Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-01-04 / 1. szám

XXIV. ó v folya-m JPárpa, 1. szám, Közérdekű i Mggjgotleira hetilap niBDKüen vasarnep, ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám Ara 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 Ij IJ A T-S E K I-' R I G Y I? S. HIRDET ESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Huszonhárom év után. — Évi beszámolunk. — Lapunk jelenlegi számával a 24-ik évfolyamba lépünk ! Minden embernek, minden intézménynek vannak ócsárlói, kritikusai. De senkinek sincs annyi bírálója, ellensége, mint egy hírlapnak. És ezek a bírálók, még a leghiggadtabbak is, türelmetlenek, elfogultak, igazságtalanok. Egy ártatlan sajtóhiba kihozza őket sodrukból. Ha ellenkező véleményben vannak azzal, amit az újság ir, akkor a szegény hírlapírónak jobb lett volna nem is születni. Ha pedig a cikk véletlenül az olvasó anyagi, vagy más egyéb érdekeit érinti, akkor az iróia legalább is máglyára való. Alább nem adják a t. kritikus urak, már t. i. a hírlapot megkritizáló urak, akiknek számuk légió, ugy hozzávetőlegesen legalább is anynyi, mint amennyi a lap olvasója. Mindezzel csak azt akarjuk jelezni, hogy egy lap helyzete az olvasókkal szemben nagyon kényes. A hírlapíró nagyon jól tudja, hogy örökös Scylla és Charibdis között „kacsázik", hogy vagy ezért, vagy másért szapulják és dorongolják, de azért kimondjuk bátran, nem hírlapíró az, aki irtában csak azt nézi, hogy népszerű legyen, vagy kegyeket hajhásszon. Minden hivatásos újságíró szereti a maga közönségét, annak szellemi, erkölcsi és anyagi javáért küzd, buzdít, korhol, vagy szatirizál, de azért elveit, eszményeit, meggyőződését meg nem tagadja soha. És legyen bár a kritika a legerősebb, a hírlapíró ha érzi, vagy tudja, hogy neki igaza van, vagy hogy ő jót akar, — nem törődik vele. És e félszeg helyzet "viszásságait hatványozott mértékben érezzük itt a vidéken, ahol a közelség, a közvetlen érintkezés egyaránt kisebbíti ugy az olvasót, mint a hírlapírót. — Ahol a gyarlóságok jobban szembeötlenek és bántóbbak is. Bizonyos perspektívára van szükség, hogy fesztelenül írhassunk és éppen e perspektíva az oka, hogy a vidéki hírlapíró a centrumban csak C

^ TARCZA ^^ Pórul járt. A legtöbb embernek van valami vesszőparipája, egy kedvenc eszméje, amelyről legjobban szeret gondoskodni és beszélni. Ilyen vesszőparipája volt Kleinsee Dezsőnek a szabadszerelem, bár ő mint 48 éves özvegy ember és két felserdült leány apja már sem ilyen szerelmet nem gyakorolt : negligálta mint a szabad, mint a korlátozott, mint a törvényes, mint a törvénytelen szerelmet. Gonosz nyelvek szerint azért, mert már semilyen szerelemre nem képes. Ez azonban nem akadályozta őt abban, hogy annái buzgóbb hirdetője legyen ezen ultra modern eszmének. Az udvarias embernek egyik sarkalatos jellemvonása, hogy mindenkivel olyan témáról beszél, ami az illetőnek legkellemesebb, legkedvesebb. Nálunk igen ritka az igazán udvarias ember és ha szóba hozzák valakinek kedvelt eszméjét, csak azért teszik, hogy tréfát űzzenek belőle és háta mögött, vagy szembe kiröhöghessék. Ugratták tehát eleget Kleinseet is. Minduntalan meginterpeílálták őt: — Nos, Dezső, hogyan képzeled te a szabad szerelmet? Ugy, mint Pelletier aszszöny, aki azt mondja : Ha én egyszer szili házba akarok menni, nem épitek mindjárt színházat, hanem jegyet váltok egyszeri előadásra. Ha a szerelmet akarom élvezni, nem szükséges, hogy magamat egész életre lekössem. Te is igy érted a szerelmet, hogy szálljunk virágról virágra, mint a méh és naponkint mást szeressünk ? — Ti túlhajtjátok a dolgot. Én nem ugy értelmezem a dolgot, — felelt Kleinsee a ~ I e g k omol y a b b k éppel. — Hát hogyan ? — Nagyon egyszerűen. Az én reformeszméim szerint a házasságkötés és a házasság felbontása igen megkönnyittetnék, gyorsittatnék és egyszerüsittetnék. — Milyennek szeretnéd te a házasság kötésének és felbontásának formáját? —

