Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-12 / 2. szám

általános kereseti adó teljes átalaki tására van szükség. Itt mindjárt előrebocsátjuk, hogy a kincstár érdekeinek megóyása végett a adókontingens megmaradása ellen semmi kifogásunk nincs. Lehetetlen és viszás helyzete ket teremt azonban, hogy az alább felsorolt foglalkozási ágak lényegében véve két személyi természeti adót fizetnek, mert a kereseti adónál az adóalap éppen ugy bevallás utján, a személyi viszonyoknak tekintetbe vételével állapittatik meg, mint a jövedelmi adónál. A kereskedők és iparosok legtöbb panasza éppen abból származik, hogy ellentétben minden más társadalmi osztállyal, ők a bevallási kényszer következményeivel két izben sújtanak. Ezen ugy lehetne segíteni, ha a kereseti adít egy valóban külső támpontokra felépített adóvá alakitauók át, még pedig ugy, hogy az adó összége nemcsak kontingen tálás, hanem az egyes adózók között felosztás alá is esnék. Az osztrák kereseti adó rendszerére gondolunk, melyben az adózók úgynevezett adózó társaságokban egyesülnek és ezek tagjaik között felosztják a társaságra kirótt adó kontingenst. B célra nem szükséges az eddigi adókivető bizoltságokat megtartani, hanem a felosztást a kereskedelmi és iparkamarák, ügyvédi kamarák és egyéb autonom testületek keretében lehetne elvégezni és csak ott alakittatnék külön bízott ság a felosztás (repartirozás) céljából, ahol ilyen szervezetek nem léteznek. Ezáltal a jövedelmi adó a kereseti adótól teljesen elválnék és megszűnne az a lehetellen állapot, hogy kereskedő és iparos most ugyanarról a jövedelemről két vallomást tartozik adni és a vallomások elmulasztása folytán kétszer lehet rá a bírságot kiróni. Az a tény, hogy ezt a réndszerfc az osztrákoktól keli átvenni, ne tartson senkit sem vissza. A kereseti adóról szóló 1875. évi törvény is jórészt osztrák mintára készült és az csak reánk nézve hátrányos, hogy a magyar adórendszer az osztráktól annyira különbözik. Különben az uj adótörvények oly bőven és részletesen fordítanak az osztrák és porosz forrásokból, hogy igazán semmi aka dálya nincs annak, hogy a kereseti adóztatás Ausztriában is helyesnek bizonyult intézményét onnan egészen átvegyük. A jövedelmi adónál az adókulcs megváltoztatásán kivül szükség van arra, hogy az adóalap kinyomozására és a bevallási kötelezettségre vonat kozó meglehetősen homályosszabályok kétséget kizáró módon szövegeztessenek. Feltétlenül szükséges annak szavatos megállapítása, hogy az adózó bevallási kötelezettsége alternatív le gyen. A törvényből kihagyandók mindamaz intézkedések, amelyek zaklatásokra és politikai üldözésekre nyújtanak módot és főleg az adónovellába becsempészett magas bírságok mérséklendők. Ezek volnának ama főbb irányelvek, melyekben az adóreviziónak mozognia kell. Természetesen, ezen alapelveknek keresztülvitele csak nagyszámú, a részletekre kiterjedő módosítás utján volna lehetséges. Ez azonban későbbi feladat. Most mindenkinek, aki az ipari, kereskedelmi és értelmi foglalkozások érdekeit a szivén viseli, legfőbb kötelessége, hogy az adótörvények revíziójára irányuló mozgalmat támogassa. Elbúcsúztat! uk az ó-évet és sok reménynyel köszöntjük az uj-évet. Ez alkalommal — mint a közérdek képviselői — bizonyos aktualitást vélünk látni abban, ha a sajtó a városi közélet fórumán szereplő férfiaknak a városi ügyek iránt tanúsított érdeklődéséről megemlékezik. Illusztrálva ezzel, hogy mikép gyakorolják a városatyák alkotmányos jogukat, amely nekik szót ád a városi ügyek intézésében és ez legjobban abból a kimutatásból tűnik ki, amely arról számol be : ki hányszor vett részt a város közgyűlésein? Kétségtelen dolog, hogy nem a közgyűléseken való részvétel a fokmérője annak, ki mennyire veszi ki részét a város közgyűléseiből és ki mennyi hasznot hoz a ! város közéletének terein, de annyit mindenesetre ki lehet venni a kimutatásból, hogy mennyire érdeklődik a város közügyei iránt. Az elmúlt esztendőben Pápa városa 17 közgyűlést tartott.. Az alábbiakban adjuk a részletes