Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-08-23 / 34. szám

XXIV. ó-vfolyam. ^árpa* 1914=. arixg-u-szt-ix9 23. 34:. SZéiXTL PAPAI KOZIJNY Közérdekű független hetilep. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésóben. Az i A magyar nö ma már nem az az érzéketlen báb, akit annak idején Vö rösmarly oly kemény szavakkal dorgált. Ellenkezőleg, a mi korunk magyar nője minden szépért és jóért lelkesedik, ö olvassa és veszi a legtöbb magyar könyvet, ö tudja módját annak, hogy kell nyugati kulturát a magyar földbe átültetni, a modern eszméket erős magyar érzéssel és akarással összepárosi tani, ö siet mindenekelőtt a társadalom sebeire balzsamot készíteni, az ügyefogyottakon, a nyomorultakon segíteni, a társadalom mostohagyermekeit s kitaszítottjait a porból fölemelni. Manapság el sem képzelhető, meg sem valósitható emberbaráti akció nők közreműködése nélkül. Akár elhagyott gyermekek megmentéséről, akár szerencsétlen tüdőbetegek rendszeres gyógyításáról, akár hadbavonult tartalékosaink s népfölkelök itthonmaradt családjainak fölsegitéséröl van szó: mindig és mindenhol a nők nemesebb érzelmeire és társadalmi munkájára appellálunk. A legéletrevalóbb philanthropikus eszmék is halvaszülötteknek tekinthetők, ha a nőket nem hívjuk föl küzdőtársaknak az eszme megvalósítására. E küzdelemhez szükséges erőforrása a gyengédebb, finomabb, nemesebb érzésben rejlik, ami a nőnek kiváltságos lelki tulajdonsága. A válságos, nehéz idők, a szenvedések még inkább táplálják, fejlesztik, finomítják ezeket az érzelmeket. A nő túlfeszített érzelmeinek húrjai minden legkisebb érintésre megrezdülnek. Nem szabad tehát tőlük rossz néven venni, ha -az általános lelkesedésbe a fájdalomtól, zokogástól elcsukló hangjuk vegyül, ha az ö szivük az aggodalomtól összeszorul, amikor a férfi keble a győzelem biztos reményétől, az erő tudatából táplálkozó önérzettől tágul, ha ö csügged, mikor mi bizakodunk. Hogyne sirna, csüggedne a nővér, kinek fivére, a hitves, kinek férje, a menyasszony, kinek vőlegénye, az anya, kinek fia megy el a viszontlátás bizonytalan reményében a százszoros halált osztó csaták tüzébe? És én mégis azt mondom nektek fájdalmas szivü testvérek, menyasszonyok, feleségek és anyák : Ne sírjatok! A háború nem oly rettenetes pokol, mint a milyennek ti azt a képzelet felgyújtotta vérvörös fényben látjátok. Szeretteitek tízedrész akkora veszélyben sem forognak, amint ti képzelitek, mert a mieink bátrabbak, erösebbek, jobbak, eszesebbek, tanultabbak, hasonlithatlanabbul kitűnőbb vezénylet alatt, tökéletesebb fegyverrel harcolnak, mint nyomorult, piszokban fetrengő, lelki sötétségben tévelygő, az éhségtől ellankadó ellenségeink. Erőt ad nekik az a tudat, hogy mi részünkön az* igazság, hogy ők nemcsak népünk, hazánk becsületéért, hanem házitüzhelyük, fészkük biztonságáért és tiértetek harcolnak. Tudják, hogy életünket, vagyonunkat és hajlékunkat védelmezik. A közös veszély tudata forrasztotta egybe a béke idején annyira széthúzó népelemeket: a szlávokat, románokat, németeket és magyarokat. Az ember akkor értékeli leginkább kincseit, mikor ki van téve annak a veszélynek, hogy elveszti azoTÁRCZA. i. Brunner szokott üzleti lépéseivel, mély