Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-05-03 / 18. szám

sosgyőr, Vaszar, Tapolcafő, Pápakovácsi és hazánknak még több ezer községének lakói már évszázaddk óta megélnek anélkül, hogy valaha sziti ház belsejét látták volna; tehát majd mi is megélünk valahogy színház nélkül is; sőt megtudnánk élni főiskola, internátus, tanító- és tanítónőképző, polgári- és elemi iskolák nélkül is, csak a kávéházak, korcsmák, mészárszékek, fűszeres- és divatárusboltok maradjanak fenn, könyvek, újságok és színházak mind elpusztulhatnak, senki sem sir utánuk, csak néhány forradalmár, modern szellemű ifjú, akiket pedig senki sem sajnál, ha ma viszi is el őket az ördög. Azonban, ha mindenki igy gondolkoznék is, — amit én sem hiszek —, a szinügyi bizottságnak másképpen kellene gondolkoznia. Neki nem lenne szabad olyau nagy uri non chalanceszal, nemtörődömséggel fölvenni, akár lesz, akár elmarad tavaszi szini sai souunk és egyáltalában hibát követelt el, midőn Szalkaynak azt az ajánlatát, hogy junius elsején eljön hozzánk, olyan ridegen elutasította. Nekünk egyáltalában nincs jogunk büszkélkedni színházunk látogatottságával ; azért a színigazgatót akkor kell be eresztenünk színházunkba, amikor ő jónak látja hozzánk eljönni. Ha ő helyesnek, magára nézve kedvezőnek tartja a saisonnak junius 1-én való megkezdését, ahhoz a szinügyi bi zottságnak semmi köze, minthogy nem gondoskodott arról, hogy más koztatni, mulattatni. Ha hazajött a hivat álból, mindig hozott nejének egy szál virágot vagy más valami esekél) séget. Ez igy tartott teljes félesztendeig, mialatt Edit a legboldogabb nőnek érezte magát a földön. Midőn azonban Editen nagyon is észre vehető volt, hogy családi örömöknek néz elébe: kibujt a szeg ismét a zsákból. Klan esovszky egy ideig még tudott magán uralkodni, de azután könnyelmű rossz vére ismét fellángolt ereiben. Azzal á'tatta magát, hogy e múló, 1 utólagos viszonyok Edithez való tiszta szerelmét nem érintik, hisz azokhoz szivének nincsen semmi köze, ámbár hódításai ob jektumairuik éppen az ellenkezőt mondta. Az ember gyakran nem azt hiszi, ami a józan ész törvényeinek megfelel, hanem amit kellemes neki elhinni. Klanesovszky is azt hitte, hogy Edit előtt titokban ma radnak az ő titkos utjai és ezeknek piszkosságából mi sem ragad házaséletük szent tisztaságára. De csalódott. Mindig akadnak jó barátnők, szom szédnök, kik a kikapós férj huncutságait és csinyjeit azon frissiben elmesélik a fiatal asszonynak. A feleség elővször nem hiszi el az elbeszéléseket, de midőn csalhatatlan bi zonyittkok birtokába jut, kénytelen hinni szemeinek. Ezek a csalódások mindig letördelnek egy-egy darabot ama hídból, melyek a férj és feleség szivét összekötik. —i —ó. (Vége következik.) színigazgató a szokott időben tartsa meg előadásait. A színigazgató saját felelőségére, saját rizikójára jön ide, ha az általa választott idő nem lesz rá nézve kedvező, az az ő baja lesz, nem a szinügyi bizottságé. A szinügyi bizottság nem azért viseli e díszes címet, hogy mindent aktaszerüen, bürokratikus szempontból intézzen el, hanem tekintettel kel lett volna lennie arra is, hogy Pápán mégis találkozik pár száz ember, kik egyik vagy másik téren Városunk gazdasági és kulturális fejlődéseért dolgoznak, akiknek joguk van arra, hogy kulturigényeik is legyenek. A sziuügyi bizottságnak kötelessége lett volna ezekre a kulturem! berekre gondolni, — kik a magyar műveltség fenntartói és továbbfejleszi tői, mert a pénz és pénzérték holt, ! mozdulatlan anyag, ha nincs munkás, aki dolgozik -— és nem lett volna szabad olyan mereven azt a tételt felállítani, hogy Pápa nincs berendez kedve nyári szini saisonra. Hát mozi saisonra be van rendezkedve? Hiszen a mozielőadásokat is a színházban tartják. Ha a szinügyi bizottság anynyira szivén viseli a mozi ügyét, mert a városnak jövedelmez, vesse le nevét és vegye fel a „mozi bizottság" díszes címét. Ha pedig létezésének létjogosultságát be akarja bizonyítani, akkor fáradozzék egy szinpártoló egyesület alakításán, mely szini saisonunk anyagi sikerét egyedül képes biztosítani. Akkor majd a jóravaló színigazgatók nem fognak velünk packázni, nem fognak bennünket elkerülni, hanem olyan időben jönnek, amikor mi akarjuk és nem amikor nekik tetszik. Ha szinpártoló egyesület nem alakul, akkor fölösleges munka és haszontalan pénzpocsékolás uj színházat építeni, mozinak elég jó a mostani színházépület is. —i —ó. ISCHWAGH MÓR cipészműhelye Jí Pápa, Rákóczi-utca 34. sz. H Marosiak segélyezése. Vármegyénk egyik községében, Somló vásárhelyen nagy tűzvész volt, mely alkalommal a község nagyrésze a pusztító elem martaléka lett. A kárt szenvedők nagyrésze a község Iegs;#gényebb lakosságát érintette és ezen körülménynél fogva vármegyénk alispánja egy gyűjtőivvel kapcsolatosan kö í nyöradomány gyűjtésre hivja fel vármegyénk lakosságát. A vármegye alispánja ez érdemben a következő felhívást bocsájtotta közre : Megrendítő és következményében messze időre kiható csapással sújtotta a balsors vármegyénk szorgalmas földmivelőnép lakta egyik virágzó községét. A devecseri járás Somlóvásárhely községben ismeretlen okból keletkezett tűzvész március hó 29-én délután orkánszerü szélvihartól élesztve, pillanat alatt lángba borította a falut. Dacára annak, hogy a közeli és távolabbi községek tüzőrségei a helyi tűzoltósággal karöltve igazi önfeláldozással igyekeztek a pusztító vész erejét gyengíteni, az óriási szélviharban az emberfeletti munka is hiábavalónak bizonyult. 72 lakóépület mellékhelyiségével, az ezen épületeknél volt összes takarmány, szalma, gazdasági eszköz, fakészlet, kukorica, vetőmag, élelmi- és vetőmagul szolgáló burgonya, számtalan háziállat, baromfi és házibutorok estek a tüz martalékául. 84 szerencsétlen család siratja e szomorú órák még szomorúbb emlékeit: házi ingatlanokban 72.780 kor., ingókban 30.598 korona, összesen 103378 korona érték pnsztult el, melyből biztosítás révén csak 64447 korona térül meg. A kárt szenvedők nagyrésze éppen a község legszegényebb lakossága volt, többen vannak, akikre a csapás teljes tönkrejutással azonos. Ezen irtózatos veszedelem s a nyomában fakadt kétségbeesés és reménytelen nyomor tudatában testvéri szivünk parancsolja, hogy teljes buzgalommal siessünk segélyére azoknak, akiket mindenétől megfosztott egy mindnyájunkat veszélyeztethető elem* zabolátlan rombolása. Ismerve vármegyénk közönségének nemes áldozatkészségét, a kivánt siker biztos reményében azon kérelemmel fordulok Hozzátok, mikép könyöradományaitokkal igyekezzetek felszárítani a szerencsétlen károsullak keserű könnyeit ós tehetségtek szerint munkálkodjatok azon, hogy a sorsüldözöttek anyagi támogatástok segélyével legalább is a létük fentartását szolgáló legnélkülözhetetlenebb eszközöket mihamarább beszerezhessék. . Adakozzatok anyagi erőitekhez mérten, szivetek sugallatát követve, azon megnyugvásban, hogy filléreitek egybehordásával véreitek kezéből kivéve a koldusbotot, felfegyverzitek az élet további nehéz harcainak becsületés megvivhatására. A könyöradományokat, valamint a kegyes adakozók neveit és az adományozott Összegeket feltüntető gyűjtő iveket hozzám kérem mielőtt beküldeni. Veszprém, 1914. évi április hó 8-án. Koller Sándor alispán, A felhívás városunk polgármesterének is beküldetett, ki a gyűjtésre a kellő intézkedéseket megtette. KARCZOLA T et -ozl uLlb bx*őlSócher a világ ! Ezt hangoztatja mindenki, aki csak a jobb időkre emlékszik. És van a dologban valami, mert alig akad em-