Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.
1914-05-17 / 20. szám
viz folyását; az áradás nem érheti a gyárat meglepetésszerűen. A városi tanácsnak sem sürgős a Bakonyér töltésének felhordása, a Hungária fölött, pl. a Perutz-gyár mögött elterülő háromszögön ; mint vízjogi hatóság is eltűri, hogy a viz áradáskor kicsapjon, pocsolyákat képezzen, bomlassza az oda hordott szerves anyagokat ; fertőzze a talajt, levegőt. A meder feltöltés iránt interpelláció is hangzott el, Ígéret is történt — a meder mégis feltöltetlen —, csak nem azért, mert ez közérdek s nem a hatalmas Hun gáriának magánérdeke ? A Hungária okoskodása leplezetlenül önző : ö mélyített, szabályozott; szabályozzon, mélyítsen az is, aki utána következik, — ezt rendelje el a tanács, vagy polgármester mint vízjogi hatóság. Az önzés parokszizmusa : ami nekem jó, vagy szükséges, az a közérdek ! Éti irok verset, novellát, ha tudok ; a hatóság rendelje el, hogy a nyomdász szedje ki az én kéziratomat. Vettem egy öltözet ruhát, ki is fizettem ; kitűnik, mikor próbálom, hogy rossz a szabása, vagy nem divatos ; a hatóság rendelje el az első divatszabónál, hogy nekem a ruhámat jó állásúvá, divatossá alakítsa, külömben nem használhatom, ez pedig nem kívánatos. Ilyen okoskodással, igénnyel, a Hungária, mely eddig csak a városi tanácsot tudta érdekei szolgálatába állítani (l. az aug. 21. fjzöi kiadványt), nemsokára egyetlen hatalmi tényező lesz városunkban, akinek hivatalos beadványai, akárcsak a hatósági rendeletek, bélyegtelenek (a juj. 11. és nov. 28-i levél az ügyiratok közt); más egyszerű halandót már megleleteztek volna bélyegcsonkitásért. Vájjon a Hungária nem járhatott volna el ugy is az elfoglalt területen, hogy ne mélyítse az ér medrét ? S ha már mélyített, a további mélyítés, a parttöltés fölemelése, helyreállítása nem csak érdeke, hanem tar tozó kötelessége is azon partbirtokosok iránt, kiknek a duzzasztással kárt okoz. A medermélyités, ugy látom, nem első műszaki megtévelyedés a gyártelepen, hanem csak folyománya egy megelőzőnek: a celli vasút töltésétől a gyártelepre is levezették a vágányt ; mert a telep mélyfekvésü, magas töltés költséges lett volna s megnehezíti a rakodást; megtartották hát a pályaszintjét s csak az államvasút töltésénél van vagy 100 méteren lejtős töltés. Hogy a sín egyenletesen haladhasson, hozzászabták a hidakat; a hidakhoz az ér medrét. Mikor pedig az ér medrét leméi yitették, nem vetettek számot, hogy en nek a mélyítésnek micsoda következ ményei lesznek ? A felső ér vizét ez a mélyítés meggyorsítja, az alsóét lassítja, esetleg folyásában meg is állítja. Csodálom, ily kevés providentía mellett, hogy a Tapolcát még nem eresztették a Bakonyerébe s a Marcalt a Tapolcába; ez nem nagy fáradsá gukba kerülne. Sarudy György. Városi közgyűlés. — 1914. május 11. — Pápa város képviselőtestülete mult hétfőn rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a képviselőtestületi tagok elég szép számban jelentek meg. A városi tisztviselők vasárnapi munkaszünete és a tisztviselők nyugdijszabályzata kérdése hosszas vitát provokált, de azért tárgyilagos és végeredményében az áll. vál. javaslata alapján nyertek elintézést. • t Üi A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Csizmadia Lajos, dr. Saáry Tibor, Steiner Jenő, Sulyok József és Molnár István képviselőket. A mult ülés jkve dr. Fehér Dezső indítványára, tekintettel annak nagy terjedelmére, ez alkalommal nem olvastatott fel, hanem egy más külön egybehívandó közgyűlés napirendjére való kitűzésére halasztatott el. Napirendretérés előtt Csizmadia Lajos hivatkozik egy esetre, mely nemrég egy gyermek halálát idézte, elő, mivel a városban egy orvos sem volt található, ki rögtöni segélyben részesítette volna, kéri a polgármestert, hogy intézkedjék aziránt, hogy a városban legalább egy orvos megtalálása biztositassék és ennek holléte a városházán megtudható legyen. Polgármester válaszában kijelenti, hogy j a legközelebbi közegészségügyi bizottság ülésén ezen kérdést szóvá fogja tétetni és reméli, hogy eredményre fog vezetni. Baráth Károly kérdést intéz a polgármesterhez, hogy a városmalmot a vevő Lőwenstein cég miért nem vette át a kötelezett május I. határidőre ? Polgármester kijelenti, hogy ezen ügy felebbezés alatt áll s igy vevő addig erre nem kötelezhető, azonban addig a malombérlője fizeti a bérleti összeget. Becsey Ferenc a városban a sebeshajtás korlátozását kívánja azzal, hogy -a város forgalmasabb utcáin a „Lassan hajts" : tábla