Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-01-18 / 3. szám

IXIXIIV- évfolyam. Pápa, 1914:. g a,m_-uLá:i? 18. 3- szárm. JNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZET ESI ARAK : évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K F RIGY E ,8. HIRDETÉSEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. isi tisztvi Városunk fogyasztási adóhivatalának tisztviselői kérvényt intéztek a regále bizottsághoz, — mint döntő fórumhoz —, melyben aziráut folyamodnak, hogy tekintettel az 1913. évnek a fogyasztási adó, vám és helypénz tekintetében alaposan megcsappant jövedelemből reájuk eső jutalékról, melyről természetesen ők, kiknek hivatalbeli működésük ugyanaz marad, nem tehetnek, a város részéről némi remunerációban részesitessenek. A fogyasztási tisztviselők mikénti működése és agilitása nagy befolyás sal van városunk háztartására és ezen körülmény teszi kötelessógünkké

; hogy ezen kérvényt egész terjedelmében — már lakosságunk teljes tájékoztatására is —, egész terjedelmében a következőkben közöljük: Tekintetes Jövedéki Bizottság! „Alulírottak a legmélyebb tisztelettel bátorkodunk a Tekintetes Jövedéki Bizottság szine elé azon alázatos kérelmünkkel folyamodni, miszerint a már több izben megkérel mezett bor , hus- és szeszfogyasztási adópótlék jutalékát nemcsak ideigle nesen, hanem állandósítva az összszemélyzet javára a többi jövödelmi ágak ! ntán élvezett 10 és fél százalékra felemelni szíveskedjék, mely kérelmünki kel a következőkkel vagyunk bátrak | támogatni : Sajnos és elég szomorú dolog, hogy az elmúlt 1913-as év oly eredménnyel záródott, amely mint alantabb felsoroljuk, Balla Miksa részére 546 K 27 fillért, Brenner Ferenc ellenőr, Gram Ferenc és Gyenese Gyula ügynökök részére fejenként 364 K és Weisz Sámuel részére 273 korona jövödelem csökkenést jelentett. Elismerjük, hogy eme mi részünkre előállott jövödelmi csökkenéssel a város jövödelme is csökkent, ez azonban uem róható fel a mi terhünkre és a város ha más uton nem, községi pótadöval fedezendi, illetve fedezheti ezen hiányt; a mi részünkre azonban ezen jelentékeny összeg csak azon esetben térülhetne meg, ha a tekintetes jövedéki bizottság méltányolná ama kérelmünket, hogy alantabb számokkal kimutatott jövödelem ; kevesbleteinket tekintettel az elviselhetetlen drágaságra és nehéz megélhetési viszonyokra, — ha nem is egész összegében, — annak egy bizonyos részét kivételesen drágaságivagy családi pótlék cimen még az 1913. évre visszamenőleg megtéríteni kegyeskednék. Engedje meg a tekintetes jöv. bizottság jogos kérelmünk indokolására még a következőket felhozhatni: 1892. január 1 én midőn Pápa városa a bor, hus, cukor és sör fogyasztási, valamint szeszforgalmi adókat és italmérési illetékeket házikezelésbe vette, az üzletvezető törzsfizetését évi 2640 koronában, jutalékát pedig az összes jöv. ágak után 10%-ban, a többi alkalmazottaknak törzsfizetése évi 1320 koronában, osztalékuk pedig a vám és helypénz jövödelem után 2 és fél százalékban, mmm TÁKCZA. Tüz van ! Irta: SALAMON JÓZSEF. II. A régebbi vendég hosszan bámulta a részeget és lealázólag igy szólott magához : — Alig tud a lábán állni és mégis iszik. Hemző kijött a kármentőből és odaállította a részeg vendég elé a jó friss vizzel vegyilett borocskát. — Tessék, — mondta. Ekkor odament újra régi vendégéhez, hogy tovább folytassák a félbeszakított be szélgetésüket. Mikor Hemző leült, a vendége az óráját nézte, mert arra gondolt, hogy jó lesz elmenni, mert még utóbb is letalál késni a vonatról, amit nem igen szeretett volna. — Már nyolc óra ! Jó lesz kimenni az állomásra, mert a vonat fél kilenckor indul. Ezzel felállt és kezet nyújtott Hemzőnek és igy szólt: — Isten vele, vendéglős ur! Sietek, hogy le ne késsek a vonatról. Indult is már, de Hemző marasztalta : — Ráér ínég! Csak nyolc óra és a vonat fél kilenckor indul. Ki ér az állomásra öt perc alatt. A vendég állva maradt és az egyik szeme mindig azon a részeg vendégen volt, mert ugy gondolta, hogy látta már valahol. — Nem baj, — válaszolt Hemzőnek — de jobb szeretek előbb ott lenni, hogy le ne késsek. Egyszer már úgyis megtörtént velem, hogy épen indult a vonat, amikor az állomásra kiértem, tehát jobb szeretek előbb ott lenni. Súgva folytatta tovább a beszédet, de egyik szemével azért mindig csak a részeg vendéget nézte, aki ott ülőhelyében már majdnem egészen elaludt. — Mondja csak, vendéglős ur, ki ez a fi,ital ember? Ugy tetszik, mintha ismerném valahonnan. Hemző lealázólag adta meg a felvilágosítást részeg vendégéről: — Ez egy részeges asztalos segéd I Marties Péternek hívják. — Ide való? — Igen. A vendég gondolkozni kezdett, hogy vájjon hol hallotta már ő ezt a nevet, mert hallani már biztosan hallotta valahol. — Marties . . . Marties . . . A fejét vakarta és közben eszébe jutott, hogy hol hallotta a Marties nevet. — Tudom már honnan ismerem. Hemző kíváncsian kérdezte : — Honnan ? — A mult évben nálam dolgozott körülbelül két hétig, de sztrájkba lépett és el kellett bocsájtanom. Kíváncsi vagyok, emlékszik-e még rám. Hemző biztatólag szólt: — Szóljon neki. A vendég odament Marticshoz s mivel' az már egészen elaludt, megrázta a vállát. Marties fölébredt és álmos szemekkel nézett' rá. A vendég illedelmesen köszönt neki: — Jó estét, Péter! Marties vállat vont, mérges szemekkel tekintett rá és durván igy válaszolt: — Én neked Marties ur vagyok, nem pedig csak Péter ! Persze azért válaszolt igy, mert nem tudta, hogy kivel beszél. A vendég megijedt, visszahúzódott és csak ugy messziről kérdezte Marticstól. — Miért? Most már nem volt biztos benne, hogy ismeri. — Talán nem is ismer ? Marties most ivott előbb a borából ós csak azután válaszolt durva hangon: — Ismer a hóhér! Erre Hemző felállt, odament ő is hozzájuk és csitítgatta Marticsot: — Nono, Péter! Marties az asztalra csapott és mérges szemekkel tekintett a megsértőjére. — Hát hogy mer ő engem per Péternek szólítani, amikor nem is ismerem. A vendég most csodálkozva nézett Marticsra, mert most már határozottan ern*