Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-02-15 / 7. szám

évfolyam IFárpa, 1914. jielDx'-ixáx' 15. 7. szám Közérdekű lüi >n hetilap. — ieyjelensk minden vasárnap, 1CLÖ FIZETÉSI ARAK : lígós'/ évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 8 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K V R I ö Y E S. HIRDET ESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- ós papirkereskedésében. Alkalmazkodás. A február 4-i városi közgyűlésen dr. Lővy László városi képviselő ur felhívta a polgármester figyelmét, hogy a hadsereg létszámának emelése következtében célszerű volna Pápára egy ezred katonaságot telepíteni. Két uj hadtesttel lesz tudniillik erösebb hadseregünk ; 16 helyett 18 hadtesttel védelmezzük ezentúl épségünket. A polgármester közhelyesléssel bátorítva válaszolta, hogy küldöttséget meneszt egy ezred idetelepítése iránt a honvédelmi miniszterhez. ü. e. közgyűlésen Barthalos István városi képviselő ur arra hivta fel a polgármester figyelmét, hogy a déli vasút Sz.-fehérvárről, Kiscellen keresztül, Grác felé, uj gyorsvonatot akar járatni, a mi sértheti érdekeinket, a budapest—győr—pápa—gráci összeköttetést ; ennek ellensúlyozására szintén küldöttség megy a keresk. miniszterhez. Muli József városi képviselő nem volt indítványával ily szerencsés : a leégett uradalmi Tízes malomból szövetkezeti alapon cipőgyárat csinálni — nem kiván a képviselőtestület; meg aztán az uradalmi malom nem is el adó, volt az elutasító válasz. Való igaz, Muli ur indítványa elkésett, időszerűtlen ; két cipőgyár meg nem élhet meg Pápán. Legföllebb kartellben ; kár volna a Berger-féle, szép reményekre jogosító vállalkozást előre lehetetlenné tenni; de a Tízes malom hajtóereje talán mégse fog kihasználatlanul maradni, ha malomnak nem is fizeti ki magát, mint e lap február 8-i számának vezércikkírója megállapítja; a színház azonban aligha tudná jobban hasznosítani a vizieröt, mint a malom. Ezt a Tízes malomra vonatkozó terveket kliát az idő* érlelésére .bízva, csak az előbbi kettőről kívánok egy kissé meditálni. A Barthalos-féle terv, megakadályozni egy szomszédváros akcióját a magunk érdekében, szomorú emléket vált ki lelkemből abból az időből, a mikor a déli vasutat, Pápa makacskodása miatt, Kiscellnek vezették ; azóta lett Pápa helyett a közeli Kiscell vasúti csomópont s járunk Pápáról Kiscellen keresztül Veszprémbe. Dc mi okultunk a múltból ; minden keletkező vasutat Pápán szeretnénk keresztül vezetni; a pápa—sümegi vicinális ellensúlyozására kitalált nagvvázsony—révfülöpi vonalnak is akadt már szószólója ; pedig a bánhidai, zirci vonalak se sokat érnek Pápának az államvasút tarifapolitikája miatt, mely nagyobb távolságról olcsóbban szállít, mint a vicinálisok ; ami egy kissé lehűlhetné örökös vasútépítési planumainkat. , ... Gáncsot vetünk tehát Fehérvárnak, nehogy károsodjunk ; szomorú politika, mely érdek ellentételt támaszt két, egyformán boldogulásra jogosult művelődési központ között. Nem lehetne ezt okosabban csinálni? Nem lehetett volna kezdettől fogva ugy megcsinálni a közlekedési vonalak terveit országosan, hogy ilyen sajnálatra méltó versenygések ne támadjanak ? De nálunk minden malaszt felülről jön, a kormánytól ; a ki közelebb férkőzik kegyeihez, lARCZA ^O Tüz van ! Irta : SALAMON JÓZSEF. 4 — Hogy hogy ? — kérdezte örömmel Horváth. Holló kicsit gondolkozott ós igy oldotta meg a gordiusi csomót: — Majd kérünk kölcsön Jónásnétól két hatost és hoznnk mindent. Farkas nagyon megörült ennek az eszmének és tapsolt örömében. — Igaz, hiszen már úgyis tartozunk neki. Holló, hogy biztos legyen a dologban, igy szólt a többiekhez : — Belementek ? Mintha csak Összebeszéltek volna, olyan egyszerre mondták ki: — Hogyne! — Akkor szólok is Jónásnénak. Jó ? — Hát csak szólj, — mondta Farkas, akinek szifttén nagyon vásott már a foga a teára. Holló odament az ajtóhoz és jó nagyot kikiáltott: — Jónás néni ! Jónásné, aki künn volt a konyhában és éppen a kis gyermekét tette tisztába, visszakiáltott: — Tessék! — Legyen olyan szives, jöjjön be egy kicsit, — mondta jó hangosan Holló. — Azonnal, — felelt vissza Jónásné — csak tisztába teszem a kis fiamat. Holló becsukta nz ajtót és ugrálva i ment a többiek közé. — Jön? — kérdezte Horváth, aki már alig várta, hogy szürcsölgethesse a jó forró, rumos teát. — Igen, — felelte Holló — csak a kis fiút megtisztogatja a . . . Nem tudta befejezni a mondatot, mert a többiek irtózatos kacagásban törtek ki. — Te, János, — szólt Farkas Horváthhoz — tudod-e, miért jöttünk ilyen későn? — Nem 1 Miért ? — kérdezte Horváth kíváncsian. -- Tudod, találkoztunk Juliskával és azzal beszélgettünk. — Az utcán ? — kérdezte Horváth kíváncsian. — Hát persze, hogy az utcán, — felelte Farkas mérgesen .— nem is a templomban. És tovább kutatott a szekrényben. Horváth csodálkozva nézte, majd igy szólt: — Hogy tudtatok ennyi ideig ebben a rettentő hidegben az utcán álldogálni ? Nem fáztatok ? Csodálkozott most ezen, pedig, ha ő is ott lett volna, bizonyosan ő sem fázott volna, mert olyan szép, kedves, graciózus kis szőke lányka volt az a Juliska, hogy egész éjszakát érdemes lett volna érte a hidegben eltölteni. De persze ezt nem lehetett, mert Juliska nem maradhatott^künn tovább nyolc óránál és ha maradhatott volna is, akkor sem mertek volna vele sokáig beszélgetni, mert hiszen az igazgatójuknak leánya volt, aki, ha valamit megtudott volna, másnap már kicsapta volna mindnyájukat az iskolából. • , —• Hogy fázna az ember, — mondta Németh — mikor egy olyan kedves leánynyal beszélgethet? Pláne az igazgatónk leányával. Büszkék voltak ők erre. mert Juliska mással még csak szóba sem állt, őket pedig — mikor a papája nem volt odahaza —• sokszor meghívta még uzsonnára is. Farkas most elkezdte mesélni, hogy mit beszélgettek Juliskával. — Azt mondta, hogy ... — ekkor örömében nagyot ugrott, mert eredménye lett a fiókbani kutatásnak. — János 1 Befüggönyözhetsz már, van mivel világítani. Holló szintén nagyot ugrott örömében. . — Hol? Micsoda? — Egy darab gyertyát találtam itt a fiókban. Minden Örültek ennek és örömükben körültáncolták az asztalt... • — Éljen I Idevele 1 — kiabálták mindannyian, nem tekintve azt, hogy hátha a