Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-04-05 / 14. szám

Dezső debreceni püspök iktatta be az uj püspököt méltóságába és költői lendületű felavató beszédben fejtette ki a főpásztor hivatását, amely nem a selymes kényelem és földi hatalom élvezetében, hanem az ideálok, az emberiség boldogitásának na gyobb ínunkaszolgálataban, a pulyosabb felelősségben, a példaadó emberi érzésben, buzgóságban, szeretetben nyilatkozik meg. A hatalmas szép felavató beszédet percekig tapsolta a közönség. Ézzel a beiktató ünnepség véget ért és a küldöttségek tisztelgése következett. A püspök előtt gróf Degenfeld József a református konvent nevében köszöntötte az uj püspököt, majd Gyurátz Ferenc ev. püspök lendületteljes szép beszédben üdvözölte az uj főpásztort, a dunántuli ev. egyházkerület nevében ismét Balthazár Dezső mondott radikális gondolatokban gazdag beszédet. Gyönyörű jelenet volt, mikor az egyházkerület gondnokai élén Chemel Antal köszöntötte az uj püspököt, mint volt. tanárját és az egyházkerület uj főpásztoiát. — Beöthy Zsolt a főiskolai tanács élén, Hunicár Dénes Vas- és Veszprém vármegye küldöttsége élén üdvözölte az uj püspököt, Mészáros Károly polgármester Pápa város közönsége, nevében, majd a pápai felekezetek és közhatóságok tisztelgése következett, amely d. u. fél"2 óráig tartott, amikor is a Griff szállóban az egyházkerület 200 teritékes bankettet adott a vendégek számára. Az ünnepi bankett. A banketten az első felköszöntőt Né-' mdh István püspök mondta a királyra. — Utána élénk figyelemtől környezve Tisza István gról szólalt fel. Mai közviszonyaink alakulására — úgymond — ólomsullyal nehezedik minden téren az a körülmény, hogy átmenet és organikus fejlődés nélkül kivan kőzik ki az átalakulás a régi idők viszonyaiból a modern társadalmi és állami élet megváltozott követelményeivé. A mai ünnepben biztató jelenségét látja a felekezetközi békének, megértésnek és összetartásnak és erre üriti poharát. Ezután Czike Lajos tatai esperes Tisza István grófot és nejét köszöntötte fel, dr. Tüdős István Németh István püspököt, Kis József, a megválasztott püspök ellenjelöltje a haladó világnézletnek az egyházban képviselőjét : Balthazár Dezső püspököt köszöntötte fel. Dr. Antal Géza a pápai esperesplébánost, Sárközy Aurél Vas- és Veszprémvármegye küldötteit, Nagy Lajos Pápa városát, Mészáros Károly polgármester a vendégeket köszöntette fel. A közönség Balthazár Dezsőt akarta még hallani. Hosszú halljukozás után szólásra emelkedett ismét Balthazár és nagy beszédet mondott az emberi társadalom veszedelmeiről. Az igazság, méltányosság és szeretet mindenütt a jót keresi és azt min denutt kiválogatja. Az elfogultság nem keresztényi jellemvonás, hanem az őszinteség, az igazmondás, az igazságok felismerése és méltatása. És itt egy fordulattal rátért arra, hogy ezeknek az erényeknek sommázását Tisza Istvánban látja megszemélyesítve és az ő egészségére üriti poharát. Balthazár beszédét percekig éljenezték és tapsolták a banketten. Utána még többen beszéltek. Még a politika is szóba került. Nagy Károly, a híres kolozsvári szónok Tisza nemzetiségi politikáját méltatta. Ez elől azonban már félrevonult Tisza István gróf, aki észrevétlenül asztalt bontott és még javában folytak a tósztok, Tisza pedig az egyházkerület főembereivel már közgyűlésen volt, amelyen befejezték a délelőtti közgyűlésről visszamaradt tárgysorozatot. A bankett menüje kiválóan Ízletes és a kiszolgálás mintaszerű volt, ami a Griffszálló vendéglősének, Ötvös Sándornak kiváló érdeméül tudjuk be. Tisza István gróf este hat órakor utazott el Pápáról Győrbe, ahonnan az est folyamán Bécsbe utazott. Városi közgyűlések. — Folytatólagos ülések. — Pápa város képviselőtestületét — mint már jeleztük — a polgármester 8 napra tervezett közgyűlésekre hivta egybe, hogy a képviselőtestület az építészeti bizottság által elkészített város-utcarendezési tervezetét pontról pontra tárgyalhassa. Az első napi közgyűlésről már hoztunk mult számunkban ! tudósítást, mely tárgysorozat számos pontjairól szóit, a többi közgyűlésekről ez alkalommal számolunk be. A folytatólagos közgyűlések péntek, szombat, hétfő, szerda és csütörtökön mindegyike d. u. 3 órakor lett megtartva, ameI lyen az utcarendezési térkép lett megvitatva, amelyet Révész Arnold városi mérnök szakszerűen és nagy körültekintéssel referált. Végül a csütörtöki közgyüléseu ezen titcarendezési szabályrendeletnek birtokon kiviil való felebbezése mondatott ki. Péntek, március 27. Mészáros Károly elnöklő polgármester a folytatólagos közgyűlést megnyitja ós a tárgysorozat még hátralevő pontjai felett hoztak határozatot. 7. A gyámpénztár részére 1500 K-ért tűzmentes szekrény beszerzése. A képviselőtestület a tanács javaslata alapján a gyámpénztár tartalékalapjából 1500 koronáért egy tűzmentes pénzszekrény beszerzését rendelte el a gyámpénztár részére. 8. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület több illetőségi ügyben a tanács javaslatait fogadta el. Ezután kezdték meg az utcarendezési térkép tárgyalását. Hosszabb vita volt a város belterületének a körvonalazásánál. A képviselőtestület a záróvonalat a vasúti sinek helyett az Urdombon tul levő tagutig körvonalazta. Ezután áttértek az utcák vonalainak megállapítására. (Megjegyezzük, hogy tudósításunkban csakis a fontosabb momentumokra fogunk kiterjeszkedni). A Flórián-utca szélessége 8 méterben lett megállapítva. A Tirolból 20 négyszögöl lesz levágandó. A Tizesmalom akkép rendeztetett, hogy a gyógyszertártól a vonal a tulajdonképeni malom sarkáig, itt egyenes az uradalmi sörház tisztilakásáig. Hosszas és zajos vita keletkezett a Főtérnél, főleg a Koréin Vilmos házánál levő sarok miatt. Koréin Vilmos ugyanis építkezni akar és az utcafronttal sokat vesztene. Névszerinti szavazással döntöttek ebőt, hanem ő saját maga büntethesse meg magát. Ezt a gondolatot szőtte addig, amig elhatározta, hogy megkísérli a szökést és ha az sikerül, akkor elmegy Simon leégett házához és ott öngyilkos lesz. Eljött áz este. Ott vagyunk Simonék leégett háza előtt. A megfeketedett romokat vastagon fedi a-hó,,a ház körül megszene sedett gerendák hevernek, amelyeknek a tetején szintén vastag hó van, csak az oldalukat lehet látni, hogy milyen feketékéamiből mindjárt azt következtetheti az ember, hogy nagy tűznek lettek az áldozata^. A városi toronyóra éjjeli 11 órát Vér. A város

1" felől egy sötét alakot lehet látni, ami mindig gyorsabban , közeledik á hóval borított romok felé. Martics. Megszökött a börtönből. Ugy látszik, az Isten megha-llgatta a kérését és megszabadította a bíróság ítéletétől. Remegve, dideregve-ér a leégett házhoz. Az egész környéken néma csend uralkodik, csak néha-néha hallik egy-egy kutya vonítása, ami félelmessé teszi a csöndes éjszakát. Martics kezében fegyver van. Mikor a romokhoz ért, fegyverét lefektette a hóba és körülnézett, hogy nem-e jött utána valaki, de mivel nem látott senkit, letérdepelt a hóba, kezeit összetéve magasan az ég felé emelte és imádkozott. Mikor imádságát befejezte, fölvette a fegyverét, felállt és fájdalmas, tompa hangon felkiáltott: — Végre ide találtam...! Én voltam e romok tulajdonosának a gyilkosa ... Felkavarta szivét, lelkét az elmultak emléke és mereven, némán bámult a romokra. — De most azért jöttem ide, — szólalt meg újra — hogy itt bűnhődjek meg érte! Reggel óta fogságban voltam, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni . . . és . . . és egy alkalmas pillanatban, amikor a börtönőr elaludt, az ajtóm kis ablakán kinyúltam és elloptam tőle a melléje támasztott fegyverét, azután a puska csövével kifeszítettem csendesen a rozsdás zárral ellátott ajtót és sikerült megszöknöm . . . Ekkor , mintha megbánta volna a maga ellen való szigorát, hangja megszelídült, de rövid idő múlva újra Ítéletet mondott maga fölött: — Igen . . . itt akarok meghalni . — és felhúzta a fegyver kakasát, leállította a földre,• ajkába harapott és lehetett látni, hogy mily nehéz lelki küzdelmeken megy keresztül. De mielőtt elsütötte volna a fegyvert, föltekintett az égre. De alighogy a fejét fölemelte, hirtelen visszakapta, megrázkódott, mert ugj vélte látni, hogy Simon lelke az Isten Ítélőszéke előtt áll és büntetésért esedez azért, aki őt oly lelketlenül meggyilI kolta. De erőt vett magán, fejét újra az ég! nek emelte és bocsánatért akart esedezni, de nagy idő kellett hozzá, amig lélegzethez, szóhoz jutott. Végre azután nagysokára j őrülten felordított,: [ Ah! Most eszébe jutott a gaztett, amit elkövetett és reszketett a rémülettől, mert most meg ugy rémlett neki, mintha Simon alakja nem az Isten előtt állana, hanem ott előtte és magasra emelt kezekkel onnan kiáltana bosszúért az Istenhez. — Igen ... én ... én voltam a te gyilkosod ... — orditott fel Martics és jajgatni, majd könyörögni kezdett: — De kérlek, bocsáss . . . boc8á38 meg, hogy tiszta lélekkel mehessek a másvilágra . . . Arca szürke lett, mint az ón ós kékülő ajakáról hab szakadt. A szive hangosan kalapálni kezdett és lábai inogtak a rémülettől. Szemei nagy gyötrelemmel meredtek Simon láthatatlan alakjára. Hideg veritek gyöngyözött le homlokáról az izgalomtól. Oda akart menni Simonhoz, de ugy látta, mintha az megfenyegetné, amire ő nagy lelki küzdelmek után vissza hátrált. Elfordította tőle arcát, azután kétszer egymásután hosszan, élesen, szivettépőn felsóhajtott, lélegzete elakadt, ujjai görcsösen tapadtak a fegyver kakasához, azután még egy nagyot sóhajtott, homlokát a Coő végére fektette és lábával megrúgta a ravaszt. . . Balkezével mégegyszer a szivéhez kapott, de már az akkor megszűnt dobogni. Kiszenvedett ... (Vége.)