Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-02-08 / 6. szám

Ez a telek nincs ugyan a város központjában, de egy főközlekedési vonalon, elég csinos utcában és a város legélénkebb részében fekszik. E mellett elég nagy, minden oldalról szabaddá tehető és parkírozható ; a színházépítés céljainak tehát teljesen megfelelő. Ára sem túlságos magas, mert tulajdonosa nem akarja a régi célokra felépíttetni, minthogy ez a malom máirégen nem volt jövedelmező. Igaz, hogy a színházépítéssel még 5—6 évig várhatunk, sőt várnunk is kell addig, mig a színházi alap vagyona legalább 40—50 ezer K-val emelkedik, mert még nem bizonyos, hogy a minisztérium kultúrpalotával egybekötött színházépítés céljaira ujabb 100 ezer koronát engedélyezni fog. Az is igaz, hogy' a telek megvétele esetében a szinházalap körülbelül 8000 K kamatveszteséget szenvedne, mert a telek annyi ideig heverne használatlanul, de az sem tagadható, hogy ilyen alkalmas telekhez a város semmiképpen sem juthat. Utolsó percre nem lehet hagyni a telekvásárlást, mert nem minden nap nyilik arra alkalom, hogy színházépítés céljaira alkalmas telekhez juthassunk, másrészt a telektulajdonosok nem szoktak a városok intézőiéhez hasonló nagylelkűséget gyakorolni ilyen esetben, hanem a városok, vagy az állam szorult helyzetét alaposan kihasználva, minél nagyobb összeget törekesznek telkükért kizsarolni. Bizonyos tehát, hogyha a telekvásárlást az utolsó percre hagyják, nem 8, hanem 16 ezer K-val kell majd többet adni egy alkalmas telekért, vagy még ennél is sokkal nagyobb összeget. Ha már elkövették azt a végzetes hibát, hogy színházunkat és annak gyönyörű telkét odaajándékozták, ha a színházépítést junktimba hozták egy fölösleges középiskola felállításával, a mikor nekünk egy felső ipariskolára, vagy kereskedelmi iskolára lenne szükségünk : (egyék most legalább hibájukat jóvá, használják föl az elemek által nekik kínált alkalmat és szerezzék meg ezt a szinházépités céljaira egyedül alkalmas telket. Válasz egy cikkre. A „Pápai Hirlap" mult heti számában Nánik Pál ur a pápai kerületi munkásbiztositó pénztár volt elnöke .Utóhangok" cim alatt hosszú cikkben igyekszik magát tisztára mosni a legutóbbi hirhedt pénztári tisztviselő választás rája nézve épenséggel nem tiszta ügyében. A szervezett munkásság a cikkre általánosságban bizonyára meg fogja adni a maga válaszát. Én csak a cikknek ama tételére teszem meg megjegyzéseimet, amelyek személyemre vonatkoznak. Azt irja többek között a volt elnök ur (vádoltak azzal, hogy szándékosan akkorra hivtam össze a választó igazgatósági ülést, amikor az ülésen egyik igazg. tag elutazása miatt nem vehetett részt. Erre vonatkozólag | egyik munkaadó ig. tag a sértett felek értekezletén dr. Buchberger miniszteri titkár előtt kijelentette, amit én is sejtettem, hogy az illető a szavazás elől szándékosan utazott el, amennyiben a választás előtt egy alkalommal emiitett ig. tag és a társaságban levők előtt kijelentette, hogy választás napján okvetlen elutazik s ha mégis itthon lenne akkor sem szavazna Schönherre). Mivel a fönt emiitett és a választás elől állítólag szándékosan elutazott alkalmazott én lehetek, kijelentem, hogy Nánik ur fent idézett soraiban foglaltak a valóságnak ejg y'á 1falában nem felelnek meg. Ezt a következő adatokkal igazolom: A választás mult év december hó 16-án ejtetett meg, ezt megelőzőleg három nappal, december 13-án szombaton, amikor még a választás napja nem [volt kitűzve, telefonon hivtam fel Nánik urat, hogy a következő héten két napon át üzleti ügyben távol kell i lennem a városból és egyben arra kértem fel, hogy erre való tekintettel ezekre a napokra, amelyeket már akkor megjelöltem, a választó ig. ülést ne hivja egybe, mivel a választáson okvetlen részt akarok venni. Nánik ur ezen kérésemet nem csak hogy nem vette figyelembe, hanem a következő hétfőn délelőtt, hogy teljesen biztos legyen machinációjában, elküldte hozzám a pénztár egyik tisztviselőjét, hogy pontosan megtudakolja tőlem, mely napokon nem leszek itthon, én gyanutlanul kijelentettem, hogy hétfőn, azaz 15-én éjjel fogok elutazni és 16. és 17-én, azaz kedden és szerdán leszek távol, ezt abban a hiszemben tettem, hogy Nánik ur figyelembe véve kérésemet, ezekre a napokra nem fogja kitűzni a választást, amire az előbb emiitett tisztviselő utján ismételten megkértem. A legnagyobb