Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-07-12 / 28. szám

mint kartársaim vendége s dr. Fürst Sándor járásbiró ur ösmeröse, kinek fiával, Ivánnal együtt tanulnak a műegyetemen. Hogy ennek a tanulmányútnak mi a célja, erről kartársaim, ha megjönnek, maguk lesznek illetékesek beszámolni; én csak kiolvasom a térképről, mit lehet keresni Ivilikiában ? Mondják s talán kiáltják is némelyek, „Ahá! Kilikia a kiszemelt gyar mat 1 Erre kell a sok uj hadihajó ! E miatt a győri ágyúgyár! Nem kell nekünk a gyarmat; szegények vagyunk gyarmatosításra!" Szomorkodva tudok csak e türelmetleneknek válaszolni, hogy Törökország nem nyújtana segítőkezet ahhoz, hogy vilajetjéből — osztrák-magyar gyarmatot csináljanak ; pedig török hatóságok jóakaratú támogatásával, egy előkelő török ifjú közreműködésével megy végbe a tanulmányul. Utcsi nálás, erdöirtás, közlekedés az einbe rekkel bizonyára nem gyarmatszervezés, mégis kezdete, alapja a művelődésnek. Utasaink Konstantinápolyból átmennek az ázsiai partra s Kóniáig az anatóliai vasúton mennek vagy 500 kilométert; innen Kilikiábaaz uj bagdad vasút — vagy 300 kilométerre;Kilikiában kis távolságra járt már 25 év előtt is vonat, t. i. Szelevkétöl Adanáig ; javarésze azonban most van épülőben Bagdad felé, a Tigris-Eufrates völgyében, amely méltó versenytársa lesz, ha megkészül, a szibériai vasútnak, ugy a terep nehézségei miatt, amerre vonul, mint közgazdasági s tudományos je lentösége miatt ama területeknek, me lyeket a világforgalomba bele fog kapcsolni. Azt mondják tudósok, hirdeti a turáni társaság is, hogy fajrokonaink, a szurnirok a Tigris-Eufrates völgyében alapították az első államot 4—7000 évvel Krisztus születése előtt! Az ö culturájukon emelkedett a babylon, az asszír, a phenikei, aegyptomi műveltség ; de annak a szumir, turáni műveltségnek homokkal beárasztott emlékeit mi magyarok lennénk hivatva fel tárni, vagy legalább magyarázni, mint rokonfaj ; ezt sürgeti Martha francia nyelvtudós is pár hónap előtt az etruszkusokról irott müvében is, kiket szintén iuránoknak vévén föl, inegta! nulta, hypothesise érdekében, nyelvűn ket s a magyar nyelv ismerésével több etruszkus nyelvemléket tud megfejteni, ami enélkül nem sikerült. Dicsőség azon férfiaknak, akik magyar tudományos, vagy gazdasági életünket, ha bármi szerény kötelékekkel is, bele tudják kapcsolni a nem zetközi élet forgalmába 1 Én, ha rajtam áll, nem mentem volna a török fővárosba az Aldunán, de Bosznián keresztül; Szerajevóból Mitrovicáig vasút vezet; innen hiányzik az összeköttetés Makedonián keresztül Szalonikiig ; de ettől kezdve ott vagyunk Bulgáriában s Bulgária már barátunk, akár Törökország. Amikor azonban kivonultunk No vibazárból, hogy annál biztosabban magunkhoz csatolhassuk Boszniát, biz a szláv törzsek egyesültek (Montenegró és Szerbia); e termékeny Makadóniát pedig elszakították Törökország testéből s megtartották maguknak ; igy Bosznia megszűnt kapcsolatul szolgálni Törökország felé ; Törökország pedig a kap csolaton, jó szomszédságon kivül elvesztette éléstárát, Makedóniát. Mit keresünk tehát Kilikiában ? Elsősorban az elvesztett balkán tartományokat pótló éléstárakat: Kilikia akkora lehet, mint Erdély-; Kis-Ázsia, mint az egész osztrák-magyar monarchia s ázsiai Törökország legalább tizakkora, mint hazánk, lakossága azon ban nem több ; tehát népszerűsége 7|

0 annyi, mint hazánké, 4—5 ember jut átlag egy négyszög kilométerre; még Bosznia is legalább ötször ily sűrűen lakott! A propagatióra böterület kínálkozik. Vasútja van ázsiai Törökországnak 1600 km.

