Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-03-30 / 13. szám

év folyam. Fébjpeb, 1913. xnárciTLS 30. 13. száiD. MY Közérdekű iüggetien hetilap. ~~ Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Kgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: P 0 L L A T S E K FRIGYE S. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. Városok fejlesztéséről alkotott A törvénynek célja, rendeltetése a változott életviszonyoknak egyöntetű szabályozása. Ezt a eélt kivánja szolgálni az 1912. LX. t.-c. is, amikor belátva; hogy a városok nemcsak önkormányzati, hanem állami tevékenységet is fejtenek ki, melyért ezideig az állam részéről semmiféle kártalanításban nem részesültek, tehát szükségesnek látta a törvényhozás a saját terhük alatt nyügö városok segélyezésére jönni, hogy továbbra is a nemzeti erő forrásaiul meg maradhassanak. Ezért köszönettel tartozunk a r. t. városok polgármesterei orsz. egyesületének, amely a kormány figyelmét a tarthatatlan állapotokra felhívta, de köszönettel adózunk a kor mánynak, illetve a törvényhozásnak, amely törvényben szabályozta a városok segélyezését, annak mérvét, módját, továbbá szabályozta a tisztviselők fizetését, a városok háztartási ügyei intézésében bizonyos könnyebbséget hozott be, annak gyorsabb menetét elősegítette. Minthogy azonban alig van törvény, amelyben hibák, sérelmek elő ne fordulnának, ugy ez a törvény sem mentes azoktól. Ezekre a hibákra kívánok rámutatni, hogy a végleges városi törvény megalkotásánál már a sérelmek kiküszöbölhetők legyenek. Á | törvénynek egyik fő hibája, hogy a segélyezésnél a városok közt három kategóriát állit fel: 1. törvényhatósági, tízezeren felüli r. t. város, 3. tizezeren aluli r. t. város. Hogy miért különbözteti meg a városokat a törvény eképen nem kutatom, de hogy helytelen, az kitűnik a rendeltetésből, nevezetesen a városoknak hivatása, a kultura, az ipar, a kereskedelem fejlesztése, s ezekkel kapcsolatos szociális intézmények megteremtése, javKása. Ha minden város egy célt szolgál, akkor le kell dőlni minden válaszfalnak, de különösen le kell dőlni akkor, amikor a segélyezésre inkább rá vannak utalva a rendezett tanácsú városok, mint a törvényhatóságiak, mert a rendezett tanácsú városok még ma is nélkülözik azokat az intézményeket, amelyektől függ jobbadán a községnek városias jellege. Csak most kezdik épiteni vízvezetéküket, csatornázásukat, közvilágításukat, kórházukat, városrendezési térképeiket elkészíteni. Mig a törvényhatósági városok jobb anyagi helyzetüknél fogva legnagyobb részt ezeken túlestek. A segélyt tehát a városok közt adó arányában egyenlően kell felosztani. Ez a progressivitás elvének is megfelel, inert ahol a lakosság nagyon sűrű, ott az adóalap is nagyobb, mint a gyéren lakott városokban, de ott több intézményre is van szükség, melyek aránytalanul nagyobb költségeket igényelnek, mint egy kisebb városban. De igazságtalan is a mai felosztás, mert számtalan r. t. város sokkal nagyobb, mint akárhány törvényhatósági város és sokkal több közintézményre van szüksége, mint a néptelenebb törvényhatósági városnak s mégis az államsegélyből 2—3-szorta többet kapnak csak azért, mert véletlenül törvényhatósági joggal lettek felruházva. A puszta véletlenség, vagy a történelmi C**^- I A K C Z A. -^O . - Abeundi. A kollégium szőlőjében, a nagy diófa alatt, szüreti ebéd mellett ült a nagytiszte letü és tudós tanári kar. Ősz, patriárka-alak a legtöbbje, tisztes sorukat csak ritkán tarkázta a fiatalabb, jórészt segédtanári arcz, mint százados fenyvest az