Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.
1914-02-08 / 6. szám
3IXIX"V. évfolyam. Pápa, 1914. =Be"fc>:r?-cLá»x? 8. Q. szá m HOZ Közérdekű 1 üggellen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. KLÖF1ZETÉS1 ARAK: évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P OL L A T S E K FRIGY E S. HIRDET ESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A Tizes malom és a szinházkérdés. A pápai viszonyoknak legjobban megfelelt volna, ha mostani színházunkat az e célra fordítható, meglevő alapból fedezhető költségeknek megfelelő mértékben átalakították volna, mert színház szebb és alkalmasabb helyre nem építhető, mint ahol mostan áll. E mellett senkinek sem kellene azon iürni fejét, honnan teremtik elő az uj színház építésére szükséges összeget. A szinházalap elég nagy arra, hogy a mostani színházunkat a kor igényeinek megfelelően átalakíttathattuk volna, de igen kicsiny arra a célra, hogy belőle egy uj színházat építtethessünk. Igaz, hogy színházunk kicsiny, de nekünk elég nagy. Színigazgatóink örülnének, ha ez a kicsiny színház rövid színi saisonunk alatt megtelnék. De hát ez a kicsiny színház is többnyire kong a nagy ürességtől, ha nagyobb színházunk lesz, még nagyobb üresség fog benne tátongani. Pápa város jobbmóduabb eleme igen gyakran megfordul Budapesten és más nagy városban, ott bőven nyílik alkalma színházi igényét kielégíteni, azután hozzászokván a fővárosi színvonal u színészethez, fumigálja a vidékit. A szegényebb néposztálynak vagy pénze, vagy kedve, vagy műveltsége hiányzik a színház látogatásához. Ezek szerint Pápa városa 10—15 évig egészen jól meg tudna lenni színház nélkül is ; igen kevesen éreznék annak hiányát. Okos ember, okos hatóságtól vezetett város nem veri magát adósságba, hogy egy nélkülözhető luxustárgyat megszerezzen. De hazánk minden valamirevaló ! városában van épített színház, Pápa ! sem akar a többi város mögött maradni. Ha szegények vagyunk is, nem szabad ezt mutatni, sőt minden áron l el keli leplezni szegénységünket, mert a szegénység mai napság nemcsak szomorú állapot, hanem szégyen is. Ámbár a rongyait takaró cifra nyomorúság kétes tisztaságii köntöse alól úgyis kilátszanak a szegénységnek gondosan rejtegetett ruhafoszlányai. Hiába akarunk gazdagoknak látszani, hitelezőink tudják, hogy szegények vagyunk. De a szegény ember is földíszíti házát mindenféle szép bútorral, ha hitelbe vásárolja is azokat. Az adósságok és a pótadók tengerében fuladozó városok is építtetnek kultúrpalotákat és színházakat, főképpen, ha az állam egy kis szubvenciócskával is segítségére jön az illető „kulturgócpontnak", mert hát | a szubvenció óh mi édes, óh mi jó, ha mi háromszor annyit is ráfizetünk. Ha már megvan a gomb, kell hozzá kabátot varratni, ha már idetartja az állam a szubvenció édesen, de szűkösen bugyogó emlőit, nekünk okvetlenül színházat kell építenünk, ha már a régit, az egyszerűt, de nekünk megfelelőt egyik nagylelküségi rohamunkban elajándékoztuk. Oh, mert a városok urai sokszor igen nagylelkűek, kivált ha más jószágát kell elajándékozniuk. Bezzeg a magánház- és telektulajdonosok nem olyan nagylelkűek, hogy a városnak a színházépítés céljaira alkalmas telket ajándékozzanak, vagy csak méltányos áron el is adjanak. Most azonban az elemek segítségükre jönnek az illetékes tényezőknek, midőn a leégett Tizes malom telkét szinte felkínálják a színházépítés céljaira. TÁKCZA. A hűség próbái. ii. Darabos egy üzleti utazásán erősen meghűlt. Csakhamar elkezdett köhögni és vért hányni, majd a láz fogta elő, álmában pedig kiverte mindig az izzadság. Tudta, hányadán van. Felesége kedvéért felkereste n leghíresebb szanatóriumokat, de rajta sem Dnvost, sem Alland, sem Budakesz nem segiiet-t. Diirnbos leszámolt az élettel. A pessimista zúgolódva, kétségbeesve, a Sorsot, Gondviselést káromolva búcsúzott volna el ezen világtól: „Miért ízleltetted meg velem, oh Sors a boldogságot, ha olyan gyorsan el akarod rabolni tőlem ? Talán csak azért, hogy annál nehezebben váljak el az élettől? Ha nem ismertetted volna meg velem azt, ami legkedvesebb, legédesebb e földi létben, most milyen könnyű szivvel vándorolnék az ismeretlen semmiségbe." De Darabos optimista volt, azért ő igy gondolkodott: „A Gondviselés azon kiválasztottjai közé tartozom, kik már e földi létben a legnagyobb boldogságot élvezhették. Adott jó Sorsom szép, okos, hű feleséget, adott szerencsét, vagyont, pozitiót. Nagyobb boldogság már nem érhet. Ami jót az élet embernek adhat, azt én mind kiélveztem. Nem ér milliószor többet a boldogságban töltött 5--6 év, mint az örömtelen, vagy fán szenvedésekkel teljes esztendők hosszú sora? Nekem tehát nem lehet jogos panaszom a Gondviselés ellen." Mert nem az események, élettapasztalatok és dolgok tesznek bennünket boldoggá, vagy boldogtalanná, hanem az azokról alkotott fogalmaink, melyek az individiumok agyidegrendszerének, vérmérsékletének, szóval egész testi állapotának különbsége szerint egy és ugyanazon dologról a különféle egyénekben száz és ezer alakban jelentkeznek. Darabos tehát ugy beszélt a közeli végről, mint egy utolsó, elkerülhetetlen, de fáradság és rizikó nélkül való utazásról, mely előtt mindent rendbe óhajtott hozni. Vagyoni tekintetben biztosnak látta felesége jövőjét, más tekintetben is Túvánt róla gondoskodni. Mielőtt közelegni érezte halála óráját, igy szólt hozzá: — Kedves Etuskám, mielőtt végleges bucsut veszek tőled, engedd meg, hogy egy nagy kérést intézzek hozzád. — Oh ne beszélj igy, te meg fogsz gyógyulni és ismét boldogok leszünk. . — Ez csak jámbor Önámitás, amit a szeretet sugal I — Oh nem, hisz ma is jól érzed magadat, nemsokára egészséges leszel. — Hagyjuk ezt! Komoly dologról aka" Alapitatott 1864 ben. -A. "v^iciólsi l©gx»ég±t>lD és legnagy-o"bb ci^óüLzleti©- Alapíttatott 1864-ben Manheim írmin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopdd-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különöá figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =