Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-12 / 2. szám

gálására a kiküldendö bizottság figyel­mét már most felhívja. A bizottság a vizsgálatot csak a vasbelonmunkálatra terjesztette ki, mint amely speciális munka, a többit pedig a munka befejeztével amúgy is teljesí­tendő felülvizsgálatnak tartotta fenn an­nál is inkább, mert egy előzetes vizs­gálat a végleges átvételnek nem prae­judikálhat. Mindamellett megállapítja itt a városi tanács, hogy az istálló tetőze­tének ellenőrzését a városi mérnök esz­közölte, mert a tetőzet fel volt állítva, midőn Kristóffy Gyula Máv. főmérnök a felügyeletet átvette. A városi tanács a vizsgálat foga­natosítását eszközlö bizottság tagjainak fárasztó munkájukért mély köszönetét nyilvánította és Kristóffy Gyula Máv. főmérnöknek és Deli Béla kat. felni, felügyelőnek 200—200 K-t a vágóhíd építési költsége terhére kiutal". A városi tanácsnak ezen javaslata a legközelebbi közgyűlés napirendjére kerül és a képviselőtestület hivatva lesz érdemben végleges határozatot hozni, A városi tanács javaslatára azon­ban volna egy okadatolt megjegyzésünk. A városi tanács ugyanis a városi mér­nököt a vasbetonmunkák lelkiismeretes ellenőrzése elmulasztásával vádolva, el­lene a fegyelmi eljárás elrendelését ja­vasolja, dacára, hogy a megejtett vizs gálát oly nagyobb fokú mulasztásokat nem tapasztalt, melyek súlyosabb kö­vetkezményekkel járnának és az épít­mény használhatóságát befolyásolnák. Mi akar ez lenni ? Fából vaskarika ? A városi mérnök tudtunkkal akkor, ami­dőn ezen vizsgálat megejtése elrendel­tetett és vádolva lett mulasztásért, vé dekezett ezen vádakkal szemben és érvekkel beigazolta, hogy ő a • városi tanács határozatait respektálva, tette meg az intézkedéseket, mely védeke­kezést a képviselőtestület minden te kintetben elfogadta. Mi nem akarunk védelmére kellni a városi mérnöknek, de ugy látszik ebben az esetben bűnbakra van szük­ség, Ezt a megjegyzést kötelességünk­nek tartottuk szellőztetni és egyben a képviselőtestület figyelmét erre a körül­ményre felhívni. Az adótörvények Fevizioja. Irta: Dr. SZENDE PÁL, az O. M. K. E. főtitkára. II. A revízió irányát nagy vonások­ban a következőkben jelölhetjük meg: A kormány állandóan arra hivat kőzik, hogy az uj adórendszer a kis existenciáknak könnyebbséget nyújt a létminimumon alól maradó jövedel­mek adózatlanul hagyásával. Ennek éppen az ellenkezője áll. A létmini­mum évi 800 kor. és a családtagok keresménye a családfő jövedelméhez hozzászámittatik. A legnagyobb nyo­morban élő néprétegektől eltekintve, alig van Magyarországon kereső em­ber, aki e cimen adózás alá ne volna vonható. Sőt az ipari munkások, akik az eddigi adópraxis szerint teljesen adózatlanul maradtak, most majdnem kivétel nélkül adókötelesek lesznek. Itt csupán két eset lehetséges. Vagy végrehajtja a kormány betű szerint erélyesen a törvényt és akkor a nagyhangú kijelentések dacára a leg­szegényebb emberek is fognak adót fizetni, vagy az adóigazgatás lazán fogja az adóalap kinyomozását telje­síteni és nem zaklatja az alsóbb nép­osztályokat. Harmadik eset ki van zárva s igy igen nehéz megérteni, miért ragaszkodik a minisztérium egy oly törvény végrehajtásához, amely a törvényhozás intenciójának csak akkor felelne meg, ha egyáltalán nem haj tanák végre. Az osztrák jövedelmi adó kulcsa sokkal enyhébb, mint a magyaré s igy nemcsak a kis, hanem a közép existenciák is súlyosabb adóterhet viselnek nálunk, mint odaát. Ez is mutatja, hogy az adóreform állítólagos szociális célzatai mennyire ellentétben állanak a törvény szószerinti intéz­kedéseivel. Az adó revizióra irányuló