Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-08-23 / 34. szám

kat. Ez a sok népelem, mely a béke idején annyit békétlenkedik, annyit elégedetlenkedik, most a veszély idején mégis belátja, átérzi, hogy a Habsburgok kormánypálcája alatt, Szent István koronájának árnyékában mégis nagyobb a szabadság, biztosabb a lét, kellemesebb az élet, ozondusabb a levegő, édesebb és bőségesebb a kenyér, mint a világ legnagyobb részében, más uralkodó alatt, más kormányforma mellett. Ne sírjatok nők, gyógyítsátok be szivetek vérző sebeit! Ezt a harcot meg kell vívnunk. Ha a mi véreink nem siettek volna a határra, nkkor a tatárcsordáknál nem sokkal jobb, vad, kulturátlan hordák rontottak volna be hozzánk, árasztották volna el halmainkat, hegyeinket és síkjainkat. Ezek a félbarbár, szappant csak hírből ismerő, rongyos, éhes hordák, kik előtt semmi sem szent: sem a gyermek ártatlansága, sem a nők becsülete, sem templomaink szentélyei, sem a tudomány csarnokai, sem az emberszeretet hajlékai, sem az égető sebektől szenvedő betegek fekvőhelyei, irigy, kegyetlen dühvel berontanának hozzánk. Felperzselnék nyájas falvainkat, virágzó városainkat és nemzetünk szemefényét: fővárosunkat. Elrabolnák mindenünket, tönkretennék mindazt, amit ezeréven át magyar elme kigondolt, magyar erő teremtett. Kipusztítanák még a jövö nemzedéket is, mert vadállati dühükben még a gyermekeket is agyontaposRaáb Emi vendéglője Rákóczi-ii. 12. sák, állati vágyaikban ártatlan hajadonokat, tiszta anyákat megfosztanak attól, ami nélkül az élet elvesztette előttük becsét. Ne sírjatok nők, mert mikor fér jeitek, atyáitok a harctérre siettek, meg; dönlhetlen ércfalként visszatartják azon ; megszámlálhatatlan, vad, kíméletet, em! beriességet nem ismerő hordák bej özönlését, megvédelmezik a ti kedves, i puha, meleg fészketeket és a ti becsületeteket. Ti pedig, kik itthon maradtatok, vigasztaljátok meg a vigasztalásra szorulókat, törüljétek le könnyeiket, nyájas, barátságos beszédetekkel feledtessétek el velük fájdalmukat. Ha találtok síró gyermeket, akinek atyja fent északon, vagy lent délen harcol a ti biztonságtokért, a ti életetekért, hajléktokért és j legdrágább javaitokért, simogassátok | meg fejét, becézgessétek, dédelgessétek öt! Szerezzetek neki örömöt és ne hagyjátok öt nyomorúságban ! Takarékoskodjunk! Többször megmondották már, hogy a háború sikerét nem csupán a harctéren döntik el. Ezt a sikert igen hathatósan előmozdíthatja az az állapot, amelyet az itthonmaradottak teremteni tudnak. Ha nyugalom, békesség, a jövőben való bizakodás tölti el a lelkeket itthon, ebből a „háttérből" a küzdő sereg is erőt merit. De hogyan teremthető meg a koncerteket látogatott, zongorázott és sohasem egyedül, hanem mindig, kellemes társaságban — szeretőjével. És tudod most kihez megy férjhez és kinek viszi azt a szép vagyont, amelynek fáradhatatlanul való, pihenés nélküli szerzése testvérünket a korai sirba vitte ? Volt szeretőjéhez, Réthy Lothárhoz. — Mondasz valamit, Gyulám! — No ugy-e bár, van közöd a dologhoz ? Te is fáradozol egész nap, még az esti órákat sem szánod a pihenésnek, sőt tudora, hogy elmúlnak hetek, míg egyszer ágyban pihensz, mert a nappalokat mindig az üzleteknek szenteled, csak éjjel utazol. Emellett az élet legkisebb öröméből sem veszed ki részedet. Ne tiltakozzál! Akinek nincsenek gyermekei, annak a családi életben sincs semmi öröme. És mindez miért? Hogy te is a sok munkától, fáradságtól, az üzleti életet nyomon kisórő izgatottságtól korai sírba dűlve, kedves, jól mulató, kényelmesen szórakozó, életét kellemesen töltő hitvestársadnak majdan 200 b«er korona helyett 600 ezret hagyhass örökségül és ide genek duskálkodhassanak a javakban és vásárolják meg az élet minden örömét azért a pénzért, amelyért, te egész életeden át dolgoztál, izzadtál, fagyoskodtál, álmatlankodtál, nélkülöztél és szenvedtél. No raost mond, hogy nem érdekel a dolog ? Én teljesítettem testvéri kötelességemet. Isten veled! II. Testvére szavai szeget ütöttek Brunner fejébe. Különösen felizgatta az a sietés, mellyel sógornője az özvegyi fátyolt eldobta. Szegény fivére ! Ha sejtette volna, hogy felesége olyan hamar más karjaiba dül, ha tudta volna, hogy élete munkája árán szerzett vagyona idegen kézbe kerül, hogy az ő pénzével azok fognak léháskodni, mulatni, vigadni, dőzsölni, kik élete boldogságát meglopták, mig ő értük dolgozott, fáradozott, nélkülözött: dehogy tette volna az éjjelt és nappalt egyenlővé a munkában, dehogy vonta volna meg szemétől az álmot, testé tői a kényelmet, szellemétől a szórakozást, szivétől az élet örömeit, csakhogy nejének (és szeretőjének) rózsás jövőt biztosítson. Pedig ő is ilyen sorsra jutott volna, ha fivére idejekorán világosságot nem gyújt lelkében. Végtelen hálát érzett fivére iránt, hogy kinyitotta szemét. Oh, ő nem lesz oly együgyü, mint boldogult testvére, ő nem fogja feláldozni egész életét felesége kedvéért, ki szépen, kényelmesen éli világát, sétál, színházba jár, zsurozik, talán barátokat is fogad, mig ő üzletek után lót-fut, a vasúti kupé kemény padján álmatlanul tölti éjjeleit, göröngyös, rossz vidéki utakon döcögős parasztszekereken rázatja magát, utálatos korcsmai koszton rontja gyomrát. Ez mind meg fog most változni! Nejének nem szólt seramit, de egész életmódját fokozatosan megváltoztatta. A nyugalom, békesség és bizakodás háromsága? A különböző módok között majdnem az első helyet foglalja el az, hogy az itthonmaradottak szükséget ne szenvedjenek. A háború a gazdasági élet több ágát sorvasztotta el. A termelés tempója majdnem mindenütt meglassult. Az áruk ennélfogva csekélyebb menynyiségben kerülhetnek a piacra. Ez ellen a baj ellen csak egyféleképpen lehet védekezni. Ugy, hogy igényeinket mérsékeljük. Más szóval takarékoskodjunk, huzzuk össze magunkat. Azok a családok, amelyeknek eltartói hadba vonultak, minden felszólítás nélkül is meg fogják ezt cselekedni. Ezeknek a családoknak a jövedelme csökkent, a kiadásokat tehát redukálni kénytelenek. De igen sok olyan család van, amelynek bevételei a régiek. Ezek, mintha tudomást sem vettek volna a háborúról, a bőség megszokott kereteiben élnek tovább. Nos, a takarékosság parancsa ezeknek is szól. Ha takarékoskodunk, ha számüzünk asztalunkról egy-két nélkülözhető ételt, ha ahhoz tartjuk mindenben magunkat, „csak ami igen szükséges", akkor a készletek, amelyeket a megbénított gazdasági élet nem táplálhat többé tetszés szerinti mértékben, tovább fognak tartani. Addig, mig ezek a készletek tartanak, a nyugalom, békesség és bizodalom alig ingatható meg. Éppen ezért a készleteket nem szabad elpazarolni. A sivatagon keresztül hatoló karaván a magával vitt viznap bizonyos óráiban eljárt üzletei után, de nem erőltette meg magát, hanem szépen kényelmesen végezte dolgát, melyet ugy rendezett be, hogy bőven jutott ideje pihenésre ós szórakozásra. Ebéd után egy félórát sétált, azután kávéházba ment. Ott átfutotta a képes lapokat, azután egy óráig kibicelt. Jó és gyors felfogása lévén, ttamar behatolt az alsós rejtelmeibe, pár íiónap múlva naponkint 3—4 partiét maga is játszott, 3 óra után megint dolgai után járt, de hatkor bevégezte azokat. Hat után ismét szórakozásai után járt. Ismerősei, üzletfelei nem győztek csodálkozni, hogy azélőtt olyan szolid, vas szorgalmú, túlságosan takarókos Brunnert minden nap kávéházban, társaságban és színházban látták. De látván, hogy azért üzletét sem hanyagolta el, nem rosszalta senki ezen metamorphosist, ellenkezőleg ugy nyilatkoztak : — Végre valahára megjött az esze: Csak feleségének nem tetszett ez a változás. Háztartása ugyan ezentúl is ugyanazon keretek közt maradt, mint amelyek közt ezelőtt mozgott, ugyanannyi ruhát és kalapot vásárolt, ugyanazon szórakozásból vette ki részét mint férje életmódjának átalakulása előtt, de hem tudott belenyugodni abba, hogy férje most szándékosan csak kevéssel többet keresett, mint amennyit kiadtak, hogy vagyonuk csak nagyon lassan növekedett.