Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-07-05 / 27. szám

legfényesebb bizonyítéka az én állásomnak. Az ipari és kereskedelmi életpályák között számos olyan van, mely egyenesen feltételezi azt, hogy annak a müvelője a kellő értelmiséggel biró és művelt ember legyen. És szomorú képe az egészségtelen társadalmi kialakulásnak az, hogy ezeket a foglalkozásokat nálunk túlnyomó részben még ma is olyan emberek űzik, akik értelmiségük alacsony színvonalánál fogva ezekre nincsenek praedesztinálva. Ezen állapotok szomorú kö vetkezraénye, hogy számos olyan ipari terméket, amelyet itthon is készite nek, régi időktől fogva a külföldről kénytelenek beszerezni, azok, akik az ilyen árucikkekkel szemben bizonyos fokozottabb igényeket támasztanak. Ezek közé sorolhatók kevés kivétellel úgyszólván az összes müipari foglalkozások. A székesfőváros az ipari szakoktatásnak iskolákat állit fel, mert köztudomásu dolog, hogy a műhelyekben nyert kiképzés gyakori ese tekben kevés értékű a pálya müvelésére. Amig azonban pl. a fényképezésnek Németország minden jelentékenyebb városaiban vannak szakiskolái, nálunk a székesfőváros most állított fel egy ilyen szakiskolát. — Elismerést érdemel érte, mert jobb később, mint sohasem ! Fájdalom, ez a szakiskola, mely rendeltetésének most fog átadatni, céljait sikeresen szolgálni azért nem tudhatja, mert csak nagyon is korlátolt számú tanuló befogadására van készítve, ami ter mészetesen értékét és jelentőségét is leszállítja. A vidék jelentősebb városainak kellene, a főváros példáját követve, a műipari szakoktatást szakiskoláknak felállításával fejleszteni, mert a főváros szakiskolái egymagában nem tudnak az egész országnak kellő számú műiparost és műipari segéderőt nevelni és teremteni. Most még néhány szót a nők pályaválasztásáról! A nők, azt lehet mondani, seregesen lepik el ma a kereskedelmi tanfolyamokat és ujabban a kereskedelmi középiskolákat is végzik. Túlnyomó részben az irodai foglalkozásokat hajszolják, elannyira, hogy ma már itt is a túltermelés előtt állunk. E túltermelés következménye nemcsak az, hogy a kereskedelmi irodákban a férfiak jelentékenyebb kisebb számban alkalmaztatnak, de az is, hogy a női munkaerőket értéküknek megfelelőleg nem díjazzák. És most vegyük szemügyre közelebről a női kereskedelmi alkalmazottak helyzetét. Amellett, hogy a női kereskedelmi alkalmazottak a kereskedői irodák részéről ma igen gyakori esetekben túlságosan ki vannak hasz nálva, — ami részben a nőnek gyen gébb önvédelmi képességére, valamint engedékenyebb hajlamára vihető vissza — fizetéseik a teljesített munkával szemben jóval kisebbek annál, amit ugyanezen munkáért a férfi alkalmazottaknak fizetnek. A házasság, a családalapítás — ha állásaikat meg akarják tartani — számukra ugyszól ván lehetetlen. A nőt áldott állapotábau az üzletekben és irodákban nem látnák szívesen. Ha férjhez megy — és ez nemcsak emberi joga, de egyben természetes hivatása is — — Igen, az esti vonattal. — Szervusztok! — Szervusz! — Kezeit csókolom 1 -- búcsúzott el Légrády is. — Te, Hedvig, üdvözlök mindenkit, — szólt utána Cecília. Amig Hedvig és Cecília búcsúzkodtak, Ibolyka a kezébe csúsztatta Légrádynak a kölcsönkért két koronát, aki azt csendesen meg is köszönte. — Ha most még jön valaki, amig tanulunk, azt megverem. — Zárja be az ajtót, — tanácsolta Légrády. — Azt nem tehetem. Tanultak tovább. Végre nagynehezen végig tudták egyszer egészen mondani. De amikor újra élőiről kezdték, ismét abba kellett hagyniok, mert kopogtattak. — Szabad. Az ajtó kinyílt és Irkó Lajos lépett be, Hedvig udvarlója, aki szintén az egyik fővárosi színháznak volt kedvenc művésze és most itt a társulatnál vendégszerepelt. — Szervusztok! — Szervusz ! — mondták a hölgyek. — Nem volt itt Hedvig? — De igen. Nem találkoztál vele ? — Nem. — Ülj le. — Köszönöm. Mi az, tanultok ? — Igen, azt szeretnénk. — Hát csuk folytassátok. Elkezdtek ismét tanulni. De mikor a hosszabb beszédhez értek, Irkó igy szólt: — Nem jól mondod. Ezt egész gyorsan, egy szusszal kell elmondani, mint ahogy Pesten mondták. — Én is mondtam már, — szólt Cecília félbehagyva a kézimunkázást. Kétszer-háromszor kezdték el újra, de Irkó mindig megállította, őket, mert még mindig nem találta elég gyorsnak. — Jól van. Most már ne szakíts többet félbe. Majd ha már jobban tudom, akkor gyorsabban mondom, — mondta Ibolyka mérgesen. — Jó, hát csak tanuljatok, elmegyek. — Szervusztok ! — Szervusz! — Hála Isten ! Csakhogy elment, — sóhajtott föl megkönnyebbülve Ibolyka. És mikor Irkó kiment, akkor lépett be a takarítónő. Elmondta, hogy kinél gyanítja az elveszett koronát és a gyüszüt és azután elment. — Folytassuk, — szólt Légrády. — Nem. Hiszen az ember igy nem tud tanulni, ha minden pillanatban zavarják. Menj haza és az előadáson majd vigyázz reám. Légrády elment. És ez mind egy rövid óra alatt történt. És még vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy egy primadonnának van elég ideje a tanulásra. No de azért Ibolykának az előadáson óriási sikere volt. hivatalától a legtöbb esetben előbb vagy utóbb meg kell vállnia. És ha a férj jövedelme egymagában nem elegendő a tisztességes megélhetésre, bekövetkezik a nélkülözések ideje és jönnek ennek a további szomorú következményei. A pályaválasztas kérdését oldjuk meg tehát higgadt megfontolással, gondos körültekintéssel. Jövendő boldogulásunk alapkövét fektessük szilárd talajba, hogy az épület, amelyet erre emelünk, jövendőnk biztos védőbástyája legyen ! Iskolai értesítők. i. E héten jelentek meg iskoláink egy részének értesítői. Köztük elsőnek a SzentBenedek rend főgimnáziumának csinosan kiállított értesítője dr. Teli Anasztáz gondos szerkesztésében. Az értesítőt Mátrai Guidó tanár 64 oldalra terjedő értekezése vezeti be, melyben „A cserkészet és az iskola* címen alapos tudással, széles látkörrel és kiváló paedagogiai érzékkel ismerteti az iskolának ezen uj nevelési segédeszközét. Értekezését azzal végzi, hogy : „Akik a cserkészetet megismerték, azok látják értékét is. Azok nem fognak ellene küzdeni s nem fognak fennakadni azon, hogy minden ifjút nem fogad magába. Ez lehetetlenség nála és pusztulását jelentené. Azok inkább égő vággyal néznek önzetlen emberek után, akik minden áldozatot meghozva az ifjúság rendelkezésére bocsájtják magukat és cserkész csapatokat alakítanak. Azok a mozgalomban előforduló hibákért nem a mozgalmat okolják, hanem a vele való visszaélést. Azok mosolyogva üdvözlik a „furcsa öltözetű" fiukat az utcán s tisztelettel tekintenek rájuk. Mint akik egy jobb és boldogabb emberiség fejlődését szolgálják!

8 Az értesítő közli a fontosabb rendeleteket, a tanári testület névsorát és társadalmi tevékenységét, azután az elvégzett tananyagot, majd rátér az iskolai ünnepélyekre, melyek közül az évvégi tornaverseny külön felemlítendő. A tanári kar több kirándulást rendezett, egyet Jákra Vasmegyébe a gyönyörű műemlék megtekintése céljából, a többiek, kisebb osztályú kirándulások a város határára őszi és tavaszi időben. A taneszközök, szertárak, a tanári ós ifjúsági könyvtár vétel és ajándékozás utján tetemesen gyarapodott. Az intézet 177 tanulót 200 korona értékű tankönyvvel segélyezett, különböző alapítványokból pedig a tanári testület Ítélete alapján 1689 K 23 f ösztöndijat kapott tiz érdemes tanuló. Az elengedett tandíj összege 1914 korona. Az iskolaév történetéből, fontosabb eseményei közül említésre méltó, hogy a megnyílt Vll-ik osztály számára nyilvánossági jogot kaptak. Az évzáró vizsgálatok junius 18—25. napjai között voltak. A Mária-Kongregáció ez évben is buzgó tevékenységet fejtett ki. A rendes tagok száma 35 taggal szaporodott. A rendes tanulók száma 303, a magántanulóké 11. Ezek közül megyebeli 169, más megyebeli 134. Előmenetel tekintetében tiszta jeles 31, jó 83, elegséges 150, elégtelen 39, ami elég kedvező eredmény. Az értesítőt mindenre kiterjedő gonddal a jövő iskolai évre szóló tudnivalók, a használandó tankönyvek jegyzéke, végre a tanulókra vonatkozó szabályrendeletek zárják be. — Szülök figyelmébe! Azon tanulóifjak, kik a győri iskolákba szándékoznak járni, teljes ellátásra felvétetnek Kluger Salamonnál Győr, Petöfi-tér 8.