Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-05-24 / 21. szám

Igazán méltányos tehát, hogy egy olyan állami középfokú iskolát is kapjunk, mely Pápa és vidéke lakossá gának érdekeit szolgálja. Ez az iskola kétségkívül el fog vonni az itteni két középiskola felsőosztályaiból 100—140 növendéket, de azoknak osztályai úgyis túlzsúfoltak. Ha a kath. és református főgimnáziumok felsőosztályainak növendékszáma a normálisra száll alá, a tanítás is intenzivebbé válhat. Aztán ügy védekben, orvosokban, tanárokban és mérnökökben egyáltalában nincs hiány, sőt az illetékes körök a tanulmányi idő tetemes meghosszabbításával törekednek az érettségizett ifjakat ezen pályákról elriasztani, hogy a már meglevő szellemi proletárizmus fenyegetőbb mértéket el ne ér liessen. Ugy hiszem sem a pápai orvosok sem az ügyvédek nem búsulnának, ha kartársaik száma legalább 10 évig nem szaporodnék. Az ő érdekük is, valamint a szülök nagyobb részéé, hogy a felállítandó hat felső kereskedelmi iskola egyikét Pápa város kapja meg. Ezzel ugyan a törne ges orvos és ügyvédgyártás veszedelmét nem szüntethetik meg egészen, de legalább csökkentik az áradatot. Tudom, hogy felsöipariskolára ta Ián nagyobb szükségünk volna, mint kereskedelmi iskolára. De most arról a kormány nem akar tudni. Ha egy jókedvű adakozó azt mondja valakinek: „Te aranypénzt akarsz, de én csak ezüstöt adok neked", akkor bo tor volna az az ember, ha azt válaszolná: „Ha nem adsz aranyat, az ezüstpénzt tartsd meg magaduak !" Ha mostanában nem kaphatunk felsŐipari iskolát, törekedjünk arra, amit elérhetünk. Még az egyes embert is kinevetik, ha légvárakat ostromol, hát még egy várost, melynek mégis csak több eszének kell lenni, mint Don Quijottenak. Ha most inegkaphatnók a felsőkereskedelmit, még az nem zárja ki, hogy a jövőben, alkalmas időben ipar iskoláért küzdhessünk. —i —ó. A pápai önk. tűzoltótestület jun. hó 7-én d. e. 10V-j órakor a városháza nagytermében tartja meg évi rendes közgyűlését. Ez alkalommal mint rendesen a választmány és parancsnokság beszámol a testület évi működéséről, melyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük: Tisztelt közgyűlés ! Ugy lehet minden évben panasszal kezdettük el évi jelentésünk előterjesztését s bár némely panaszunk, kívánságunk részben teljesedésbe is ment, mégis az elmúlt év gyakorlati oktatása ismét arra késztet bennünket, hogy mostani jelentésünket is pa nasszal és kérelemmel egészítsük ki. Már előző években rámutattunk arra, hogy testületünk csakis ugy tud megfelelni hivatásának, ha ahhoz kellő alkalmas eszközzel rendelkezik. Egy régi vágyunk — uj szerkocsi beszerzése —- teljesedésbe is ment. A város közönsége végre elismerte egyik jogos kívánságunkat s az 1913. év tavaszán beszerezhettük a már nagyon régen nélkülözött szerkocsit, mely a kívánalmaknak, a helyi viszonyok tekintetbe vételével, tel jesen megfelel. Ezen szerkocsi (a boroszlói hivatásos tűzoltóságtól lett véve, mely tüzőrség összes szereit autóra szerelte) beosztása annyira helyes és célszerű, hogy rajta mindazon szerek és eszközök, melyek a tűzhöz való megérkezésnél szükségesek, könynyen hozzáférhető módon elhelyezhetők. Hogy ennek fölszerelését némikép is megismertessük, fölsoroljuk nagyjából azon szereket, amelyek arra feltéve, abban elhelyezve vannak. A szerkocsi tetején 1 darab kétrészü támrudas kikuzó, két közönséges támaáztó, 1 darab háromrészü angol dugó és 2—3 drb. tetölétra foglal lielyet. A hátsó alsórészen 230—250 m., baloldali második rekeszében 80—100 m. tömlő, 2 darab állványcső, kulcsok ; hátsó felsőrészén jobboldalt, menetirányt tekintve, 15—20 vasvilla, középen 4—6 sugárcső, 6—8 fáklya, baloldalán 8—10 lapát, 8—10 kapocs, stb., közepén mindkét oldalon kivehető menlőszekrényy 2 drb. bontó fejsze, 1 darab régi ugróponyva, (mely mellesleg megjegyezve, olyan állapotban van, hogy annak használata csak annak ajánlható, ki öngyilkos akar lenni), fel van szerelve továbbá kézi világító eszközökkel s egy 20 1. űrtartalmú Schampion szénsavas kézi fecskendővel s több olyan dologgal, mely szükséges ugyan, felsorolása azonban sok helyet és időt venne igénybe. Ezen szerkocsi beállítása, mint azt több izben történt kivonukor tapasztaltuk, teljesen megfelel igényeinknek, de megfelel rendeltetésének is, mert ez a földszintes és alacsonyabb egy emeletes házak égésénél minden más szer mellőzésével sikerrel működik, mégis ezzel szemben számolni kell a város rohamos fejlődésével, mikor is tapasztaljuk, hogy a magasabb egyemeletes, kétemeletes házak, gyártelepek száma évről-évre szaporodik, nem zárkózhatunk el tehát annak kijelentésétől, hogy egy ilyen