Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.
1914-03-01 / 9. szám
ZSZXZXAT- évfolyam. Pápa, 1914. TT~) ÁTR*Q±ia.s 1. 9. szám. PAPAI KOZLOHY Közérdekű iüggetEen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. KIiÓFIZKTKSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre K. KgyoH szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 Ij IJ A T S E K F KI Ö Y E S. HIRDETKSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. -i -o" ur alkat Nem érek rá polemizálni; nem is szeretem, ha időmet, thémák fölvetésével, akárki tékozolni akarja, mert ezt éli mindenkinél célszerűbben tudom magamnak beosztani. Véleményt se szoktam minden fölmerülő kérdésről nyilvánítani, csak ha nyomós okaim vannak. Felölem építheti —i —ó ur, vagy befolyására és rábeszélésére a város a színházat akár a leégett Tizes malom helyére, — nem állok útjába, — csak kifigurázom, ha planuma komoly meg valósítására is gondolni találna, — mert meg van nekem a Tizes malomról is, az uj és régi szinháztelekröl is a magam véleménye, habár külömbözik is —i —ó úrétól. Hogy a Tizes malom wmár régen nem volt jövödelmező", mondja —i —ó ur; tulajdonosától olcsón meg lehetne szerezni, következteti belőle, mert „e telek árát nem drágíthatja az a körülmény, hogy azon malom volt, vagyis nem kellett volna a malmot megfizetni, hanem csak a telket". Miután mostani „színházunkat és annak gyönyörű teli két odaajándékozták 1 1, „ . . . szeI rezzék meg azt a színházépítés céljaira i egyedül alkalmas telket 11 , ; — mert ez „. . . minden oldalról szabaddá tehető és parkírozható". A Tizes malom jövedelmezöségé! röl auttentikusan nem nyilatkozhatom, mert ilyen adatok most nem állnak ! rendelkezésemre ; de, egyszerű kijelen[ tésre, kételkedem is abban, hogy a ma : lom rentábilis ne lenne. Mikor előbbi bérlője, Hauptmann ur, abbanhagyta a reá, elöhaladott kora miatt már terhes üzemet, onnan mint módos ember távozott ; most is az s pompás hizlaló telepe van az Öreghegyen. Ott szerezte-e vagy nem olt szerezte vagyonát, nem tudom, nem is tartozik rám ; de hogy gyakorlati ember volt, arról meggyőződtem, akkor is, mikor a malmot bérelte, most is, mint hizlaló. Volt egy két lóerős mótorja a malomban, melyet 1200 K-ért szerzett be s ez szolgáltatta, a vizierö felhasználásával, az egész malom villanyilágitását, 40 lám pát, a miért a villanytelepnek legalább évi 800 koronát kellett volna fizetnie. Ezt Hauptmann ur ilyen formán megtakarította. Hogy a Tizes malom vizének hajtóereje, mint gazdasági érték, megsemmisült volna, azért, mert a malom berendezése leégett, talán kétszer is, mióta H. ur kivonult belőle, merész és hiu képzelődés ; íme az uradalom keresi értékesítésének módját, ipari célokra ; hogy ezt a módot a városi főmérnök és a villanytelep felügyelője nem találták meg, mint e lapok 8-ik számának hirei közt olvasható, semmit sem bizonyít; a városmalom hajtóerejét is Berger cipögyáros tudta csak telepe céljaira értékesíteni; a városmalomnál a Tapolcaviz hajtóereje, mondjuk a vízesése legfölebb V 3 annyi, mint a Tizes malomnál, mégis szakértők magát ezt a vizi hajtóerőt 10—50.000 koronára értékelték. Ennyit megér a Tizes malomé is. A Tizes malom „minden oldalról megközelíthető és parkírozható". Ezzel szemben a lény, amint én látom, az, hogy a Tizes malom sarok épület az cTf^- TÁKCZA. Tüz van! Irta : SALAMON JÓZSEF. 6 A fiuk megörültek, hogy nem kerülnek bajba, mert Jónásné megijedt a fenyegetéstől és biztosan tudták, hogy most már nem fogja őket elárulni. Németh odament Jónásáéhoz és kezdte megnyugtatni, hogy biztosítja magukat a baji ól. — Ne féljen semmitől, Jónás néni. Csak maga el ne áruljon bennünket, akkor senkise fogja megtudni, hogy elvetlünk a fából. — Mondtam már, hogy én egy kukkot se szólok, — mentegetőzött Jónásné. — Tudják, hogy mennyire haragszom erre a zsidóra; nem bánom én, ha midenét is elviszik. Csak mondom, hogy valami bajba ne keverjenek. Sietve kiment az ajtón és a többit már kívülről kiabálta vissza: — Aztán, ha még valami kell, csak szóljanak. Ki kell már mennem, mert a kis gyermekeim maguk vannak a konyhában. Jó éjszakát! Becsapta maga után az ajtót és kisietett a konyhába, ahol tényleg az egyik kis gyermeke majd megszakadt a sírásban. Holló összecsapta kezeit és csodálkozva nézett utána. — Nohát, hogy micsoda véres szemei vannak ennek az asszonynak . . . — Most cs;»k az a szerencsénk, hogy haragszik a zsidóra, különben elárult volna bennünket, — mondta örömmel Farkas. • Horváth, aki eddig némán bámult Jónásné után, most hirtelen odament a kályhához és kinyitotta. — Ift van ni. a nagy ijedségben elhagytuk aludni a tüzet és nem tud felforrni a viz, — Tegyél rá, talán még meggyullad, — mondta neki Németh. Horváth megpiszkálta a tüzet, pipáját lefektette a földre, azután odament az ágyhoz, hasra feküdt, alámászott és kihozott három darab fát, arait azután belerakott a kályhába. — Lefekszünk, gyerekek, ha megisszuk a teát ? — kérdezte Németh. — Nem! — felelte Holló. — Végigjátszuk előbb a dominót. Farkas a gyertyára nézett ós látta, hogy már alig vau belőle valami, tehát arra gondolt, hogy le kell feküdni, mert nem látnak dominózni. Persze elfelejtette, hogy az ablak előtt gázlámpa ég és ha az ablakról leveszik a télikabát függönyt, akkor annak a lényénél is lehet dominózni. Hisz' nem ma történne meg először. — Nem lehet, — mondta Farkas — mert elfogy a gyertyánk. — Nem baj az, — vigasztalta Horváth — majd levesszük az ablakról a kabátot. Már úgysem jár az utcán senki és az ablakunk előtt égő gázlámpa majd bevilágítja a szobát. Ennek már eszébe jutott, hogy a város költségén világító gázlámpánál is tudnak ők dominózni. — Akkor se játszom, — mondta Farkas. — Nincs nekem kedvem ma már játszani. Inkább magamra vállalom a holnapi naposságot. Több se kellett a többieknek. Hiszen csupán csak azért játszottak, hogy megtudják, ki lesz holnap a napos, amitől bizony mindegyik legjobban félt. Hogyisne, amikor a naposnak az iskolai órák kivételével egész nap otthon kellett lennie és dolgozni kellett neki. Azután még az a hátránya is megvolt a naposnak, hogy aznap nem beszélgethetett Juliskával, pedig csak az volt mindegyikőjüknek az egyedüli fővágya. örültek is mind a fiuk Farkason kivül, hogy lerázták nyakukról a naposságot. — Helyes! Belemegyünk! — kiabálták örömmel mindannyian. De azért Horváth örült ennek legjobban, mert ő játszott legrosszabbul dominóst és biztosan megint ő lett volna a napos. Sietett is indítványt tenni, nehogy esetleg