gondolatokba elmerülve haladt a Váci-köruton, midőn egyszerre csak egy férfiúba beleütközött. Csak midőn föltekintett, látta, hogy testvéröccse, Gyula az a férfi, ki az összeütközési pontot szolgáltatta. — Szervusz, Károly, hová sietsz? Hogy vagy ? — szólítja meg a sietőt. — Szervusz. Ide sietek, ebbe az üz letbe. Még egy üzleti ügyet akarok ma le bonyolitani. — Üzleti ügyet ? Este hét után ? Hát nem érsz rá egész nap üzletek után futkosni, még az esti órákban is sajnálod magadtól a nyugalmat? — Kedves Gyulám, aki Pesten meg; akar élni ós tisztességesen eltartani családját, annak dolgozni kell, annak nem szabad az órára nézni, hanem minden alkalmat meg kell ragadni, mely a pénzszerzésre kínálkozik, ha mindjárt éjfélt mutat is az óra, amikor az alkalom mutat kőzik. — Mit mesélsz nekem családról, hiszen nincs egy gyermeked sem. Aztán jól tudom, hogy már nyolcvanezer koronád van a takarékpénztárban. Károly, szentelj nekem saját életboldogságod kedvéért egy negyed órát! Igen fontos beszélni valóm van veled. Előbb ezt az üzletet meg akarom kötni, aztán rendelkezésedre állok. Bemegyek ebbe az üzletbe, egy negyed óra múlva visszajövök. Addig várj meg itt az utcasarkon. A fiatalabb Brunner türelmesen várt egy negyed órát, de midőn 20, sőt 25 perc is elmúlt, türelme fogyni kezdett, de emellett széniét egy percre sem fordította el az üzletajtóról. Végre jó fél óra múlva jött bátyja. — Nehezen ment a dolog az ipsével, de végre is kötélnek állott. No most hallgatlak, csupa fül vagyok. — De itten az utcán nem mondhatom el, amit akarok. Jer be a szemközti kávéházba, ott találunk egy bizalmas asztalt, hol zavartalanul beszélgethetünk. — Tudod, én elvből nem teszem be lábamat sem kávéházba, se más mulató helyre. Nem lenne e jobb hozzám feljönnöd, ottan senki sem háborgatna és Elzám is örülne, ha láthatna. Úgyis olyan keveset koptatod a mi küszöbünket! — Majd máskor elmegyek hozzátok, de most négyszemközt kell veled beszélnem. — No hát menjünk a Báthory-utcába ós a szomszédos mellékutcákba, ott most nem sokan járkálnak, hát tetszésed szerint beszélgethetünk. — No jó, legyen amint te akarod. Tudod, mi újság? — Majd megmondod. — Lujza sógornőnk férjhez ment. — Ez az a nagy újság életbevágó fontos dolog? Engem ez egy cseppet sem érdekel. Meghalt a gyermek, megszűnt a komaság. — Az igaz De a dologhoz mégis igen nagy közöd van. — Mennyiben ? — kérdé az idősb testvér. — Amennyiben a te sorsod egészen hasonló szegény megboldogult János bátyánkéhoz. — Hogy-hogy? — Hát ugy, hogy szegény testvérünk is éjjel nappal lótott-futott az üzletek után. Nem is élt, csak dolgozott. A nagy munkában nem is ért rá a legcsekélyebb szórakozásra, sőt a pihenésre sem. Ő sem járt sem kávéházba, sem színházba, sem más szórakozóhelyre, sőt azt is sajnálta magától, hogy nyáron néhány hétre egy hűvös nyaralóhelyre, vagy fürdőbe mer.t volna, pedig tehette volna, mert gyermekei nem voltak, mint neked, emellett évenkint 20—24 ezer koronát keresett. Szegény Jánosunk nem volt más, mint egy pénzkereső gép. De bezzeg Lujza sógornőnk nem vont meg magától semminemű szórakozást. Mig bátyánk üzleti ügyekben vidéken éjjel-nappal utazott, lótott-futott, addig ő színházakat, kabarókat,