háztetejének égésénél, ahová a vizet közvetlen a vízvezetékből hatásos sugár alakjában fölvezetni nem tudnánk, a tűzoltóság a tüz megfékezésére képtelen lesz. Ennek okát előbbi években tett jelentéseink ben panaszlolt s még máig is fennálló állapotok adják. Tudva van, hogy magasabb épületek égésénél, hova vizet közvetlen a vezetékből nem szállíthatunk, a rendelkezésre álló fecskendők használatba vétele utján kaphatjuk azt. Az is tudva van, hogy a mi fecskendőinknek működésbe hozása és tartása nagyszámú emberi erőt igényel. És épen itt van a baj, bár teljes iparkodással azon voltunk, hogy testületünk létszámát a lehetőségig — Édes apám hallani sem akart arról, hogy Friedwald felesége legyek. Akármint igyekezett is, nem tudta tetszését megnyerni. Minden könyörgésemre azt az ellenvetést tette, hogy Friedwald életmódja, szokásai, vagyoni viszonyai nem nyújtanak elég biztosítékot arra nézve, hogy azt a jólétet megtalálhassam a családi körben, a melyhez otthon a szülői házban hozzá voltam szokva. — Ebben igaza is volt édes atyádnak. Friedwald keveset keres, sokat költ, szereti á vidám társaságokat, a gazdagon teritett asztalt, a jó borokat, a kártyát és a lóversenyt. — Majd leszokott volna mindezekről! — Tévedsz, Judit. Elismerem, hogy két szemed messze földön ritkítja párját szépségben. De nincs a világon olyan két szép női szem, melynek kedvéért a férfiak ezekről a dolgokról lemondani tudnának. — Én azt hiszem, hogy igaz szerelem mindenható. De hát hiába minden, édes apámat nem tudtam meggyőzni. Aztán nem is akartam súlyos betegségét lelki szenvedéssel súlyosbítani, nem akartam utolsó napjait elkeseríteni. Szegény apára biztos kezekbe akarta letenni jövőmet és szinte borzadott attól a gondolattól, hogy én esetleg szegénységbe jussak, nélkülözéseket szenvedjek. Nem tudtam volna lelkiismeretemre venni, hogy e félelem közepette hunyja le örök álomra szemeit. — Nem is lett volna érdemes. Látod, Friedwald nagyon hamar talált vigasztalást. Amint hallom, a vörös Krucsay Sárival jár jegyben, — szakította őt félbe Ella. — Legyen vele boldog ! — Azonkívül mindig szemem előtt lebeg szegény Annánk példája. O édes atyám akarata ellen nyújtotta kezét Vörösnek. Ismered szegénynek szomorú sorsát. Most azt sem tudjuk hol van, él-e, meghalt e ? Csak annyit hallottunk, hogy férje ütötte, verte, kínozta, megalázta, utoljára nagy nyomorban elhagyta kis lánykájával együtt. A beszéd fonala nagyon szomorú oldalra gömbölyödött. Ella pedig a természet tői vidám lévén, nem szerette a társalgás e nemét, valami kifogással.bucsut vett barátnőjétől. U. Kunossy az esküvőről meleg fészkükbe hazaérve, (Judit kívánságára sem lakomát nem rendeztek, sem nászútra nem mentek) szerelemmámortól ittassan átakarta ölelni bájos nejét. Judit indulatosan, nyersei, kifejtette magát az ölelő karokból és kétségbeesett indulatossággal kiáltott férjére : — Hagyjon békét! Kunossy ismerte Judit szerelmi történetét, mert felesége maga feltárta előtte beteg szivének sebzett állapotát, tudta, hogy csak atyja akaratának engedelmeskedve kötötte a sorsát az övéhez. Rövid mát kaságuk alatt Judit nem engedte meg a legkisebb bizalmasságot sem. Kunossy tudta, hogy feleségét előbb meg kell hódítani, de ismerte saját lelkét, jellemét és hódító fér fiasságát, nem kételkedett abban, hogy előbbutóbb győzni fog Judit hidegségén. Azért nagy örömmel togadta Juditnek amaz indítványát, hogy a mátkaság idejét lehetőleg rövidítsék meg és tartsák meg minél előbb az esküvőt. Az egyházi szertartás után lakásukba érve, megszédítette, megfosztotta önuralmától az a tudat, hogy ezt a gyönyörű, minden kiváló testi és szellemi tulajdonságokkal felruházott világszép asszonyt, ki maga Volt a báj, kellem, jóság és szelídség incarnátiója, övének mondhatja. Judit hidegsége azonban csakhamar észretéritette ós önuralmának teljes birtokába juttatta. Nem esett kétségbe, hanem rögtön hozzálátott hódítási tervének kiviteléhez. Nem mutatta, hogy sértve érzi magát. Udvariasan, minden irónia és hidegség nélkül mondta : — Bocsánatot kérek. Egy pillanatra elragadott hevem. De többet nem fogok alkalmatlankodni. Judit megszégyenült, midőn férje természetes jogának igénybevételéért bocsánatot kórt tőle. Kunossy nem hivatkozott férfi jogaira, nem közeledett bizalmasan' fiatal nejéhez, még ujja hegyét sem csókolta meg; de nem is kerülte, nem mutatta, hogy neheztel. Nem is volt hideg, mint a jégcsap. Ellenkezőleg, ugy viselkedett vele, mint jó pajtás, de mint tíly pajtás, ki társát tiszteli is. Kunossy barátai körében mint kitűnő társalgó, jó elbeszélő és szellemes élcelő volt ismeretes, aki azonban alkalomadtán komoly