Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-03-30 / 13. szám

Bátran állithatjuk, hogy utóbbi időben tüzoltótestületünk sok tekintetben fejlődött és hivatását önfel áldozással teljesiti, de azt is látjuk, hogy ebbeni működésében nagyon hátráltatja sok oly dolog és hiány, melyet intéző köreink rovására kell betudnunk. Egy ily nélkülözhetetlen hiány a tűzoltói állandó fogat létesítése, mely nek érdekében Viz Ferencz tűzoltó főparancsnok a következő közleményt küldte be hozzánk, kérve annak közzé tételét. Készséggel közöljük a főparancsnoknak erre vonatkozó kérelmét a következőkben • „A pápai önk. tűzoltótestület közeledő rendes évi közgyűlése előtt időszerűnek látom, hogy bajainkat, sérelmeinket a nagyközönség elé vigyem s egyben kérjem az illetékes egyéneket arra, hogy fordítsák jóakaró figyelmüket testületünk felé és felemelt szavukkal hassanak oda, hogy kívánságaink teljesítessenek annál is inkább, mert hisz az összes törekvésünk az élet és vagyon megmentésére irányul polgártársaink javára. Pápa városa a lefolyt 8—10 év alatt kétszer akkora területen fekszik mint azelőtt s a térfoglalás más-más irányban történik, szóval elszórtan ugy hogy kétszer akkora területet kell a tűzoltóságnak kezelni, mint pár év előtt. Bár sók szó férne még felszere léseinkhez, külöuöseu a modern létrákat illetőleg, füst álarcok, mentőtömlő stb., mégis abban a helyzetben vagyunk, hogy fegyelmezett, bátor csapatunkkal megfelelhetnénk a tűzvédelemnek, ha előfogattal rendelkeznénk, ennek hiányában azonban törekvésünk meddő marad, sokszor gúnynak, gorombaságnak kitéve. Tessék elképzelni vész esetén a kürt hívó hangjára az őrtanyán terem a tűzoltóság és pillanat alatt kifutnak a szerek a szertárból és percek, negyed és félórák tellenek bele, mire fogatot kapunk, sőt megtörtént e hó 5-ikén, amidőn a Kossuth-utczában Pellner kőfaragónál tetőtüzet jeleztek, hogy egyáltalában nem kaptunk fogatot. Mily helyzetbe jut ezután a tűzoltó, későn ér a vészhelyére s ott kivan téve a nép gorombaságának s az inasok hahotájának, dacára annak, hogy a hiba a fogat hiányában van. Az uj szerkocsink mindent ma gába foglal, amire mint első szernél szükségünk van, tehát ezen szernek vész esetén feltétlen azonnal indulni kell, ehhez lovak kellenek, még pedig azonnali rendelkezésre, amíg ez nincs, addig Pápán egy ember sem hajthatja fejét nyugodtan pihenőre. Ezen kívánságunkat elődeim is már gyakran szorgalmazták a városi tanács előtt, van is valami rendelkezés, hogy fogatnak kell lenni, de hát ez bizony soha sincs s akárhogy riasztunk, a város kocsisai haza sem sietnek. Akkor, amikor 23 ezer lelket számláló városunk élete és vagyonának megvédéséről vau szó, talán joggal követelhetünk egy pár lovat, mely sikoly folytogatta, de egy hang sem jött ki berekedt torkán. Lassan felvánszorgott. A házban még aludtak. Észrevétlenül jutott a szobájáig. Gyorsan vetkőzött, beteg, ^szenvedő testét puha pihék közé temette. És eljöttek a láz gyötrelmes kísérői: a görcsök és a viziók. Ijedezett, szorongott, kiáltás fojtogatta, de áthült torkából csak kínos nyöszörgés szivárgott. Igy találta az anyja A leány kerülte a tekintetét. Minden csepp vére a szive köré zudult : félelmet, gyűlöletet, undort egyszerire érzett. A kérdésekre csak jelekkel felelt, hogy csak hagyjanak neki békét. Az előhívott háziorvos is tanácstalanul va kargatta a tarkóját. Okosabb hiányában vizes borogatást és pihenést ajánlott. A jámbor kura egyelőre szépen bevált. Délben, mikor hazajött az apja, már halkan ejtette a szókat, ajkára gyönge mosolygást erőltetett, hogy ne rémüljöu halálra a jó öreg. Réz Kelemen urammal mégis elsötétedett a világ. A gyermeke arczán tüzelő lázrózsák az ő szivét pörkölték. Nyilaló fájdalomba került minden tréfás szó, amivel ámítani próbálta a nagybeteget: — Talpra, kisasszony, — szavalta nagy, belső keserűséggel, inig megfogta a forró kis kezet, — hívja, várja a deputáció. Veszélyben van, most már egész komoly veszélyben az a pernahajder. Nem menekül meg a kicsapástól. Talán