Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-12 / 2. szám

gálására a kiküldendö bizottság figyelmét már most felhívja. A bizottság a vizsgálatot csak a vasbelonmunkálatra terjesztette ki, mint amely speciális munka, a többit pedig a munka befejeztével amúgy is teljesítendő felülvizsgálatnak tartotta fenn annál is inkább, mert egy előzetes vizsgálat a végleges átvételnek nem praejudikálhat. Mindamellett megállapítja itt a városi tanács, hogy az istálló tetőzetének ellenőrzését a városi mérnök eszközölte, mert a tetőzet fel volt állítva, midőn Kristóffy Gyula Máv. főmérnök a felügyeletet átvette. A városi tanács a vizsgálat foganatosítását eszközlö bizottság tagjainak fárasztó munkájukért mély köszönetét nyilvánította és Kristóffy Gyula Máv. főmérnöknek és Deli Béla kat. felni, felügyelőnek 200—200 K-t a vágóhíd építési költsége terhére kiutal". A városi tanácsnak ezen javaslata a legközelebbi közgyűlés napirendjére kerül és a képviselőtestület hivatva lesz érdemben végleges határozatot hozni, A városi tanács javaslatára azonban volna egy okadatolt megjegyzésünk. A városi tanács ugyanis a városi mérnököt a vasbetonmunkák lelkiismeretes ellenőrzése elmulasztásával vádolva, ellene a fegyelmi eljárás elrendelését javasolja, dacára, hogy a megejtett vizs gálát oly nagyobb fokú mulasztásokat nem tapasztalt, melyek súlyosabb következményekkel járnának és az építmény használhatóságát befolyásolnák. Mi akar ez lenni ? Fából vaskarika ? A városi mérnök tudtunkkal akkor, amidőn ezen vizsgálat megejtése elrendeltetett és vádolva lett mulasztásért, vé dekezett ezen vádakkal szemben és érvekkel beigazolta, hogy ő a • városi tanács határozatait respektálva, tette meg az intézkedéseket, mely védekekezést a képviselőtestület minden te kintetben elfogadta. Mi nem akarunk védelmére kellni a városi mérnöknek, de ugy látszik ebben az esetben bűnbakra van szükség, Ezt a megjegyzést kötelességünknek tartottuk szellőztetni és egyben a képviselőtestület figyelmét erre a körülményre felhívni. Az adótörvények Fevizioja. Irta: Dr. SZENDE PÁL, az O. M. K. E. főtitkára. II. A revízió irányát nagy vonásokban a következőkben jelölhetjük meg: A kormány állandóan arra hivat kőzik, hogy az uj adórendszer a kis existenciáknak könnyebbséget nyújt a létminimumon alól maradó jövedelmek adózatlanul hagyásával. Ennek éppen az ellenkezője áll. A létminimum évi 800 kor. és a családtagok keresménye a családfő jövedelméhez hozzászámittatik. A legnagyobb nyomorban élő néprétegektől eltekintve, alig van Magyarországon kereső ember, aki e cimen adózás alá ne volna vonható. Sőt az ipari munkások, akik az eddigi adópraxis szerint teljesen adózatlanul maradtak, most majdnem kivétel nélkül adókötelesek lesznek. Itt csupán két eset lehetséges. Vagy végrehajtja a kormány betű szerint erélyesen a törvényt és akkor a nagyhangú kijelentések dacára a legszegényebb emberek is fognak adót fizetni, vagy az adóigazgatás lazán fogja az adóalap kinyomozását teljesíteni és nem zaklatja az alsóbb néposztályokat. Harmadik eset ki van zárva s igy igen nehéz megérteni, miért ragaszkodik a minisztérium egy oly törvény végrehajtásához, amely a törvényhozás intenciójának csak akkor felelne meg, ha egyáltalán nem haj tanák végre. Az osztrák jövedelmi adó kulcsa sokkal enyhébb, mint a magyaré s igy nemcsak a kis, hanem a közép existenciák is súlyosabb adóterhet viselnek nálunk, mint odaát. Ez is mutatja, hogy az adóreform állítólagos szociális célzatai mennyire ellentétben állanak a törvény szószerinti intézkedéseivel. Az adó revizióra irányuló mozgalomnak tehát legfőbb követelménye, hogy a létminimum és jöve delmi adókulcs legalább is olyan legyen, mint Ausztriában. A kereskedők, iparosok és értei miségi középosztály szempontjából az nul kiontott vérére, hogy kész vagyok bármely pereben életemel áldozni hazám üdvéért. Adjatok feladatot, bizzatok én reám bármit, — erős vagyok, — mindenre készen állok itt I — Ezt a beszédet szeretem és elhiszem, hogy szivedből mondod, mert a próféta megvilágosította a te elmédet és habár atyád halála által tette is, bizzál ő benne, mert az ő bölcsessége mindenekfölött való és tiird megadással az ő intését eddigi makacsságodért, mert hazád ellenségei ellen szövetkezni vonakodtál. — Most már tanácskozzunk, mert minden pere drága; miként hallom, rejtekhelyünket ugy sem tarthatjuk sokáig titokban, mert a hitetlenek szimatot kaptak. Abdalla figyelj, mert elsősorban a,te erődet akarja próbára tenni a próféta. Értesültem róla, hogy Benigden ellen támadást terveznek az olaszok. A csapat egyik parancsnokául gazdád, Bozzoni őrnagy van kiszemelve. Feladatod gazdád birtokából a támadásra vonatkozó terveket és Írásokat — ha mindjárt annak megölése árán is -— kézrekeriteni. 'Ez iratokra három napon belül szükségünk van, hogy Benigdenben felkészülve várják a támadást. Értetted ? Abdalla érezte, hogy minden vére szivéhez "szalad. Ekkora feladatra nem volt elkészülve. De nem szabad ingadozást mutatnia, mert az elszánt emberek hamar eltennék utjukból, ha tervükre s igy hazájukra nézve veszélyes, vagy csak megbízhatatlan embert látnának benne. Összeszedte tehát minden erejét és nyugodtan felelt. — Értettem a feladatot és itt fogom átadni neked a kitűzött határidőn belül az írásokat. Az őrt álló arab sietve közeledik a csoporthoz és az izgalomtól felhevülve közli, hogy egy csapat olasz gyalogos sietve közeledik a rom irányában. Itt a legvégső pillanat a menekülésre, mert ha meglepik a társaságot, holnap egytől-egyig függni fognak. A fent említett, elől ülő arab intésére egy rejtett kijárón egy pillanat alatt eltűnik a társaság, de legfőbb ideje is volt, mert már a főbejárón egyenkint szállanak le az állig felfegyverkezett olasz gyalogosok, kézben tartott fegyverrel. * Bozzoni őrnagy ez esetben dorgálta meg először legényét, aki a nyert engedélyt másfél órával tulhágta. Abdalla azonban ezúttal alig hallotta meg a dorgálást; szive, lelke csak egy gondolattal foglalkozott. Lelkéből ragaszkodott az őrnagyhoz, — ós kapott volna bármi feladatot a titkos társaságtól, ezer örömmel teljesiti; — de megmentőjét megölni nem képes. — Azt ugyauis tudja, hogy gazdája minden fontosabb iratot állandóan magánál tart; a terveket tehát csak ugy szerezhetné meg, ha áz őrnagyot leszúrná és azután zsebéből, vagy éjjel párnája alól a -kérdéses írásokat elvenné. — Igaz, hogy elszökhetnék, — töpreng a legény álmatlanul ágyában, — reggelig a tettet senki sem fedezné fel és addig én az írásokat átadhatnám Rezaknak a lákásán és azután magam egérutat vehetnék a titkos folyosón a város szélére, az pedig az előőrsök vonalán tül van. De csak megölni ne kellene őt 1 Pedig holnap lejár ez a három nap ós ha az Írásokat meg nem kerítem, azt hiszik, hogy árulója lettem ennek az ügynek és engem Ölnek meg. Hisz ez az ember nem tehet atyám haláláról, ő maga is sajnálattal vigasztalt engem, annak kivégzése után és bizonyára meg sem öleti, ha rajta állott volna. Alapitatott 1864 ben. -A. -v-xcLóHsi leg:r?ég±~fc>~fc> és legnagyo'b'b cxjpö-cLZjXeij©- Alapíttatott 1864 be n Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =====