Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-04-26 / 17. szám

tetik, 24 órával a munka megkezdése előtt, az előző szakasz 3. pontja esetében pedig ugyanezeket a szakaszokat legkésőbb a munka megkezdésétől számított 24 óra alatt az elsőfokú iparhatóságnak Írásban bejelenteni. A munkaadók által ez a törvény alapján előterjesztett kérvények és bejelentések bélyegmentesek. 7. §. Kihágást követ el s amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik 300 K-ig, visszaesés esetében pedig, ha a büntetés kiállítása óta két év még nem telett el 100 koronától 600 kor.-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik az a munkaadó, ki e szabályrendeletnek az üzlet nyitására és zárására, az alkalmazottak munkaés pihenőidőjére, valamint az iparhatóságnál való bejelentésekre vonatkozó rendelkezéseit nem tartja meg. Az e szakaszban megállapított kihágások eseteiben első fokon Pápa r. tanácsú város, másodfokon Veszprém vármegye alispánja város tanácsa, harmadfokon a magyar kir. kereskedelemügyi miniszter, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágási ügyekben követendő rendőri büntetendő eljárás szabályai szerint jár el. E szabályrendelet a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter jóváhagyása után kihirdettetik és kihirdetése után azonnal életbe lép." Megjegyezni tartozunk, hogy a „Lloyd" kereskedelmi társulat szintén ezen szabályrendelet-tervezet mellett foglalt állást, mint olyan mellett, mely ugy a kereskedők, mint az alkalmazottak érdekeit legjobban szolgálja. A közigazgatás reformja. Minden különösebb, „úgynevezett jól értesültség nélkül" állithatjuk, hogy igen kevés idö választ el bennünket a közigazgatás reformjától. Minden félre értés elkerülése céljából disztingválnunk kell s ezt a tényeknek megfelelő precizitással ugy vihetjük keresztül, ha alkalmazkodunk ahhoz a rendszerhez, amely szerint a közigazgatás reformja a már eddig illetékes tényezők nyilatkozata szeirnt megoldásra kerül. Amikor a közigazgatás reformjáról beszélünk, négy fökérdéssel kell foglalkoznunk és pedig: 1. a szorosabb értelemben vett vármegyei közigazgatás, 2. a városok reformja, az u. n. városi törvény, 3. a rendőrség államosítása, és végül 4. a községek közigazgatása. Qui bene distingvit, bene docet. Ezt a közismert szabályt újból előre kell bocsájtanunk, amikor azt mondjuk, hogy a közigazgatás reformja küszöbön áll. Küszöbön áll a vármegyék közigazgatásának reformja, ez teljesen nyilvánvaló, mert a vármegyei tiszt viselőknek egy évvel meghosszabbítóit mandátuma ez év december havában lejár s igy teljesen kézenfekvő dolog, hogy az idevonatkozó törvényjavaslatnak ma már úgyszólván teljesen egészében készen kell lennie, az rövidesen a parlament tárgyalása alá kerül és törvénnyé kell válnia, amit minden más, a közigazgatás reformját indokoló körülménytől eltekintve a rendelkezésre álló idö csekélysége is parancsolj Nagyon tévednek azok, akik abban a né zetben vannak, hogy a vármegyét ez zel megfosztják az önkormányzati hatáskörétől. Teljesen illetékes tényező kijelentése szerint a megalkotandó törvénynek nem ez lesz sem a célja, sem áz intenciója, sem pedig rendelkezése. Az önkormányzati hatáskört a javaslat magára a lényegre fogja állapítani s megfognak szűnni azok a sokszor száz és száz pontból álló tárgysorozatok, amelyek előadását a legtöbb vármegye közgyűlésén közönyösség és érdeklődés hiánya kísérte s melyek elintézésében legalább is 95 százalék arányban a vár, megyék törvényhatósági bizottsága érdemleges munkát nem teljesített. Szakkérdéseket a vármegyei törvényhatósá| gokban is a szakbizottságok, szakosztályok fogják intézni, amely az ügymenetnek ugy a gyorsaság, mint az alaposság szempontjából csak előnyére válhatik. A járásokban a járási bizottságok fognak működni bizonyos önkormányzati hatáskörrel a járás tisztviselőivel harmonikusan. A közigazgatás reformjának a szorosan vett vármegyei közigazgatásról szóló törvény lesz az első etapeja s erre vonatkozik az a" kijelentésünk, amelyben azt mondottuk, hogy a közigazgatás reformja a küszöbön áll. De nem választ el bennünket nagy idö a városi törvény és a rendőrség államosításától sem. Az állami rendőrség, amely a városok életében és működésében a polgárság jólétének, egészségének és vagyonának biztosítását tekintve elsőrendű fontosságú tényező, az egész országra nézve a csendörséggel kapcsolatba hozva í egységes szervezetet nyer s működése