mozgalomnak tehát legfőbb követel­ménye, hogy a létminimum és jöve delmi adókulcs legalább is olyan le­gyen, mint Ausztriában. A kereskedők, iparosok és értei miségi középosztály szempontjából az nul kiontott vérére, hogy kész vagyok bár­mely pereben életemel áldozni hazám üd­véért. Adjatok feladatot, bizzatok én reám bármit, — erős vagyok, — mindenre készen állok itt I — Ezt a beszédet szeretem és elhi­szem, hogy szivedből mondod, mert a pró­féta megvilágosította a te elmédet és habár atyád halála által tette is, bizzál ő benne, mert az ő bölcsessége mindenekfölött való és tiird megadással az ő intését eddigi ma­kacsságodért, mert hazád ellenségei ellen szövetkezni vonakodtál. — Most már tanácskozzunk, mert minden pere drága; miként hallom, rejtek­helyünket ugy sem tarthatjuk sokáig titok­ban, mert a hitetlenek szimatot kaptak. Abdalla figyelj, mert elsősorban a,te erődet akarja próbára tenni a próféta. Ér­tesültem róla, hogy Benigden ellen táma­dást terveznek az olaszok. A csapat egyik parancsnokául gazdád, Bozzoni őrnagy van kiszemelve. Feladatod gazdád birtokából a támadásra vonatkozó terveket és Írásokat — ha mindjárt annak megölése árán is -— kézrekeriteni. 'Ez iratokra három napon belül szükségünk van, hogy Benigdenben felkészülve várják a támadást. Értetted ? Abdalla érezte, hogy minden vére szi­véhez "szalad. Ekkora feladatra nem volt elkészülve. De nem szabad ingadozást mu­tatnia, mert az elszánt emberek hamar el­tennék utjukból, ha tervükre s igy hazájukra nézve veszélyes, vagy csak megbízhatatlan embert látnának benne. Összeszedte tehát minden erejét és nyugodtan felelt. — Értettem a feladatot és itt fogom átadni neked a kitűzött határidőn belül az írásokat. Az őrt álló arab sietve közeledik a csoporthoz és az izgalomtól felhevülve közli, hogy egy csapat olasz gyalogos sietve kö­zeledik a rom irányában. Itt a legvégső pillanat a menekülésre, mert ha meglepik a társaságot, holnap egy­től-egyig függni fognak. A fent említett, elől ülő arab intésére egy rejtett kijárón egy pillanat alatt eltűnik a társaság, de legfőbb ideje is volt, mert már a főbejárón egyenkint szállanak le az állig felfegyverkezett olasz gyalogosok, kéz­ben tartott fegyverrel. * Bozzoni őrnagy ez esetben dorgálta meg először legényét, aki a nyert engedélyt másfél órával tulhágta. Abdalla azonban ezúttal alig hallotta meg a dorgálást; szive, lelke csak egy gon­dolattal foglalkozott. Lelkéből ragaszkodott az őrnagyhoz, — ós kapott volna bármi feladatot a titkos társaságtól, ezer örömmel teljesiti; — de megmentőjét megölni nem képes. — Azt ugyauis tudja, hogy gazdája minden fonto­sabb iratot állandóan magánál tart; a ter­veket tehát csak ugy szerezhetné meg, ha áz őrnagyot leszúrná és azután zsebéből, vagy éjjel párnája alól a -kérdéses írásokat elvenné. — Igaz, hogy elszökhetnék, — töpreng a legény álmatlanul ágyában, — reggelig a tettet senki sem fedezné fel és addig én az írásokat átadhatnám Rezaknak a lákásán és azután magam egérutat vehetnék a tit­kos folyosón a város szélére, az pedig az előőrsök vonalán tül van. De csak megölni ne kellene őt 1 Pedig holnap lejár ez a három nap ós ha az Írásokat meg nem kerítem, azt hiszik, hogy árulója lettem ennek az ügynek és engem Ölnek meg. Hisz ez az ember nem tehet atyám haláláról, ő maga is saj­nálattal vigasztalt engem, annak kivégzése után és bizonyára meg sem öleti, ha rajta állott volna. Alapitatott 1864 ben. -A. -v-xcLóHsi leg:r?ég±~fc>~fc> és legnagyo'b'b cxjpö-cLZjXeij©- Alapíttatott 1864 be n Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =====

Next

/
Thumbnails
Contents