Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-04-05 / 14. szám

ságok részvétele és Tisza Isván gróf miniszterelnöknek, a dunáotuli református egyház főgondnokának a beiktatási ünnepen végzett hivatalos funkciója. De nemcsak a parádés külsőségek, fényes diszmagyarok, megkapó szépségű, magyar stilu-u selyem papi talárok, ünneplő embersokadalom adta meg az ünnep lényegét, hanem nagy emelkedett goodolatok, lobogó ideálizmus a iriagyar fajt fentartó és felemelő ősi virtusokkal szemben: a gondolatnak, a léleknek szabad szárnyalása,^igazmondó és érzéseket őszintéd kifejező gyönyörű magyar beszéd és ezekben a beszédekben a lelkiismereti szabadság, a vallási és emberi egyenlőség, a felekezeti türelem és megértés. Ezek adták meg az ünnep igazi tartalmát, amelynek igaz gyö nyörüséggel engedte át magát az eszmények magaslatára emelkedő mindeh elfogulatlan lélek. Az ünnepről a következőkben számolunk be : A vendégek érkezése. Zásalódiszben, ünnepi köntösben várta Pápa városa a püspök ünnepet ós az ünnepre érkezett vendégeket. A vendégek nagy része már hétfőn az estéli gyorsvonatokkal érkeztek meg. Tisza István gróf ked den a hajnali vonattal érkezett meg és teremkocsijában, az állomáson töltötte az éjszakát. Reggel 7 órakor jött be kocsin a városba és a Griff szállodába hajtatott, ahol szoba lett részére fenntartva. » Az ünnepi nap. Már a korai reggeli órákban élénk, szines képet mutatott a város. A Griff-szálló tája megélénkült, diszmagyaros előkelőségek, magas egyházi méltóságok gyülekeztek a beiktató ünnepre. Innen a főiskolához mentek és ott gyülekeztek, ahonnan testületileg I ÁRCZA. ^O Tüz van! Irta: SALAMON JÓZSEF. 10 — Szervusz! —: kiabálták vissza az ajtóból. — Szervusztok ! — mondta szomorúan Farkas, mert már megbánta, hogy magára vállalta a naposságot. ' Alighogy a fiuk elmentek, belépett Jónásné egy vasalódeszkával a kezében, ami jó vastagon be volt tekerve tarkábbnál tarkább rongyokkal. — Tessék! — mondta rikácsolva és elsietett. Bizonyosan azért sietett e!, hogy az urával folytathassa a veszekedést. Farkas két szék karjára fektette a vaöalódeszkát, az ajtó mellett levő szekrényből kivett egy nadrágot, amit szépen összehajtott, ráfektette a deszkára, azután a szék karján levő jó nedves törülközőt (hogyne lett volna nedves, mikor mind a négyen abba törülköztek) ráteriíette a nadrágra, odament a kályhához és a piszkálóvassal kivette a vasalót, amire ráillesztette a nyelét és fütyörészve vasalni kezdett. Majd elfelejtettem elárulni, hogy honnan is vette elő az előbb Farkas a vasalót, holott ézideig még szó sem volt róla. Cso dálkoznak rajta, ha megmondom, de higyjék el, hogy nem hazudok. Az ablak melletti kis bűvös szekrényben taláíta, amely most negyedszer mutatta meg, hogy dacára a régiségének, mégis milyen hasznára volt a diákoknak. jöttek a református templomba, ahol a beiktatási ünnepély folyt le. Remek látványosság volt a menet a főiskolától a templomig. Ott láttuk a következő előkelőségeket: Tisza István gróf főgondnok, Baltazár Dezső dr. debreceni püspök, Beöthy Zsolt dr. egyetemi tanár, Degenfeld József gróf konventi elnök, Dókus Ernő kerületi főgondnok, Berzsenyi Jenő dr. ev. főfelügyelő. Sz asz Károly, a képviselőház alelnöke, Antal Géza dr. orsz. képviselő, Baksa Lajos konventi előadó, Benedek Sándor, a közig, bíróság másodelnöke, Czike Lajos főiskolai gondnok, Darányi Gyula min. tanácsos, Gedu!y Henrik ev. püspök, Gueth Gyula orsz. képviselő, Hunkár Dénes főispán, Huszár Aladár törvényszéki elnök, Jákói Géza orsz. képviselő, Kenessey Móricz kif. közjegyző, Kenessey Miklós egyházmegyei gondnok, Kiss Ferencz egyházherületi főjegyző, Kis József esperes, 'Koller Sándor alispán, Kovács Sebestyén Endre főispán, Kulin Sándor, Zelenka Lajos táblabírák, Kovács Sándor egyházkerületi főgondnok, Márk Endre udv. tanácsos, Mészáros Károly polgármester, Molnár Viktor ny. államtitkár, Mikler Károly jogakadémiai dékán, Nagy Károly egyházkerületi főjegyző, bilkei Papp István teológiai tanár, Petri Elek egyházker. főjegyző, Sárközy Aurél nyug. főispán, Szabó Sándor főiskolai tanár, Radácsy György főjegyző, Thury Etele gróf főiskolai igazgató, Tüdős János dr. miskolci püspök, továbbá az egész egyházkerület esper.esi és lelkészi kara és a többi egyházkerületekből is igen sok esperes és lelkész. A beiktatási üuuepély. A református templomban kezdődött a tulajdonképeni ünnepség. Az elnöki asztalfőn Tisza István gróf főgondnok és Czike, Lajos h. püspök elnökölt, mellette és szemközt ült Chernel Antal, Sárközy Aurél, Barthalos István, Beöthy Zsolt, Degenfeld József gróf és Dókus Ernő egyházgondnokok, mind diszmagyarban. Közének után Czike Lajos