meglepetésemre azonban, ugyaneznap délután kézbesítenek nekem egy meghívót, amely másnapra, 16-ára, — azaz keddre — hivja egybe a választó igazgatósági ülést. Én a meghívó kézhezvétele után azonnal fölkerestem Nánik urat a főiskolai nyomdában és kérdőre vontam, hogy dacára a korábbi bejelentéseimnek, dec. 16-án okvetlen távol kell lennem, miért tűzte ki mégis erre a napra a választást és miért nem például 18-ára, azaz csütörtökre, vagy egy későbbi napra, amikor már itthon leszek, erre Nánik ur azt felelte, hogy csütörtökre azért nem tűzhet ki választást, mert akkor az egyik munkaadó igazg. tag nem lesz itthon, későbbre pedig a választást hagyni nem lehet. íme a munkásság érdekeiért mindenkor rok veled beszólni. Nincs már sok időm. Nemde, meg vagy győződve, hogy nem volt életemnek más célja, minthogy téged boldoggá tegyelek ? — Boldogok leszünk ezentúl is, — viszonzá Darabosné. — Igen, azt akarom, hogy halálom után is boldog légy. Hiszen tőlünk a gyermekáldást megtagadta. A legnagyobb földi örömöt: az anyai örömöt nem ismered. —• Azért igérd meg nekem ünnepélyesen, hogy a gyászév eltelte után egy hozzád méltó férfiúhoz férjhez mész. — Soha ! Soha! Soha 1 — Látod, milyen kár volna, ha a te viruló szépséged az én sirdombomon idő előtt elhervadna. Milyen végtelen önzés volna tőlem azt kívánni, hogy a te hasonlithatlan bájaidban más ne gyönyörködhessék, mikor én már ugy sem gyönyörködhetem bennük ? Milyen rosszaság volna tőlem óhajtani, hogy ragyogó ifjúságodat a gond, szomorúság, bánat és gyász barázdáival szántsd keresztül ahelyett, hogy élvezd az életet addig, amig a Sors engedi. Azért forró szívvel kívánom, hogy utódommal még boldogabb légy, mint velem voltál. — Soha 1 Soha ! Darabos a fal felé fordult, boldogság tói sugárzó arccal mosolygott és nemsokára elaludt — örökre ! Boldog ember, ki összes illúziódat elviszed magaddal a másvilágra ! Minden, ami boldoggá tesz bennünket, csupa illúzió ! De a Fátum egymás után oszlatja szót illúzióinkat. Mire elérkezünk az utolsó állomáshoz, a Sors egészen megkopaszt, megfoszt, azoktól. Hányan vannak, kik azzal a kezerü tu dattal távoznak innét, hogy minden, amit szépnek jónak, boldogságnak tartottak, csupa hazugság, csupa ámítás és önámitás volt. Hogy is mondja Arany ? — Minden hazugság a földön, ami szép. Csontváz, ijesztő a valódi kép. Azért százszorosan boldog, ki legszebb illúzióit magával viszi a sirba! # Darabost nagy részvét mellett temették el. Az egész gyászoló közönség figyelme a fiatal Özvegyre irányult, kinek ragyogó szépségét a fekete ruha még jobban kiemelte. Darabosné a temetésen is okosan viselkedett, mint mindig. Nem rögtönzött drámai jeleneteket, nem sikoltozotr, nem i akart férje után a sirba ugrani, nem jajgai tött hangosan fájdalmában, hanem lassan; lassan sírdogált, csendesen peregtek könnyei I szép kék szemeiből, csak néha néha tört elő kebléből egy halk zokogás, jeléül, hogy a 1 szenvedés erősebb kitöréseit nagy önuralommal visszafojtja. Rokonok hiányában Ma í latics támogatta. A szenvedés ismét közel hozta a két jó barátot és Malatics Darabos betegsége alatt ismét mindennapos lett házuknál ós hűen támogatta Darabosnét a beteg ápolásában ós vigasztalásában. Különben is a Don Jüanok hozzá vannak szokva a kidobatásokhoz és ha az ajtón kidobják őket, visszajönnek az ablakon. A temetőből hazamenet is elkísérte ós vigasztalta a gyászoló özvegyet: — Ne sirjon annyit. A sürü könnyek mély barázdákat szántanak az arcon és ko rán megvénitik a nőket. Darabosné félre fordalt, letörölte könynyeit és nem sírt többet. Malatics azután sürün eljárt hozzá, hogy őt, vigasztalja; az özvegynek jól estek a hü barát vigasztaló szavai és hálás volt értük. Malatics okult a multakon és diszkrétebben viselkedett, mert komoly céljai voltak. ' Fölötte sem suhantak el az évek nyomok nélkül. Mikor a dus fekete fürtökben ós a gondosan ápolt angolos bpjuszban na ponkint szaporodnak az ezüst szinü szálak, mikor a homlokon, a száj fölött és arcon mindennap ujabb ós ujabb ráncok kezdenek jelentkezni : vége van a donjuáni pályának. Majd megjelenik az agglegénység másik előhírnöke : a csuz. Ekkor a Don Jüan már csak arra van kárhoztatva, hogy régi babérjain pihenjen és rágódjék, uj babérokat, a férjek örömére már nem képes aratni. Szó* val bekövetkezik az az időszak, mikor a i Don Jüan egy tenyeres-talpas, kövér gazda-