kimutatást : A pirkadó hajnal még ébren találja Abdallát, aki ,oly sokáig tud választani a két borzasztó véglet között. De már hatá rozotL És Bozzoni őrnagy nem tudta elgon dőlni reggel, midőn legénye szobájába benyitott, hogy mi okozhatta a szerencsétlen hirtelen halálát, akiben hűséges szolgáját környezte meg. II. Csata után. Magasan járt még a nap, mikor Kasztnldello tábornok már-már győztes dandárán a török lovasság megjelenésének hírére a harctér borzasztó manója: a „pánik" kitört. Akit a lovasok pallosa megkímélt, azt letiporta a hanyatt homlok visszafelé rohanó saját-csapat. A Bumeliánák üdítő, hós habjai tehát egyelőre nem oltották az olasz harczosok szomjúságát, mert a visszafoglalási kísérlet kudarccal végződött. A harcztér sűrűn. volt fedve sebesültekkel és halottakkal, de az ellenség gyilkos tüzében egyelőre gondolni sem lehetett ezek eltakarítására. Megtörtént tehát, ami háborúban nem ritka eset, hogy a nap világánál lefolyó csata áldozatainak kinzó, égető szenvedéseire az éjszaka vonta rá csillagos kárpitját, eltakarva az emberek esztelen kegyetlenségének véres nyomait és meghozva hűségével a jótékony enyhülést a haldoklók izzó sebeire. Enerico Bazziníi vadász lázban égő éjét a mellette heverő puskája hüs vasára szorítja. Révedező tekintetével a messzesédet kutatja — ahonnét a segítséget várja. Még a támadásnak első vonalában találta a kegyetlen lövedék. Mintha valaki estében felfogta és gyöngéden eresztette volna le a kemény rögökre — így rémlik neki. Azután csak addig volt eszméleténél, mig sebkötöző csomagját zubbonya zsebéből kivéve, a jodofonnos gázt feje köré csavarta vérző sebére. Most a halottak és sebesültek éjjeli mécsénél: a milliónyi apró csillagok reszkető fényénél magához tért az éjjeli hűvös szellőjétől. A horizonton a teli hold karimája most váük el a végtelen földtől, hogy a kísérteties fényt adja e szomorú jelenéshez, A lovak hullái a lázbeteg képzeletében dombot formálnak, mely mozog, nő és elenyészik. A leszerelt ágyuk, tár- és élelmiszekerek heggyé válnak, hangot adnak és szólnak. A megsebesült, elszalasztott paripák nyerítése, a sebesült harczosok fájdalmas nyöszörgése a szomorú dallamot adja e si ralmas képhez. Valahonnét kétségbeesett siránkozás jut Bazzini fülébe : valaki vizet esd a semmiségtől. . . . Egy más irányból hallja, hogy valaki anyját kiáltja a pusztán ; segítségért rimánkodik az éj sötétjében. Mig e fájdalmas hangok és sebének sajgása végleg eszméletre téritik Bazzinit, azalatt az éji szellő a távolból nehéz szekér tompa zörgését jutttatja füleihez. Megkönnyebbül a nehéz sebesült, — tán érte jönnek. Erejét megfeszítve, karjára ! támaszkodik és lélegzetét visszafojtva figyeli ! a zörgés irányát. A kóroda kocsi lassan döcög a nehéz terepen, mert az áldozatokkal sürün fedett csatatéren helyenkint a legnagyobb vigyázattal is alig tud előre mozogni, anélkül, hogy egy-egy hullán, vagy sebesültön át ne döcczenjen. A hulla hallgat, a sebesült elordítja magát és elhallgat ő is örökre, mert megszánta a kórod a-kocsi vaspántos kereke s meggyógyította örökre. A kocsi tetején ég a lámpás; időnkint egy egy halottnak, vagy sebesültnek az arczára sugárzik s megvilágítja a fájdalom görcsétől eltorzult arczot, vagy a jól talált lövedék könyörületességének mesterművét — s a halott ott fekszik csendesen, nyugodtan, majdnem mosolyogva. A kocsi körül lámpásos katonák haladnak — a halál zsoldosai. Mit gondolnak ezek magukban ?! Miért haliak meg azok ott, miért fognak meghalni holnap tán ők maguk ? Vagy sebükből felgyógyulnak nyomoréknak, földönfutóknak, koldusoknak ? ! így halad lassan előre a szomorú menet. Már Bazzini is látja a közelgő lámpásos, egészségügyi katonákat. Lelkébe visszaszáll az életösztön, — élni! élni! — meggyógyulni ! — ós tán holnap vagy azután ismét ide hozza szerencséje vagy végzete, —- ki tudja megmondani? A kocsi közéig. Egy-egy halom ember előtt megáll. A kocsiba rakják a hullákat, tetejükbe a sebesülteket — az embertakarmányt és haladnak lassan, szép csendesen tovább.