok és bömbölő szinfalhasogatások fogják állandó, izgatott 1 rezgésben tartani. Midőn azonban fölgördült a függöny és leperdültek az első jelenetek : felém csapott március Idusának lehellete, a főiskola ifjúsága lelkesedésének melege fölolvasztotta a közöny, az unottság, a kiábrándultság jégburokját szivemen. Megéreztem azt a tüzet, mely Szabó Imre szavaiból kiáradt, ezt a tüzet, mely nem perzsel, nem éget, nem öl, hanem hevít, melegít és életet ad. Mily megható ! Egy fiatal pap, ki kiáll a színpadra, hogy ugyanazon ajkak, mely délelőtt az Isten igéjét hirdették, este az igaz hazaszeretet szavait dörögjék füledbe. Ez a fiatal ember nem játszott, hanem a magyar érzést, a magyar gondolatot, a magyar nemzeti fájdalmat, a magyar életet vitte a színpadra. Mit törődöm akkor én azzal, hogy a túlfeszített katlan néha túlságosan explodált, hogy szemeit olykor a kelleténél vadabbul forgatta ? Ez a fiatal pap az én papom, noha nem tartozom felekezetéhez, mert érzem, hogy ő, ha arra kerülne a sor, hogy a nemzeti és népjogokat ismét fegyverrel kellene ^megvédelmezni, letenné egy időre a bibliát, kardot kötne és lángszavakkal másokat is arra buzdítana. Sok ilyen papot kívánok hazámnak ! Méltó partnert talált Horváth Irén kében, ki Tisza Ilona szerepében bájos megjelenésével, kedves mosolygásával és a gyöngédség találó interpretálásával belopódzott a közönség szivébe. Kiss Iluska igen szelid Tisza Jutka, Szelestey Margitka gyönyörű cigánylány volt. Bakó Béla csalódásig hűen mímelte a részegséget, mimikájával, gesztusaival igazabban fejezte ki a honfibánatot, mint sokan dörgedelmes szavalatokkal. Igen jó alakitást nyújtottak Tóth Sándor Ocskay Sándor főhadnagy, Nagy Lajos Hőmza káplár, Kállnay Károly a palóc és Besse Zoltán Pyber vikárius szerepében. Az előadás egybevágó,' a rendezés mintaszerű, a legkisebb részletre kiterjedő gondosságit volt. Csupán néhány szereplő vethette volna le manzsettáit és gallérját, mert Rákóczi korában valószínűleg nem viseltek keményített gallérokat és manzsettákar. A színházat zsúfolásig megtöltő mamák, testvérek, rokonok, barátok és tanulótársak sürü, zajos tapssal szólították a lámpák elé a fiatal szereplőket, kiknek ezen est bizonyára életük legszebb emlékei közé fog tartozni. A színielőadás előtt a főiskolai cantus Tóth Lajos zenetanár vezetése alatt Bercsényi nótáját, majd a Rákóczi indulót adta elő igen hatásosan ós precízen, majd a főiskolai zenekar ugyancsak Tóth Lajos dirigálása' mellett uj kuruc-nótákat játszott igen szépen, közben pedig Bakó Béla szavalta el „Március idusán" c. költeményét. A diszes közönség emelkedett hangulatban és azzal a tudatban ment a Griff-ben megtartott táncmulatságra, hogy ezen előadás egy igazán hazafias tett volt, méltó főiskolánk régi jó híréhez. A Griff szálloda zsúfolásig megtelt diszes közönséggel. Az első négyest 82 pár táncolta. A táncmulatság hajnali 5 óráig tartott. (—i — ó.) * Hazafias ünnepélyt tartott még az áll. tanítóképző-intézet, a bencés gimnázium, a ref. nőnevelő-intézet, az izr. polgári fiúiskola és más számos egyesület. KARCZOLAT a, m ait ti é bTi'ö L, Nemzeti kokárdás és ,talpra magyar"-os hangulat hatása alatt állottunk a mult hót számos napjain. Március idusát ünnepelte meg városunk apraja-nagyja. Alig volt városunkban intézmény, kör, egylet és tanintézet, mely ki nem vette volna, részét a szabadság hajnalának ünnepéből. Évről-évre több és több ünnepély lefolyásáról tanúskodik városunk, úgyannyira, hogy a heti krónikásnak árgus szemének kellene lenni