Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-05-03 / 18. szám

városgazda közepét meghordatta durva mészkövei; ha ezt az esö felhígítja, elmállik ; sár lesz belőle, mint a mérnök s néhány gazda előre is megmondta : Igazán sárba dobtuk a pénzünket. S most jön a műtrágyagyár nyomán fakadó boldogság egy ujabb ki adása, melyre e lapok hírrovatában lettem figyelmessé : a székesfehérvári kulturmérnökség a Ba/conyér tisztogatási és lemélyétési munkálatainak keresztülvitelére legközelebb kiküldi szakközegét, nyilván egy mérnököt egy vizmesterrel; erre az utazásra kér a városi tanácstól 150 koronát, amit a tanács a rendkívüli kiadások terhére nyomban meg is cselekedett. Ez a két hatósági aktus egymást igen szépen kiegészíti, összevág — hogy mértani műszót használjak —, de túlmegy egy szintén hatósági jogerős határozaton, melyet a Hungária mögött húzódó Bakonyér partjának birtokosaira nézve hozott, már majd egy éve húzódó vízjogi perükben, legutóljára a rendőrkapitány (f. évi márc. 12.), hogy t. i. nevezett birtokosok a Bakonyér medrét csak kitisztítani s nem mélyíteni, annál kevésbbé szabályozni tartoznak. Ez a véghatározat már nem kongruens az előbbiekkel ; első hatósági baklövés, aminek a cimben elneveztem. A többiről, még cifrábbakról, majd későbben. Sarudy György. 3je\VW}v»Y a x\. é. Vóxönsécj AWaUtu-ctóg VvraVa\a\\3ax\ \M \a9asx\ V\áW\\ás mecj\eV\T\\ésére \ Az elmaradt színházi saison. Patek itthagyta a pápai színházat. Szalkay sem akar hozzánk jönni, legalább nem olyan időben, mikor mi kivánnók, hanem olyankor, mikor neki tetszik. Azok a direktorok, kik az itteni színházi viszonyokat kitapasztalták, szintén nem kívánkoznak Pápára, hogy a mi színháznak csúfolt madárkalickánkban üssék fel tanyájukat ós hetenkint 4—5-ször az ürességtől kongó terem falairól visszaverődő visszhangban gyönyörködjenek. Szóval a számbavevő színigazgatóknak nem kellünk és még megérjük az időt, hogy a magyar színi direktorok kimondják ellenünk a bojkottot és majd hozsannával kell fogadnunk azt a ripacstársulatot, mely 2—3 évenkint egyszer boldogítani fog bennünket 1—2 hétig. Ez a negligálás semmi esetre sem töltheti el büszkeséggel lokálpátriotizmustól dagadó szivünket. Nem válik dicsőségünkre, hogy bennünket a színigazgatók csak „Nothnagel" nak tartanak, hogy ebben a 22 ezer lakost számláló városban, melyet sokan „kulfurgócpont"-nak szeretnek nevezni, négy hétig ne élhessen meg egy középnagyságú magyar színtársulat. Igaz, színház nélkül meg lehet élni, de a basibozukok, a kongó négerek, a malájok és pápuák megélnek színház, sőt szappau, ruha és emberhez méltó lakás nélkül is. Bora mult évi jun. 8-i számban, anélkül, hogy a szövőgyár megcáfolni igyekezett volna. Összegeztem végül s meg is bíráltam az emberi- és géperő gazdaságos kihasználásának, az u. n. Taijlor-remiszernek elméletét, hazai viszonyainkra alkalmazva, abban, hogy a társadalmi szervezet átalakulása (balalmi szervezetből munkaszervezetté) és a gazda ságos üzemszervezet közreműködése teremthet csak virágzó ipart, melyért irigyeljük a nyugoti nemzeteket és az uj világot (Pápai Közlöny 1913. jun. hó 29. sz.) Tavaly, mondom, akadémikus volt ez az okoskodásom e lapok hasábjain. De már a városi költségvetés tárgyalásánál s azóta ismételten is, keserves viták merültek fel, igen gyakorlati, zsebbe vágó kérdésekről a másik, városunkba telepitett nagyüzem, a Hungária-gyár elhelyezésével kapcsolatban ; a műtrágyagyár, elfoglalt roppant terű letével a város e nyugoti határán, a Perutz-gyár mögött, ráfeküdt a városra, mint egy nagy pók, hogy kiszívja a körülte élt vagy arra közlekedni szokott kis exisztenciák vérét. Hagyján, tultenném magamat a 15 évi községi adómentességen, meg a telekajándékozáson ; de a gyár elfoglalt utakat is, gazdaságiakat, meg közutakat; mindkettőnek kárát vallják egyesek, meg a közönség, kommunitas is ; a vidékiek 2—3 kilométer kerülővel jöhetnek csak, a Hungáriagyár miatt, Pápára ; a gyár körül birtokos gazdák pedig sehogysem. A gvár nagy kérlelésre adott ugyan a régi ut helyett ugyanoly széles területet útnak, mint a régi volt, de az átengedett terület, ezen cessio vagy kinevezés által még semmikép se akar szállításra, közlekedésre alkalmas területté válni. A helyét egy óriási méhkas foglalja el, melynek minden celláját más és más lakó foglalta, foglalja el és fogja elfoglalni. Hogy tudsz férjedül ilyen csél-csap csapodár embert választani, kinek álhatosságára éppen ugy lehet számítani, mint egy nádszálra lovagvárat építeni ? — Arra célzói kedves apám, hogy sok nő körül forgolódott. — Sok nőt bolondított el, számtalan család boldogságát dúlta fel, — szakította félbe az apa. — Neki nem volt semmi rossz szándéka. Ő azt tette, amire minden embernek joga van : kereste a boldogságot. — Szegény, oly sokáig volt kénytelen keresgélni és még sem találta meg. Arra persze nem gondolt, hogy a hosszú keresés közben annyi szivet összetört, annyi csalá dot boldogtalanná tett, annyi család hírnevét bemocskolta. Hát azt hiszed, hogy nálad találta meg az olyan hosszú idő óta keresett boldogságot ? — Hiszem, mert különben nem akarná sorsát nz enyémhez kötni. A többinél nem lépett fel mint kérő. — Azt képzeled, hogy a te szép sze raeid miatt akar elvenni? Nem tudod azt megérteni, hogy oly fülig adós éhenkórász részére te végtelenül fényes partié vagy ? — Oh lett volna alkalma már százszor is nálam sokkal módosabb leányt is oltárhoz vezetni, ha őt csak a mammon érdekelné. — Ez olyan mese, amit a ti asszonyi hiuságtok könnyen készpénz gyanánt vesz, amelyet én nem tudnék fejedből kiverni, akármeddig rontanám is tüdőmet. Jól van. Én nem ellenzem házasságtokat, bár beleegyezésemet nem szívesen adom hozzá. De próbára teszem az ipsét. Hozományt vagy apanázst nem kap tőlem. Majd meglátom, hogy nem hüt-e le Don Jüan uram szerelme. II. Klancsovszky Imre megállta a próbát. Hozomány és apanázs nélkül is oltárhoz vezette Editet. Már nagyon megunta a vendéglői kosztot (azután meg minden vendég lőből kikopott, már sehol sem volt hitele) és egyelőre a — nőcsábitást. Vidéken a donjuankodás sok esetben igen hálátlan dolog, a nőhóditói pálya főbb tövist terem, mint rózsát. Akad ugyan néha egy egy könnyelmű nőcske, ki kíváncsiságból, gyöngeségből, élvezethajhászásból vagy perverzi tusból oda adja m »gát, de a legtöbb csak bizonyos határig megy, onnan azután hirtelen megriadva visszafordul és rövidesen ki adja u'ját Don Ju»n vidéki utánzójának. A vidéki nő sokat unatkozik, sokat van egyedül, mig férje a korcsmában iszik, kártyázik avagy más nők után szalad : tehát szi vesen kap utána, ha valaki mulattatja. A Don Jüanok között akad néha olyan is, ki szellemével, ötletességével és műveltségével is tud hatni, udvarlásukat tehát sok tisztességes uri nő szívesen fogadja, de midőn Don Jüan uram tolakodóbb kezd lenni és mulattatásáért jutalmat, belépti dijat kér: a legtöbb uri nő uti laput köt talpára. Mert vidéken veszedelmes dolog a tilosba menni, mindenki ismeri egymást, az egész falu vagy kis város figyelemmel ki seri minden lépésünket, nagy ellenőrzés alatt állunk, ha ballépést teszünk, már egy óra múlva mindenki tudja. A nyilvánosság előtt szeretkezni pedig ritka nő akar. Azért a Don Jüanok hódításai csak látszólagosak, a legtöbb esetben a Don Jüan meg is elégszik a látszattal, neki elég, ha eldicsekedhetik hódításaival és bámulói elhiszik azokat. Klancsovszky megunta már ezeket az álbabérokat. Azután nem is volt olyan nagy áldozat Editet oltárhoz vezetni. Ünnepelt szépség volf, kinek társaságbeli számtalan kérője akadt. Klancsovszky hiúságának is hízelgett, hogy társasága révén olyan tekintélyes, vagyonos családdal jut közeli rokon sá^ba. Remélte, hogy ha most nem is kap hozományt vagy apanázst, majd kap későbben vagy legalább az adósságait fizeti ki íipósa. Ez, utóbbi reményében nem is csalatkozott. Az egykori Don Jüan mintaszerű férj nek bizonyult. Edif iránt végtelen gyöngédséget tanúsított. Éppen ugy udvarolt neki, mint vőlegénysége idején. Mindig a legkorrektebbül öltözve jelent meg előtte. Mindig együtt mfentek társaságba, együtt sétáltak. | Mindig törekedett őt tőle telhetőleg szóra-