Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-06-22 / 25. szám

:XZZXIIII_ évfolyam. Pápa, 1Q13- g "cliclí-cls 22. 25. szám LM V Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K F RIG Y E S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A közegészségügyi bizottság a v. tanács felhívására a közkórház kérdésének szakszerű tárgyalására és javaslatok tételére, tárgyalásait befejezte. Ezen tárgyalások, valamint a belügyminisztérium közegészségügyi osztályának vezetőjétől nyert szóbeli információk alapján a bizottság javaslatokat szerkesztett. A szükebbkörü bizottság javaslatait a közegészségügyi bizottság elfogadta. Mi, akik kezdettől fogva a legmelegebb érdeklődéssel kisértük és hűen regisztráltuk városunk eme égető fontosságú ügye fejlődésének minden egyes fázisát, a közérdeket véljük szolgálni, amikor a bizottság nagyérdekü és alapos elaboratiumát teljes terjedelmében közöljük. A tanács 4 kérdést terjesztett a bizottság elé, amelyre a bizottság a következőkben válaszolt: 1. Az első kérdés: szükség van-e Pápán közkórházra? Erre a kérdésre a választ már megadja az a belügyminiszteri leirat, melyet a polgármesteri hivatal 8295. sz. 1912. aug. 19-én kelt felterjesztésére 137776/1912. VII

yb. sz. alatta belügyminister 1912. okt. 12-én a város közönségéhez intézett s amely leirat megállapitja, hogy Pápa városának közkórház létesítésére irányuló törekvése „a jelzett jelentésben felsoroltak alapján nemcsak indokolt, de szükséges is". A felterjesztésben elősoroltaknak számbeli adatokkal való kiegészítése céljából a bizottság megjegyzi, hogy tekintetbe véve a Pápán és környékén élő mintegy 6000 tagját a kerületi munkásbiztositó és különböző vállalati betegsegélyző pénztáraknak ; a 4000 főre tehető nyári, gazdasági munkásságot ; az egész iskolai éven át itt élő s mintegy ezerötszáz főre tehető, idegen községbeli tanulóifjúságot ; az állandóan itt állomásozó 200 főnyi honvédhuszárságot; valamint te| kintetbe véve a helyi -egészségügyi viszonyokat, számithatunk arra, hogy a létesítendő közkórházban az évi betegforgalom legalább 1500 megbetegedési eset lesz, annyival is inkább, mert a város és tágabb értelemben vett a kórház szempontjából ide gravitáló környékének lakossága együttesen legalább is 100 ezer főre tehető. 2. Ezek alapján adhatja a meg a bizottság válaszát a 2. kérdésre: milyen méretű legyen a közkórház? Az ország közkórházi statisztikájának tanulmányozása után ugyanis megállapítható, hogy 1500 megbetegedési eset kellő módon való ellátására legalább is 120 ágyas közkórházra van szükség. Ilyen közkórház keretében kellő, pavillonszerü elhelyezést nyerhetnek a törvény által megkívánt belgyógyászati, sebészeti, fertőző betegségek és elmebetegek megfigyelő osztálya, valamint az ezen kivül szükségesnek mutatkozó, szülőnők és nőgyógyászati betegek osztálya is. 3. A harmadik kérdés arra vonatkozik, mekkora anyagi áldozatába kerülne a városnak önálló közkórház létesítése? Erre nézve a beszerzett információk alapján előadhatja a bizottság, hogy önálló közkórházra a város kétféle módon tehet szert: vagy városi közkórház létesítése vagy állami közkórház létesítésének kérése által. A 120 ágyas közkórház építése, berendezése és felszerelése, a telken kívül, 600.000 koronába kerül átlagos számítás szerint. Ha városi közkórházat akarunk létesíteni, ugy a legkedvezőbb eshetőséget véve, az állam 200.000, esetleg 300.000 koronával járulna a költségekhez ; a közkórház igy a városé volna, amely gyakorolhatná természetesen a megfelelő jogokat, de viszont a kóro^ TÁKCZA. Érettségi találkozó, Irta: TIHANYI IVÁN. Pápa! Az érzések egész