1 Nagyon egyszerűnek. H;i X. ur megszereti J. úrhölgyet, elmenne az anyakönyvvezetőhöz, bejelentené házasulási szándékát, n^gy héttel később minden ceremónia, minden szülői beleegyezés, minden okirat nélkül bejegyezné őket házastársaim!. Ha pedig egymásra unnak, az egyik fél, vagy mind a kettő ugyanott bejelentené, hogy válni akar, ezt a nyilatkozatot négy héttel később megismételnék, mire az anyakönyvvezető kiállítaná az okiratot, hogy a volt férj és feleség mehetnek jobbra és balra tetszésük szerint. — De hiszen igy felbomlanék minden társadalmi rendszer és napirenden volna a bigámia. — A társadalmi rendnek hajaszála nehezen válik be, másrészt azonban bizonyos, hogy a fővárosi hírlapíró sem való a vidékre. Mióta lapunk pályafutását — ezelőtt 23 évvel — megkezdte, egyetlen törekvésem volt, hogy a közönséget és a közügyet szolgálja. Háttérbe szorítottunk minden egyebet, az írót, jogosult személyi ambiciót éppen ugy, mint az anyagi boldogulás követelményeit, mert él bennünk az a tudat, hog^ a közbizalomnak vagyunk letéteményesei, Pápa város közérdekeinek vagyunk szószólói, lakosságunknak öntudatosan működő szervei. Soha egy percre nem tévesztettük szem elől, hogy mi, a „Pápai Közlöny" munkásai nem magánemberek vagyunk, akik saját szerencséjüknek kovácsai, hanem a közélet férfiai, a közügyek napszámosai és hogy jól dolgoztunk, mutatja munkánk eredménye, mutatja a tény, hogy a „Pápai Közlöny" utat tört magának városunk és megyénk közönségéhez, hanem tény az is és erre önérzettel hivatkozunk, hogy a „Pápai Közlöny" számot tesz és általánosan sem görbülne meg, ellenkezőleg, a csupa boldog ember egészségesebb társadalmat és er.isebb nemzedéket hozna létre. A bigámiát pedig az állam könnyen megakadályozhatja, ha központi anyakönyvi hivatalt állit fel, mely hónaponkint beküldi minden egyes anyakönyvesnek az összes házasságkötések és felbontásokról szóló jelentést. — De mi történnék a gyermekekkel, ha a férj a feleségét, a nő az urát olyan gyakran változtatná, mint ingét? — Hiszen tudjátok, hogy a mai nők nagyrésze kitűnően ért a gólya megrendszabályozásához. Ha a nőnek első férjétől 1—2 gyermeke van, többre már nem vágyik és van annyi ügyessége, hogy vágyát valóra váltsa. Az a lehetőség tehát, hogy egy nőnek 4—5 féle gyermekei legyenek, komolyan számba sem vehető. Az örökösödés összezavarása, a társadalmi rend felbomlása csak mumusok, melyek a dajkamesék körébe számüzendők és amitől csak gondolkodni nem szerető öreg gyerekek aggódnak. Különben is én előttem előbbre való két tényleg létező és élő ember boldogsága, mint a még nem léteső, nem élő, csuk esetleg születendő, vagy talán nem is születendő lények boldogulása. — De mi lenne az erkölcscsel, ha a családi élet alapja megrendülne? Hiszen tudod, hogy az erkölcs a társadalmi rend alapja, mely nélkül' Róma megdől és rabigába görnyed.