Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-04-26 / 17. szám

nál, feladatoknál és teendőknél feltétlenül megáll, hogy „nem a nép van a tisztviselőért, hanem a tisztviselő van a népért." Amikor a jövöröl s az abban kialakuló, törvényhozás utján meg alkotandó uj rendőrségi szervezetről és annak feladatairól beszélünk, ezzel nem akarunk semmiféle elitélö bírálatot mondani, sem a múltra, sem a jelenlegi rendszer tisztviselőire. Ismerünk városokat, ahol a közigazgatás és a rendőrség mintaszerű pontossággal, előrelátással, a polgárok személyi és vagyoni érdekeit szem előtt tartva és kiméivé azok érdekében és előnyére működik; de sajnos, ritkán ugyan, de mégis fordulnak elő olyan kivételek, ahol a közigazgatás basáskodik, a polgárokat zaklatja, ügyeik elintézésében késedelmes, akadékoskodó s az egészben való működését tekintve a polgárságnak nem előnyére, de határozottan kárára válik. Nemcsak ezek a kivételek, de a bürokratizmusnak túltengése s az önkormányzatnak a szertelenségében való tévelygése idézte elö a már úgyszólván általános vágyat a közigazgatás megreformálása iránt, mert olyan rendszer mellett, ahol egy munkásnak, vagy vállalkozónak jól megszolgált bére vagy fizetése után a köz igazgatás tekervényes szervezete miatt hónapokig kell várni, ahol néhány ezer koronával javadalmazott állás megnyerése céljából hónapokon keresztül kell sokszor teljesen eredménytelenül a sógorok és komák kegyeit keresve s majdan a hivatali állásában igen sok esetben töle függő egyéneknek lekötelezve korteskedni, ahol a tisztviselőnek az önkormányzat és az állami hatalom között tojás táncot kell járni, íihol egy megváltozott politikai irányzat érdemet, szolgálati időt, buzgalmat és köteles ségteljesitést nem tekintve, sok esetben a közigazgatás vezetőjétől az utolsó bakterig kibuktatja a tisztviselői kart; egy ilyen szervezet mellett nemcsak a 1 közvetlenül érdekelt egyének, de az ország polgárságában is indokoltan ébredt fel a vágy a közigazgatás reformja iránt. Ezekben körülbelül meg is mondottuk, hogy mit várunk a közigazgatás reformjától. Várjuk mind annak a hátránynak vagy visszaélésnek inegszüné sét, amely az eddigi rendszer mellett lehető volt. Várjuk és kivánjuk azt, bogy a közigazgatás jó, gyors és olcsó legyen, a polgárok érdekeit szem előtt tartsa, a tisztviselőknek megelégedést, tekintélyt, állásának állandóságát biz; tositsa, a nép kegyének keresésétől függetlenítse, de az első fö szempont a polgárok jogosult érdeke legyen. Egy S egységes szervezet az ország érdekeit | jobban és megfelelőbben gondozhatja, | az ellenőrzést a köz érdekének meg felelően gyakorolhatja, ugy a tisztvisej löt, mint az ügyek elintézését a helyi érdekektől könnyebben mentesítheti. Nagy és nehéz feladat vár az ország törvényhozására, melynek igen értékes garanciáját képezi, de egyúttal megnyugvást és bizalmat-nyujt az a tudat, hogy e törvényjavaslat nemcsak a mult tapasztalatain, de a jelenlegi viszonyok és helyzet teljes ismerésén tárgyilagos, nagy tapasztalattal és tudással rendelkező szakférfiaknak, a szakkörök meghallgatása alapján készült alkotása leetid. egy jő állást, amiből szépen megélhettek. Ha tehát hajlandók vagytok Győrbe jönni, akkor írj és én tudatni foglak, mikor jöhettek. Üdvözöl benneteket Gergély." Dezső a levélnek nagyon megörült és mindjárt meg is mutatla édes anyjának és kérte, hogy adjon hozzá tanácsot. Édes anyja igy szólt: — Ne menj, fiam, mert én azt hiszem, hogy Léged csak ugy fognak ott tekinteni, mint a terhesszekérre feltelt pótkereket, hogy csak akkor fognak téged meglátni, amikor majd nekik szükségük lesz rád. Nem mon dom, hogy rövid ideig nem fognak rád te kinleni, de később, alig hiszem, mert hiszen jól tudod, hogy azok mind magasabb állású emberek, mint le. Azután meg volna-e szived hozzá, hogy engem, az édes anyádat itt hagyj egyedül ebben a nagy városban támasz nélkül ? Hiszen jól ludod, hogy te vagy az, akiben eddig is biztam. Tekintsd azt, hogy már öreg vagyok és ha itthagytok, nem fo gok tudni miből megélni. Nem tudott többet mondani, mert szemeit könny borította el és sirni kezdett. Dezső szomorúan hallgatta végig édes anyja beszédét, de mégis arra gondolt, hogy elmegy, mert hiszen, ha itt marad, még nekik sem lesz miből megélniük, hát hogyan tudna akkor az édes anyjának segíteni. Ügy