Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-12-25 / 52. szám

0ZL 0 X V Közérdekű lüggetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATS£K FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Ünnepeljük Szilveszter estét ? Városunk összes társadalmi rétegeiben, kik rendes körülmények között nagy vígsággal ünneplik meg Szilveszter estél yét és üdvözlik az uj eszten döt, ez alkalommal azon tanakodnak, hogy „milyen lesz az idén Szilveszterest?" Ez egy probléma, mely erősen foglalkoztatja jelenleg városunk lakosságát. Volt alkalmunk erre vonatkozólag egy higgadt, komoly és minden helyzetben elfogulatlan egyén véleményét kikérni, ki erre vonatkozólag a kővetkezőket mondotta : Az idén Szilveszter zavartan fog megállani a két esztendő határmesgyéjén. Nem tudja, kövesse e régi szokását és a jóreménység rózsás örömében rámosolyogjon-e az újévre, mely ránk köszönt, vagy engedje búnak a fejét azon való fájdalmában, hogy a búcsúzó ó-esztendő oly példátlanul kegyetlen volt, holott most egy éve ezt is hangos örömmel, bizakodó reménységgel üdvözöltük. Szeretne ezúttal is eltelni a jobb idők várásának virágos kedvével, szeretné szemét rászegezni egy, biztató csillagzatra, mely a jövendőt vigasztalóbbnak festi a múltnál, ám hiába erőlködik, tekintetét csak nem fordithatja el a holttestek takarta mezőségekről és nem űzheti el magától a haldokló utolsó sóhajának vizióját. A szilveszteri probléma máig sincs megoldva. Vannak, kiknek jóérzcse azt súgja, hogy az elesettek emléke, iránt való kegyeletünk megtilt minden vigadozást, hogy a hitvesek, anyák, jegyesek fájdalmát nem sértjük meg cigány zené jével, poharak csengésével. JVlások^meg ugy vélik, bogy soha több okunk nem volt a vigadozásra, mint mikor az átokkal vert tizennégyes esztendőt bucsuztatjuk és soha megokoltabb nem volt a reményteljes várakozás, mint most: hogy az újesztendő kegyelmesebb lesz hozzánk, mint volt az, melynek a sarkára hágott. Ezt a problémát ma nem is lehet megoldani, legfeljebb egyszerűsíteni lehet. Azzal már ma tisztában van a jóérzés, hogy a más esztendei Szilvesz terek hangos dobzódása, féktelen jókedve és ezer kedves bohósága az idén nem volna helyén. A muló esztendő megérdemelné, hogy sirján a legvígabb tórt üljük, de viszont nem feledhetjük, hogy ez a közös nagysir sok ezer drága más sírhalmot ölel magába, melytől most veszünk fajdal mas bucsut. A problémának ezt az élét máris letompította nemzeti érzésünk kegyelete, mellyel ha megegyezik is, hogy ám szokás szerint ünnepelje meg Szilveszter éjszakáját az, kit a maga személyében nem sújtott mélyen a háború, ennek az örvendezésnek tapintatosnak és határok közé szoritottnak kell maradnia, hogy ujjongó kedve ne érintse kíméletlen illetéssel másoknak mély és szent fájdalmát. Hogy pedig egyáltalában helyénvaló-e a vigasság ? Ezt mindenkinek az érzése és az alkalom fogja eldönteni. Ha lesz alkalmunk, okunk az ör vendezésro, akkor lesz Szilveszterünk az idén is, mert hiszen a diadal hireit megünnepeljük hétköznapon is és nincs semmi okunk, hogy ebben a tekintetben éppen Szilveszterrel tegyünk kivé! telt. Ugy gondoljuk tehát, hogy Szil! veszter sorsát a december 31 i harc téri helyzet fogja meghatározni s ezért nincs értelme az előre való fogadkozásnak. Ez a helyzet pedig semmiképpen sem lehet olyan rossz, hogy a teljes tartózkodást kényszerítse ránk, de olyan jó sem, hogy teljesen feledtetné velünk az esztendő áldozatait. A leghelyesebb tehát, ha nem cselekszünk közös elhatározással és az egyszer lerázzuk magunkról a konvenció kényszerét. Cselekedjék mindenki őszinte érzése szerint, aszerint, amint a vígságra vagy a szomorú gyászra van több oka. Azt azonban senkinek sem súghatja őszinte jóérzése, hogy vigadozásában oly harsányan köszöntse az uj esztendőt, mintha mi köze sem volna a muló esztendő feledhetetlen halottaihoz. Uj hadiadó . . . — A nagyobb jövedelmek után. — A pénzügyminiszter a mult hetekben törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, mely az ország nagyobb jövedelemmel rendelkező polgárainak adóerejét veszi majd igénybe és arra fog szolgálni, hogy tizenötmillióra előirányzott uj adóbevételéből a kormány a háború pusztításai által előidézett sok nyomorúságot enyhíthesse. Az uj hadiadó, progresszíven emelkedő, százalékos jövedelmi adó, melynek a sokat emlegetett és végrehajtásra nem került Wekerle-féle adótörvény szolgál bázisul. Bizonyos változtatásokkal ezt használta föl a Teleszky féle javaslat. Az uj adó egyszersmindenkorra és csak az 1915. évre szóló érvénynyel lép majd életbe. Terhel pedig Bevonuló katonáknak finom, fehér gyapjú és drap teveszőr takaró! • Gyapjú pokrócokban igen nagy választók • IIKÜ'D'S Z E S KOEEI 3>T rxag-^rdxij^d^áToa^ru