özöne rohan meg, mikor a vasúiról leszállok, ahol gyermek és ifjúságomnak egész idejét eltöltöttem. Minden utca, minden sétahely, sőt majdnem minden bokorhoz egy-egy ifjúkori édes emlék fűződik, amely mikor a helyet viszontlátom, teljes erejével újból megelevenedik bennem. Pedig az időnek járása nagyon megváltoz tátott mindent! A modern haladás vízvezetéket, aszfaltot, parkokat varázsolt oda, ahol azelőtt a mezőség terült el és ahol az én időmben az olajlámpásnak pislogó fénye terjesztett halvány világosságot. Egy modern város! Uj városrészekkel, villasorokkal, a sportnak nagykiterjedésű játszótereivel és tennispályáival. Most már a vasútról nem kell térdigérő porban a városba bemenni, ami nekem diákkoromban mérhetetlen keserveket okozott, lévén a fényes cipőnek fanatikus kultiválója. De hát a város méltatását és ehhez fűződő impressiokat hagyjuk máskorra. A 25 éves érettségi találkánkról szóljon az ének, mely bennünket az ország minden részéből összehozott. Micsoda változás 1 Sovány fiukból tekintélyes, potrohos hasú férfiak lettek és a diákéletnek hancurozásait felváltotta a férfiúnak komolysága és meglettsőge. Alig ismerek egyikre-másikra. De mikor azután jobban szemügyre veszem az arcokat, mégis csak felkiáltok a kellemes meglepetés hangján : „Hiszen ez Dávidházy János, amott az Czike Pali, az a nyurga hosszú, Balla Dezső, aki diákkori huncutságai után sohasem tudta volna bennem azt a hitet kelteni, hogy az Isten igéjét prédikáló pap lesz. Ez itt Ságváry Jenő, aki még ma is olyan fess, mint egy húszéves bAIi előtáncos; itt váii Sebestyén Franci, Nagy István stb., slb. Mikor együtt vagyunk, pár perc alatt, mintha nem is az évek hosszú sora repült volna el fejünk felett, ismét a régi diákok vagyunk, és se szeri, se száma nincs az ifjúkori emlékek felidézésének. Sorba ke riilnek a tanárok : Jády bácsi. „Hó hé tó, muga nagy tökfilkó, hümas, maga fiam meg majd lciuász és ha én valamit mondok, akkor az megtanulandó, bevágandó, megrágandó és elmondandó !" A boldogult emlékű Szilágyi József, aki ifjúkori tűzzel, lelkesedő hévvel magyarázta a görög klassikusok és Homérnek szépségeit, és aki nem győzte eléggé magasztalni Nausikaa hitvesi hűségét, amellyel a bolygó Odisseust haz ivarja. Németh István, aki nemcsak a conju gatio és deciina!iót igyekezett kobakunkba verni, hanem a füleink és nyakunk is éber megfigyelője volt. Jaj volt annak a nebulónak, akinek ezen testrészei nem ragyogtak, olyan masszázást kapott az, hogy egész életében sem felejti el. Volt is ám tisztaság az egész vonalon. Farkas Dezső, a földrajzi tudománynak apostola. Milyen szép mappákat rajzoltunk mi a vakációban. De tudtuk is ám a földrajzot alaposan és még ha ma megkérdezi tőlem valaki, hogy merre van a „Bab—El— Mandel szoros, ugy kivágom a rezet, hogy csak ugy bámul rajta. Kiss Ernő, aki történeti magyarázataival hozta extázisba ifjú lelkünket és plastikus magyarázataival tárta elénk a világverő Napoleonnak hőstetteit. Dr. Kapossy Lucián, aki az alapos tudós magyarázataival igyekezett lelkünkbe csepegtetni a latin remekírók műveinek csodás szépségeit. Sebestyén Dávid, az algebrának tudósa, aki a sinus és cosimusokka! okozott álmatlan éjszakákat. De ki tudja elsorolni mindazokat az élvezeteket és gyötrelmeket, amelyet nekünk a studiuraok okoztak. Hej Dezső barátom, mikor a német nyelvből felelni kellett, hányszor rúgtad a negyedik sorból oldalba a második sorban ülő Maxit, hogy alaposan súgjon 1 Micsoda lábak, ezek még ma is csodálatba ejtének engemet. Költeményeid, — igazán kár, hogy az utókornak meg nem maradtak ! Szegény Lajos barátunk, bárhogy elkészült a törté-