határozta el, hogy ir. Gergelynek és ha biztos választ kap tőle, összepaXkol és édes anyját is magával viszi. Félóra múlva már fel is adta a levelet. Negyedik nap megkapta rá a választ, hogy bármikor mehetnek, mert az állás készen vár reá. Ezt újra elmesélte az édes anyjának és kérte, hogy utazzon ő is velük, de ő igy válaszolt : — Jól van, fiam. csak ti menjetek el, én nem megyek, majd csak megsegít azért engem is az Isten. De ne felejtsd el azt a tanácsot, amit még elég jókor tőlem, az édes anyádtól kaptál. Dezsőt most már ezek a szavak sem tudták megindítani. Összepakkoltak és már másnap el is utaztak. Ötödik nap már nem S/.egeden, szülővárosában, hanem Győrben, az idegenben járt haza a gyárból a jó távoleső lakásukra.. Mi történt most ? Most is ugy, mint I eddig. Amikor Dezső harmadik éve volt a ; gyárban, torkon ragadta ismét a veszedelem és ott kellett hagyni az állását. Persze most már eszébe jutottak édes anyja szavai, mert hogy állását elveszítette, vele együtt elveszi tette rokonai szeretetét is. Ugy történt minden, ahogy az édes anyja megjósolta, teljesen felesleges kerék lett mindenki szemében. Bizony szeretett volna már az édes anyjához vissza menni, de nem lehetett, későn volt, mert az már eltávozott az élők sorából Ekkor Dezső fegyverhez nyúlt és meg ölte magát. A közönség köréből. — Válasz —y —d cikkére. — Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Jól tudom, hogy az Ön jóizlésü olvasóközönségének szemeit sérti, ha ugyanazon személy rövid időn belül immár másodízben fog tollat egy s ugyanazon ügyben, de mentségem az legyen, hogy nem önérdeket, hanem egy, bár nem kellően méltatott, de nagyszámú egyénből álló társadalmi csoport ügyét szolgálom e soraimmal is. Bocsásson meg tehát, hogy ismét alkalmatlankodom s ezúttal is felkérni bátorkodom alábbi soraim szíves közlésére. B. lapjának 15-ik számában —y —d aláírással ellátott levét reflektált a .Pápai Közlöny* 11-ik számában megjelent azon soraimra, melyekkel a kereskedő ifjak mulatságáról távolmaradó kereskedő urak magatartását megindokoltam. —y —d ur levelének lényege az, hogy a kereskedőknek alkalmazottaiktól való elzárkózása tényleg indokolt, mert a) csakugyan vegyes a kereskedő ifjak társasága s asszonyaikkal s leányaikkal egy társaságban azért nem tűrhetik őket, mert arra is képesek, hogy szobacicusokat az utcán megcsipkednek; b) arra nézve pedig, hogy tisztességes társadalmi érintkezés utján jöjjenek össze a kereskedőkkel és az ő családjaikkal, vagy c) hogy az önművelésre gondot fordítanának, felolvasásokat és egyebeket tartanának, — sohasem lehetett hallani. Mentségünkre kell kijelentenem, hogy ha egyik-másik éretlenebb gyerkőc valamelyik ismerőse arcát megcsípi, azért ugyan az összességet elitélni nem lehet, mégis ezt közülünk is minden jobb érzésű ember elitéli ; mert szívesen hisszük el, hogy a mostani kereskedő uraink vagy a t. cikkíró ur ilyesmit sohasem tett sem segéd, sem gyakornok korában. Azonban, hogy önművelésünkre nem törekedtünk s számtalan kísérletet ne tettünk volna arra, hogy társadalmi életünk is legyen, azt meg kell cáfolnom. Mert a) a tél folyamán egyesületünkben több izben tartott felolvasásokat ugy dr. L. V. ügyvéd ur, mint egyesületünk több tagja is; b) felkértünk több kereskedő urat is felolvasások tartására, de ettől (neveket csak személyes érdeklődésre közlök) mereven elzárkóztak ; c) megkíséreltük a Lloyddal való együttműködést is « egyik helyiségének periodikus használatát kértük — eredménytelenül; d) éppen most vasárnap fog határozni a Sportegylet t. vezetősége a helyiségének használata ügyében irt folyamodásunkra, — egyelőre bizonytalan eredménnyel. Tehát, mint látni méltóztatik, mi élünk s élni akarunk. Csak aziránt van aggályunk, hogy bár a t. cikkíró ur kijelentette, hogy a kereskedő urak is annak fognak örülni, ha alkalmazottaikkal minden téren együtt működhetnek, mégis adandó alkalmakkor az derül ki, hogy ezen — ránk nézve oly kellemes és kecsegtető kijelentése — csak az ő óhajtása volt s midőn cikkét megírta, akkor nem a kereskedő urak összessége nevében beszélhetett. De reméljük a legjobbat! Részünkről mindent el fogunk követni a jóviszony megszilárdítására. Teljes tisztelettel KíEY TIKTOR a pápai keresk. ifj. önk. körének elnöke. SCHWACH MOR cipéi Pápa, Rákóczi-utca 34. sz, J|