; Magyarországnak 17.000 s mivel ázsiai Törökország tizakkora, mint Magyarország, hazánk vasúthálózata százszor sűrűbb, mint az ázsiai török! Mekkora távlata a produktív munkásságnak ! Gazdák, mérnökök, vasútépítők, gyárosok számára szüret lesz ott egy emberöltön át. Mit hozhatunk mi Kilikiából ? Én nem jártam ott, csak könyvből tudom, hogy nyugati része hegyes, a keleti termékeny; a hegyes rész kalózai a Kr. e. első században 40 éven át ingatták a római birodalom alapjait azáltal, hogy elfogták a Syriából, Aegyiptomból Itáliába igyekvő gabonaszállító hajókat s éhínséggel fenyegették a vi lágbirodalom polgárságát! Igy a köves Kilikia! Mi van a síkságon ? A Taurusz és Anlitaurusz hegyek között van az északra nyiló kilikiai kapu; az Antitaurusz és Amanusz között a szíriai kapu, mindegyik egy-egy folyó völgyével. Aki ezt a két kaput bírja, jóformán ura Kis-Ázsia belföldjének s a termékeny Szíriának és Mezopotámiának ! Mi ezen helyeken közlekedési eszközöket teremtve, vagy legalább megteremtésüket elősegítve, támogatva, az ősrégi karaván utak kulcsait tartjuk HL 12. Tudora, hogy szeret valakit és engem azért taszított el ily ridegen magától, de megbánja még, csakhogy akkor már későn lesz, mint ahogy már most is későn van. Engem beteggé tesz, megsebzi a szivemet, de nem baj ! Én azt is csak elszenvedem, amig élek. Csak az fáj legjobban, hogy nem tartotta be igéretét. Emlékszik-e arra, amikor megengedte, hogy megcsókoljam, amit köszönök és soha nem felejtek el. Emlékszik-e, hogy akkor mit igért ? De miért ígérte, ha tudta, hogy nem fogja beváltani ? Vagy azért hagyta magát tőlem megcsó kölni, mert látta, hogy mennyire szeretem és hogy teljesítse egy régi kívánságomat ? Fájó szívvel gondolok most vissza arra az első csókra, mert ha tudtam volna, hogy az lesz az utolsó csókom, akkor nem kívántam volna, nem vágyódtam volna érte. A felkelő napsugárnál fényesebb a te fényesen csillogó két szemed ! Nem fogom azt a napot elfeledni, amikor téged kezdtelek szeretni. Kimondhatatlanul fáj, hogy ezt a le velet kell megírnom, de hiába, nem segít hetek rajta. Nem akartam, de nem tudnám azt kiállani, hogy el ne búcsúzzak magácskától. Az igaz, hogy elbúcsúztam, amikor legutoljára elváltunk, csakhogy akkor még nem tudtam, hogy azzal örökre elbúcsúztam. Soha nem hittem volna, hogy ez meg fog történni. Megbántani nem bántottam meg, tehát bocsánatot kérni nincs okom, de mégis, ha gondolja, hogy valamivel megbántottam, akkor kérem, bogy bocsásson meg. Oka nem volt a hidegségre és igy nem tudora, miért bánt igy velem. írhatnék most is olyan levelet, mint eddig irtam; forrót, szerelmeset, de nem teszem, mert nem akarok mégegyszer olyan csalódást át élni, mint a mostani. Ezt elfeledni soha nem fogom, mert szeretem és a válás megsebzi a szivemet, ami örökké fájni íog, de álmodni, álmodni nem szabad felőled, mert másnak Ígérted szerető szivedet. De még az nem volt elég, hogy azzal fájdalmat okozott nekem, hogy raagácska nem irt, hanem meggátolta ebben még a testvéreit is, hogy még nagyobb fájdalmat ! Ezt lejteni. okozzon. Nern! Ezt soha nem fogom elfeMost pedig arra kérem, hogy mindezek dacára magácska se felejtsen el. És ha majd valaha azé lesz, aki miatt engem eltaszított magától, akkor is gondoljon néha arra, aki magácskát mindig igazán, tiszta szívből szereti. Akkor legalább az lent a mocsár mélyén, ahova letaszította, egy kis enyhülést, egy kis megnyugvást, egy kis gyógyulást érez megsebzett szivében. És ha majd valamikor ez a kegyetlen véletlen akárhol összehoz bennünket, ha találkozunk, akkor köpjön le, mert egy olyan rongy, mint én leszek akkor, megérdemli ezt. Igen, rongy leszek, de nem a testem, vagy a ruhám, hanem a szivem ós azt is magácska tette azzá. De mit törődik olyankor az ember valamivel, ha egy rongyot, egy foszlányt lát maga előtt, hogy miből lett ós ki tette azt ronggyá, ha egyszer rongy, nem érdemel mást, minthogy még jobban a sárba tapossák, mint amennyire benne van. Igen, ezt tegye meg, ha lesz szive hozzá, mert akkor nem érdemiek mást. Ha ronggyá tett, akkor taposson bele a sárba, mélyen, hogy ne lássanak az emberek, mert én akkor már szégyelnék a szemük elé állni, hogy egy leánytól, aki már akkor büszke, gőgös asszony lesz, ennyire összehagytara magara cafransioini ... Ez tehát az a levelem, amit többé soha nem fog egy taásik kisérni. Magácskának nem fog ez fájni, sőt talán örül is neki, hogy lerázhatott a nyakáról, de igenis, fájni fog nekem, mert én magácskát soha nem fogom elfelejteni. Álmomban is csak te voltál, de te meg sem hallgattál! szivem meghasad utá nad, Isten veled hűtlen lány 1 Még egy kérésem van, amit kérem, hogy teljesítsen, még pedig az, hogy őrizze meg a fényképeimet olyan gonddal és szeretettel, mint

r ahogy én is megőrizem a magácskáét. És néha, ha majd valamikor a kezébe kerül, akkor jussak majd eszébe. Ha te engem ugy szeretnél, mint ón szeretlek tégedet, akkor nem adtad vón' oda másnak a szivedet! Isten veled !"