ifjú nyir. Akad köztük „szenvedett" ember is, a cseh és a morva várak egykori rabja, teszem fel, maga az igazgató, Réz Kelemen uram, aki most is óralánczon hordja a czombjából kiszedett osztrák golyóbist. Ragyogó őszelőben végződött be a szedés. A nap arany lávafolyamként ömlött alá a hegyen. Alul, a mezőn, a tiszta légben ökörnyálfátylak úsztak, mint a végnélküli emlékezés. A liczeum-kerités mellett hasas kádakban tetézetten pompáztak a kövér, aranysárga és sötétkék zománezos fürtök, várva a prést, a taposó embert. Gyöngyözött már az Öreg urak kedve, akárcsak a .savanyúvizes, erős hegyi bor. A matematika félelmetes professzora — ölében kis unokájával — nem átallott valami hunczut wittembergi emléket dúdolgatni. Az asztal egyik végén bujdosó kuruczok nótáin keseregtek, a másikon régi székely énekek dévajságaival vigadoztak. Éppen jókor szuszogott fel a kövér Bámbó fekete fiaival, Az első vonónyisszenésre a hetyke tornatanár derékon kapta a tánczoslábu, szépséges igazgatónét. Fiatalo san felragyogó szemek kisérték a gyönyörűen formált asszonynak egy Luthert is kísértésbe vivő mozdulatait. Egyébként is veszedelmesen szép volt. Leányosan karcsú, telt keblű. Sima, rózsás arcbőre, fekete szemének tüzes villanása negyvenes évének szinte a felét letagadta. És letagadta a leányát is, Ilkát. Hej, pedig e gyermeknél bájosabb bimbó a kis diákváros tanári utczasorának virágos kertjében még nem fakadt. Vitéz honvéd volt Kelemen uram Szeben alatt, a Piski melletti hídon, de a leghősiesebb tettes ekkor követte el, mikor már deresedő fejjel élnivágyó, életet lehelő feleségét elvette. Az első csárdás szóra a birsalma bokrok élő sövényén tul is hangos heje-huja támad. A korábban megebédelt fiatalság: a tanárleányok és a meghívott nagydeákok leteszik a társasjátékot s dobog a letaposott gyepű föld a ropogós iáncztól. Minden virágszál a kipróbált hűségű tánciskolái lovagjával járja. A fiatalság aranyos derűje féktelen tűzzel párosul. Bohó, szerelmes, édes szavak röpködnek titkon. Kedves incselkedéssel távolodnak egymástól, hogy egyetlen pillantásra annál melegebben simulhassanak össze. Csak az igazgatóék Ilkája tipeg szinte életteleuül a hólyagos szemű jurátusnak a karján. Az örökké vidám leány tekintete fátyolos, mintha érintette volna az ősz harmat. Régi kedve benn kószál a városban, a kollégium körül, melynek sötét zárkája, ban bűnhődik Gillyén Laci, a legelső diák

; amiért bezúzott néhány mesterlegény fejet y egy nagyobbszabásu éjszakai összetűzésnél. A leányok is, a fiuk is a maguk boldogságából sajnálkozó pillantásokkal vigasztalják a párja után búsongó kis madarat. S alig teszi le a cigány a vonót, egy csomóba verődik az egész leánysereg. Kicsit pusmognak, kicsit húzódoznak, azután elindulnak egy csapatban, vélnéd : egy uszó gyöngyvirágos sziget, vagy egy darabka mosolygós bárányfelhő. A professzor urak atyai szeme szinte felitta a szép, virágos folyót, amint előttük megállt. Elől a legfehérebb, a legszebb: Réz Ilka. De a halvány arcz egyszerre pipacsos mező lesz. Szava halk, mint a rózsalevelek hajnali suhogása. Nem az apához beszélt, hanem az igazgatóhoz. Nem a maga, hanem az összes leányok nevében. Kegyelmet kórt a szegény Gillyén Laczinak, aki nélkül nincs franczia négyes, nincs igazi mulatság. A bűnbocsánat mustármagja ezúttal jól előkészített talajba hullott. A professzor urak nagy jókedvükben megkegyelmeztek volna az apátplébánosnak is, pedig az éppen most, tói küszöbén perelte el a kakasdi erdőt az éhes tanári kályhák elől. Réz Kelemen uram megsimogatta a