ugy a városokra mint a községekre egyenlően kiterjed. A rendőrségi feladatoknak sima és I minden zaklatástól ment megoldása olyan jelentőségteljes körülmény, amely | nagy mérvben hozzájárul ahhoz, hogy a boldog államban megelégedett polgárok éljenek. Ha valahol áll a közmondás, ugy a rendőrségi szol gálatokazt ő maga sem tudná megmondani. Elég az hozzá, hogy innen is elkívánkozott, csakhogy most nem szaladhalott olyan könnyen haza, mert messze van Szegedtől Szabadka, meg azután még az is útjában állt már most, hogy meg volt kötve a tanonc-szerződése. Tehát ugy határozta el, hogy valami rosszat fog tenni s akkor biztosan haza küldik. Másnap reggelre ki is gondolt egy tervet, amit délután azután végre is hajtott. Ebéd után kiment a raktárba és kinyitotta az eceteshordó csapját és élvezettel nézte, hogy folyik széjjel a kövön a sok ecet. Mikor már mind kifolyt, ijedt csak meg, hogy milyen nagy kárt tett ő most. Most már nemhogy csak el fogják küldeni, hanem még meg is kell fizetni édes apjának az ecetet. Azaz pardon! Nem is az édes apjának, hanem szegény özvegy édes anyjának. Persze, kedves olvasóm, te csodálkozol ezen, mert hiszen még el sem mondtam, hogy mikor halt meg Dezső édes apja. Azt is elmondom. Egy hét múlva, amikor Dezső Szabadkára került, az édes apja nagyon megbetegedett és nemsokára rá meg is halt. Talán ez is volt az oka, hogy Dezső nem akart a helyén maradni. De nehogy eltérjek a tárgytól, hát visszatérek az eceteshordóhoz. Tehát Desző, hogy meg ne tudják, hogy ő eresztette ki az ecetet, kiment a kert végében levő kis patakba fürödni. Arra gondolt, hogy igy legalább azt mondhatja, hogy nem is volt a raktárban. Amikor keresték, persze a gazdája rálalált és szólt neki, hogy menjen ki a viz bői. mert el akarja valahova küldeni. Dezső azonbi.n, ahelyett, hogy kijött volna a viz bői, inkább beljebb ment. Erre a gazdája megharagudott, fölszedte Dezsőnek a parton levő ruháját és elvitte, íehát Dezső most már kénytelen volt addig a vizben maiadni, amig be nem sötétedett. Mikor beesteledett, kisietett a vizből, mert már nagyon fázott és belopózkodott az inas szobába, ahol aludni szokott és felöltözködött az otllevő ruhájába és meghuzódott az egyik sarokban. Este, amikor már nagyon éhes volt, bement és bocsánatot kért a gazdájától, aki most az egyszer megbocsátott neki, de azt mondta, ha ez mégegyszer megtörténik, akkor elkergeti. Dezső édes anyja kifizette a/, ecet árát és négy évig soha eszébe sem jutott Dezső nek, hogy még valami ilyen gazemberséget csináljon, vagy elmenjen innen. Négy hosszú esztendő mult el, amikor felszabadult, ekkor volt tizenhat éves. Felszabadulása után még rövid ideig ottmaradt, de később, hogy tapasztalatokat szerezzen a világban, hát otthagyta Groszmannékat (ez volt a gazdája neve) és el ment Aradra. Rövid ideig volt ott, mert ugy határozta el, hogy félévnél tovább sehol sem marad, hogy minél több tapasztalatot szerez hessen magának. Igy kóborolt tehát addig, amig húszon két éves nem lelt. Ekkor is csak azért szakította félbe, mert elkellett mentlie katonának. Katonáéknál hamar megszerették, ugy, hogy rövid idő alatt káplár lett belőle. Három évig volt katona. Amikor a katonaságtól kiszabadult, nem ment haza, hanem elment Hódmezővásárhelyre, ahol egy elsőrangú üzletben kapott alkalmazást. Egy évig volt ott, amikor hazamont Szegedre, hogy önállósítsa magát. Amikor önálló lett, megismerkedett egy nagyon szép leánnyal, Gyarmathy Mártával, aki látogatóba jött a rokonaihoz és mielőtt hazautazott volria, meg is kérte a kezét. A nősülése után, ahhoz, hogy nem született gyermekük, még az a szerencsétlenség is járult, hogy a rossz viszonyok miatt, két évi házaséletük után elkellett adnia az üzletet. De a szerencse azután újra hozzászegődött, mert egy nagyon jó menetelü fürdőnek lett a tulajdonosa, aminek a jövödelméméböl nagyon szépen megélhettek. Nyolc hosszú év után azonban itt is cserben hagyta a szerencse, úgyannyira, hogy a fürdőn is tul kellett adni. Most azon gondolkozott, hogy mitévő legyen, hogy biztosítsa kettőjük megélhetését, mert bizony még eddig vagyont nem tudott szerezni. Nem kellett sokáig gondolkoznia, mert pár héttel a tönkrejutás után a kövolkezö levelet kapta : „Kedves Dezső! A mult héten tudattad velünk szomorú sorsodat, hogy elkellett adnod a fürdőt, de azért ne essél kétségbe, mert én már gondoskodtam megélhetésiekről, mégpedig ugy, hogy szereztem neked itt