h. püspök, tatai esperes imát mondott, amely után Tisza István gróf főgondnok néhány keresetlen, közvetlen szóval megnyitotta a köz gyűlést és küldöttséget kért fel, hogy Németh Istvánt, az uj püspököt hozza el a közgyűlés elé. Rövid vártatva megjelent a küldöttséggel az uj püspök, akit lelkes éljenzés fogadott. A kórusban a ref. nőnevelő intézet növendékei megkapó szépségű karénekkel fogadta a püspököt, akit gróf Tisza István főgondnok felkért, hogy tegye le a közgyűlés előtt az esküt. A régies esküforma megkapó szépsége, férfias határozottsága omelkedeit ünnepi hangulatot keltett. Az eskütétel után Tisza István gróf főgondnok meleg, közvetlen szavakkal üdvözölte az uj püspököt, aki egy emberélet derék ós eredményes munkásságával érdemelte ki a feléje forduló közbizalmat. A szeretet, az igazság és szabadság vallásunk alapelvei, — mondotta — azért légy igaz, ajkadat ne hagyja el szó soha, amely nem lelked meggyőződéséből fakad. Légy szabad ós n« vezessen soha más, csak lelkiismereted sugallata, ne ismerj más kényszert, csak a -lelkiismeretét. Légy erős minden emberi hatalommal szemben és alázatos csak Isten iránt. Egész valódat hassa át a szeretet, a mely felemeli a lelkeket, megneraesiti a jellemet, raeghatványozza a munkaerőt ós megadja a munkában való gyönyörűséget. Ha ezek az erények fognak ékesíteni, aminthogy eddig ékesítettek, akkor áldás lesz mindenkor püspöki munkádon. A mélységes meggyőződés őszinte hevületével elmondott magasszárnyalásu beszéd valósággal magával ragadta az ünneplő közönséget, amely percekig ünnepelte Tisza István grófot. Ezután Németh István püspök mondott hosszabb székfoglaló beszédet, amelyben megrajzolta munkájának irányát ós gyakorlati teendőit. Az iskolakérdésben a következetes felekezeti irányzat mellett foglalt állást és energikusan szólt a tanitómozgalmakról, amelyek a felekezeti iskolával szemben az állami iskolát propagálják. A beszéd, egész szelleme magán viselte a felekezeti konzervatizmus színét, de az őszinte meggyőződést mélységes filozófia hatotta át, nyílt és őszinte megokolás erősítette meg, amely imponáló súlyával és következetességével, valamint alapos átgondoltságával keltett mély hatást. A székfoglaló beszéd után Balthazár "«M< Nagy fütyörészve javában vasalt Far kas, amikor belépett Jónás — aki bizonyára a felesége veszekedése elől szökött meg — és nagyot köszönt Farkasnak: — Jó reggelt, Farkas uri — Jó reggelt, Jónás bácsi! — fogadta udvariasan a köszönést Farkas. — Hol vannak a többi fiatal urak ? — kezdett érdeklődni Jónás, hogy kiverje fejéből a felesége kiabálását. —- Elmentek reggelizni. — Persze, máma Farkas ur a napos, — mondta nevetve Jónás. — Sajnos, én, az ördög vigye el ós épen akkor, araikor a nadrágvasalásra került a sor. Ezzel megfordította a nadrágot a má sik oldalára és tovább beszélt: — Tessék helyet foglalni, Jónás bácsi. — Köszönöm szépen, —mondta Jónás és mindjárt helyet is foglalt. — Csak azért jöttem be, hogy megkérdezzem, eljönnek e holnap a kis Simon gyermek temetésére. Farkasnak majdnem kiesett a kezéből a vasaló és bámulva kérdezte: — Hát meghalt ? — Meg bizony, szegényke, — mondta sajnálkozva Jónás. — Mikor? — Még az éjjel. — Szegény kis gyermek, — mondta szomorúan Farkas, akinek eszébe jutott, hogy milyen életveszélyeztetéssel mentették meg az este és ime hiába, mert ha nem is a tűzben, de mégis elpusztult. — Nos és nem hallotta, hogy mi van Simonnéval ? — kérdezte kíváncsian Farkas ós egy forró könnycsepp gurult végig I az arcán. — De igen, — felelte Jónás. — Hogy van ? — Ugy, hogy azt hiszem, egy hét múlva őt is el fogják temetni. — Miért? — Miért? Hát ki tudna tul élni ilyen három egymáöt követő nagy csapást ? — Igaz! — felelte Farkas, aki már nem birt magán ellentállani és hangosan felzokogott. — Először elvesztette a férjét, másodszor a vagyonát, harriÜdszor pedig a legdrágább kincsét: a gyermekét. — Most csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz a gyilkossal, vagyis az életmentővel. — Azt a nagyvilág fogja elitélni . . . A csendőrök bekísérték Marticsot a megyeházára és reggel mindjárt ki is vallatták- Martics töredelmesen mindent bevallott és amikor tudatták vele, hogy az a kis gyermek, akit az este megmentett á tüzhaláltól, Simoné volt, akit ezelőtt egy félórával kegyetlenül meggyilkolt, meghalt, akkor sirni kezdett és kérte, hogy további kihallgatását hallasszák holnaprá, mert lelki pihenésre van szüksége. A bíróság eleget tett a kérésnek és felfüggesztette a további kihallgatást. Ekkor két fegyveres börtönőr lekísérte őt a földszinten levő 13. számú cellába. Martics egész nap imádkozott és kérte az Istent, hogy ne a biróság büntesse meg