ínég ugy, ha egy kedves száj könyörögne érdekében a szigorú birák elölt — lehetne rajta segíteni. Az asszony is, a leány is feszülten figyeltek. Az öregben fölülkerekedett az igazgató, növendékeinek gondozó atyja s a legújabb kázuson felháborodva, — szinte feledte az ő édes beteg leányát — pattogva beszólt: — Az éjjel fölcsengette az ügyeletes jurátust az éjjeli őr. Valamelyik diák garázdálkodott a |városban. Utczalámpákat, ártatlan polgári ablakokat zúzott össze. A csöndre intő bakiért is egy hatalmas ütéssel képencsufolta s azzal kereket oldott. A jurátus végigmustrálta a szobákat. Két diák hiányzott: a czimeres lump, Cserey Tamás és — képzeljétek — Gillyén Laci. Hajnal ban, kapunyitás után kerültek haza. Egész délelőtt őket faggattuk. A Cserey fiu bevallotta, hogy színészekkel korcsmázott, de a Laczi gyerekből nem tudjuk kiszedni, hogy hol herdálta keresztül a nyugalomra teremtett. éjjelt. Az egész város tele van a skandalummal. Példásan kell büntetnünk. — Ha délutánig sem vallanak, egyikük konzílium abeundit kap : kicsapjuk ! Az asszony fehér arcza elvörösödött. Hevesen szólott közbe : — Csak azt a lump Csereyt! Úgyis csak a korcsmárosok simának utána. Lnci, ha könnyelmű is, derék fiu, megkomolyodik, érte kár volna. Nagyon sajnálnék — s jelentősen intett szemével az ágyban pihegő leányra. Az igazgató uram arcza némán, jóakaratukig helyeselt. Észrevette ezt a leány is, sötét, ijesztő tüz villant át szemén s fölemelkedett az ágyban. — Meleg téglát, anyám, hamar, kihűl a lábam, — rimánkodott. a mienk és a mi rendelkezésünkre áll (bár váltott lovak is lehetnek). Valósággal elenyésző csekélység amibe Pápán az önk. tűzoltótestület, mint városi* teher kerül, legfeljebb 500—900 korona, egy pár lónak a beállítása évi 2000 korona, eszerint az évi kiadás maximuma 3000 korona. Pápa város polgárainak kell követelni saját érdekükben, hogy ezen kívánságuk azonnal teljesítessék, mert a baj után már késő, tudjuk, hogy a biztosítótársaságok mily arányban fizetik a károkat, de hány ház még biztosítva sincs. Addig mig Pápa városának 70 tagból álló, lelkes, szakképzett önk. tűzoltója van, ne zárkózzon el jogos kívánságunk elől, mert ha folytonos mellőztetésünket látva, csüggedünk, esetleg teljesen feloszlik a testület, mivelhogy kocsit húzni maga nem hajlandó és bele fog kerülni a városnak a kötelező tűzoltóság 40—50 ezer koronájába évente". Pápa. 1913. március 27. VIZ FERENCZ önk. tűzoltó parancsnok. Teljesen magunkévá tesszük a főparancsnok kijelentését és nincs okunk kétkedni, hogy intéző köreink megszívlelik a tűzoltótestület kívánságát. Az izr, nőegylet hangversenye, — 1913. márc. 23. — Felejthetetlen estélyt szerzett a pápai izr. nőegylet annak a diszes k özönségnek, amely vasárnap este csaknem szinültigímegtöltötte az Öreg Griff-szálló nagytermét. Az Az asszony a konyhába rohant. Ilka csak erre várt, Remegő két tenyerébe szorította édesapja kezét és szinte fohászkodott hozzá : — Apám, ha szeret és ha azt akarja, hogy éljek, kergettesse ki a kollégiumból, kergettesse ki az egész városból Gillyén Laczit. Az öreg teste hidegen verejtékezett. Félrebeszél, szegény, — jajgatott magában. De a leány szava határozott és parancsoló volt: — Ne kérdezzen semmit, ne gondoljon semmit, csak Ígérje azt, hogy megteszi. Réz Kelemen — aki soha nem másította meg a szavát — kinosan, nyögve kimondta : — ígérem neked, kicsi leányom. Megvárta, mig bejött az asszony és azután nehéz szivvel, inkább vánszorgott, mint ment a diákok sorsa fölött döntő szedriába elnökölni. Ilka egy szót sem szólt többet. Az anyja is fázósan, hangtalanul húzódott meg az ágy lábánál. Telt az idő, lassan bontogatta sötét szárnyát az alkonyat. Egyszerre, csitt . . . mélyen, bánatosan búgva megszólalt a kollégium kis fatornyában a gyászcsengetyü. Egy diákkal kevesebb van az ősi intézetben. Az asszony közömbösen, fásultan hallgatta a szomorúan kongó hangokat. Csak arra ijedt fel, hogy leánya a fejére húzott paplannal igyekszik elfojtani fel felcsukló zokogását.