kifüggesztessék. Polgármester kijelenti, hogy a sebeshajtás a rkapitányság hatáskörébe tartozik, ki ezt kihágás szerint bünteti is s igy a táblák kifüggesztését szükségtelennek tartja. Végül dr. Domonkos Géza aziránt intéz kérdést a polgármesterhez, hogy mily intézkedéseket tett a tanács a bordélyházak elhelyezési ügyében azon leirat után, melyet a belügyminiszter ez érdemben tett. Polgármester jelenti, hogy ez érdemben a tanács egy javaslattal fog járulni a képviselőtestület elé, hogy a kérdéses házat a város vegye meg. Ha a képviselőtestület a ház megvetelét elhatározza, ugy ezen nyilvános házak az Irhás-utca keleti oldalára tűnő tapintattal társult emberismeretének köszönhette, hogy a megyei urak nagylelkűen a feledés fátyolát borították szerény származására, hogy csakhamar megnyíltak előtte az ajtók, melyeket eleinte becsaptak orra előtt, hogy mosolygóssá váltak az arcok, melyek fagyos hidegséggel riasztották előbb. Ezeknek köszönhette, hogy olykorán magasba jutott. Az uj főispán alig várta, hogy diadalában gyönyörködhessék. Kinevezése után nemsokára megtartotta székvárosába való bevonulását. Minden ugy történt, ahogy ő előre kifesteute lelki szemei előtt. A büszke megyei urak, kik egykor alig állottak vele szóba és megalázó leereszkedéssel beszéltek vele: most az ő tisztelétére diszmagyarba öltözve, földig hajlongva fogadták az állomásnál. A megyei székházban az öreg alispán, ki egykor létezéséről sem akart tudomást venni, most alázatos hangú üdvözlőbeszédben köszöntötte fel. Örömtől, diadaltól sugárzó arca azonban hirtelen elsötétült egy pillanatra, midőn a hatalomittasságtól lángoló szemei egy régi divatú fekete ruhás, szerény alakon akadt meg. — Borócz Péter megyei kezelő-tisztviselő, a főispán ur édes testvére volt az. Haragudott, hogy őt is beválasztották a küldöttségbe; szégyenkezett alacsony állású testvére miatt. Hiába nincs tökéletes boldogság. Az installációt követő bankett után félre intette egy ablakmé^edésbe. Értésére akarta adni, hogy viselkedésével ne igen emlékeztesse az embereket a köztük lévő vérbeli kötelékre. — Kedves Péter, tudom mekkora hálával tartozom neked. Sohasem felejtem el, hogy jogász éveimben milyen hiven támo gattál. Igaz, hogy én sohasem firtattam, mennyit hagyott hátra apánk. — De kérlek, hiszen jól tudod, hogy apánk . . . — Tudom, tudom, de hiszen mondtam, hogy eszembe sem jut atyánk hagyatékáról számadást kérni. Csak arra kérlek, hogy tartsd tiszteletben a köztünk levő távolságot, hiszen tudod, mivel tartozom állásom méltóságának. Mindezt a legmosolygóbb, a legszeretetreméltóbb arccal mondta, ugy, hogy a messziről figyelők egészen meg voltak hatva. Mily jó testvér! Magas állása dacára egy cseppet sem szégyenli szegény bátyját. Mily szeretetteljesen beszél vele. A főispán igen jól tudta, hogy atyja adósságon kivül mitsem hagyott hátra. Ezt a semmit ajándékozta fivérének, kivel elakarta hitetni, hogy ő azt hiszi, hogy atyja igenis, hagyott hátra némi vagyont és testvére ebből támogatta őt jogász éveiben. Szóval le akart rázni magáról minden hálakötelezettséget. * Nemsokára üresedésbe jött a megyénél a főlevéltárosí állás. Mindenki azt várta, hogy a főispán testvérbátyját fogja ezen állásra kinevezni. E kinevezés nem is lett volna méltánytalan dolog, mert Borócz Péter nagyon szorgalmas, udvarias és mindenkit kielégítő hivatalnok, ki jogászi képzettségével csak protekció hiánya miatt rekedt meg a kezelő-tisztviselői karban. De az idősebb Borócz még látszatát is kerülni akarta annak, hogy a főispánnál való legszorosabb vérbeli kötelékét az előrehaladás eszközéül kívánja felhasználni, azért füle búbját sem mozgatta. Ugy tett, mintha tudomása sem lenne az üresedésről. A méltóságos főispán urat ez mód felett bosszantotta. Nem szándékozott ugyan bátyját ezen állásra kinevezni, mert a világ előtt fitogtatni aharta az ő pártatlanságát, de mégis bántotta, hogy testvére nem kérte azt az állást. —- Ni a koldus milyen büszke ! Talán azt várná, hogy én ezüst tálcán vigyem helyébe a kinevezést! — mondogatta feleségének. Milyen kevéssé ismerte testvérét! De mindennapi dolog, hogy férj feleségét, szülők gyermekeiket, testvér testvérét, a jóbarát jó barátját kölcsönösen nem ismerik egymást. Az emberek szavaink ós tetteink után alkotnak Ítéletet ós véleményt rólunk, pedig ismerni kellene az ezer és ezer érzet, érzelem, vágy, törekvés küzdelmét, melyek kicsiholták a tetteket és szavakat, csak ezek ismerete után lehet némi halvány fogalmat alkotnunk az egyén psychejéről.
